Vetkőzzetek!

Vizit

Anya éppen akkor ért haza, ahogy megindultam volna befelé. Elmondtam neki, hogy bemutatnám nekik Jimint, és hogy ezt maga Jimin se bánná, mire teljesen felvidult az azelőtti fáradtságából, és azt mondta, akármikor szívesen látja őt, ami nekem igazán jól esett. Tudatában voltam annak, eleinte mennyire rossz szemmel nézték a vonzalmamat irányába, mivel a családi háttere és a híre olyan, amilyen.

Amikor az iránta érzett vonzalmam kiderült otthon, számtalan fejmosást kényszerültem végigülni, végighallgatva, mennyire ostobaságot csinálok, mert ha Jiminnel alakulna is valami, úgyis csak ki fog használni engem, semmibe fog nézni. Az igazat megvallva, én is hasonlóképpen vélekedtem erről akkoriban, mégsem tudtam tágítani mellőle, voltak napok, amikor magam is úgy éreztem, hogy a semmiért van ez az egész, mert Jimin sosem venne észre engem, mégsem törődtem vele. Az eszemet háttérbe szorította ezer más, apró, bódító érzés vele kapcsolatban, ahogy anyáék pedig látták, hogy mekkora stressz és nyomás nehezedik rám abban a négy hónapban, míg nem volt itt, jobbnak gondolhatták, ha nem terhel még egy irányú negatív érzés, szépen lassan megbarátkoztak a ténnyel. Talán azért is, mert biztosra vették, sosem lesz közöttünk az egyoldalú csodálatomnál több.

Sokáig nehezteltek Jiminre, mivel azt gondolták, én próbálok üzenni neki, mennyire is odavagyok érte, ő viszont figyelmen kívül hagyja mindezt, érzéketlennek, önzőnek gondolták őt, szüntelenül szidták, amit egy idő után már nem volt erőm tovább hallgatni, ezért nagy nehezen bevallottam, hogy Jiminnel nem is voltunk beszélőviszonyban, egyáltalán nem az ő hibája, hogy ennyire tehetetlen voltam.

Ezután, mintha csak elvágtunk volna valamit, folyamatosan kérdezgettek engem róla, anya rengeteget bíztatott, ténylegesen próbáltak nekem segíteni, átvészelni azokat a hónapokat. Mióta együtt vagyunk, ők végig maximálisan támogatnak minket, sosem kellett elhallgatnom előlük semmit. Éreztem rajtuk, hogy örülnek a boldogságomnak, sokszor elhangzott, ha be akarom mutatni Jimint, bármikor megtehetem, ők szeretettel fogják fogadni otthon, ami hatalmas megnyugvás volt számomra. Jó volt érezni, hogy ők ott lesznek, ha bármire szükségem van, többé nem szólják le Jimint, még akkor sem, ha valószínűleg nem voltak fenntartásmentesek vele kapcsolatban, továbbra sem.

Két hét múlva mindenkinek alkalmas volt, apám addigra befejezte a továbbképzéseket, anya végre nem ügyelt és Jimin is itthon volt. Rettenetesen izgultam, főleg a szüleim miatt, mert azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy Jimin udvariasan és kifogásolhatatlanul fog viselkedni, a modora mindig is a helyén volt a felnőttekkel szemben. Már előre tudtam, felmérte ésszel, hogy ez nem olyan szituáció, amikor tekintélyt parancsolóan kell fellépnie, ezért abban biztos voltam, hogy vele nem lesz probléma, sokkal inkább tartottam a szüleim reakciójától. Aggódtam, hogy apa lelki elemzésekbe fog bonyolódni, egyetlen néhány órás találkozás után úgy fogja érezni, hogy ő teljesen átlát Jimin lelkén, és megfejtheti a szívének legsötétebb bugyraiban elrejtett dolgokat, mivel az egója kellemesen a normális felett mozgott. A szakterületén elért sikereitől eléggé el volt szállva magától akkoriban. Előre féltem a kritikától, amit anya a piercingjeire fog gyakorolni, mégsem jutott még eszembe sem, hogy megkérjem Jimint, vegye ki őket, ha hozzánk jön. Hozzá tartoznak, én amúgy is szeretem őket, ezért nem akartam, hogy úgy érezze, meg akarom változtatni őt, hogy a szüleimnek megfeleljen.

Tisztában voltam az esetleges negatív végkimenetelekkel, mégis úgy éreztem, méltatlan lenne Jiminnel és a szüleimmel is, ha nem a valóságot mutatnám nekik, ha Jiminnek azt mondanám, ne úgy öltözzön fel, ne úgy nézzen ki, ahogy azt tőle megszoktam.

Délután öt óra felé járva, mosolyogva nyitottam neki ajtót, apró puszit adva az ajkaira, ekkor pedig azonnal szemet szúrt valami. Az ajkaiból, jobban megnézve pedig a nyelvéből is hiányoztak a piercingek, a füleiben viszont továbbra is ott virítottak. Tökéletesen oldotta meg, egészen levett a lábamról ezzel a húzásával, mivel a haja és a további kiegészítői továbbra is a helyükön csücsültek, virággal a kezében érkezett, amit azonnal átadott anyának a bemutatkozása után, apának pedig valamilyen alkoholt hozott, nem néztem pontosan, milyet. Anyáéknak még a ruhájába sem volt belekötnivalójuk, mivel egy ing és egy normális nadrág volt rajta, onnan pedig szinte éreztem, hogy nyert ügye van.

Egészen jó hangulatban telt az este, anya egyetlen kis belekóstolásán kívül Jimin családjába, ezen kérdése hallatán pedig teljesen leizzadtam, egyetlen másodperc leforgása alatt. Jimin most is tökéletesen diplomatikus választ adott, bármiféle konkrétum megadása nélkül, mégis minden feltett kérdésre elégségesen felelt, aztán pedig úgy váltott témát, hogy egyikünknek sem tűnt fel.

Mindig tudtam, hogy Jimin kommunikációs készségei odabasznak, de mikor láttam anyát vagy egy kis idő múlva ráeszmélni, Jimin mennyire könnyedén terelte el a szóváltás tárgyát, hogy csak pislogott, nem tudom elmondani, mennyire örültem.

Tíz óra felé elbúcsúzott a szüleimtől, illedelmesen meghajolva, miután összekulcsolt ujjakkal kísértem őt ki a ház elé, ahol mihelyst becsukódott az ajtó mögöttünk, egy nagy csókot adtam a szájára, mivel annál elégedettebb már nem is lehettem volna. Hogy teljesen őszinte legyek,megfordult a fejemben, hogy visszamehetnénk a házba, ahol kifejezésre juttathatnám, mennyire lenyűgözött az este folyamán, de nem mertem megkockáztatni az este sikerét, ráadásul nem igazán voltam tisztában vele,hogyan is állunk ilyen téren. Tanácstalan voltam, mivel azóta, hogy először lefeküdtünk, egyetlen alkalommal sem ismétlődött meg, nem is beszéltünk róla,így egészen zavart voltam a témával kapcsolatban. Nem lett távolságtartó az este után, sőt, többször keresett ő engem azóta, mint én őt, többször randiztunk is, így nem igazán tudtam hová tenni a viselkedését, de ezt sem akartam túlzottan feszegetni. Nem éreztem égetőnek azonnal megtárgyalni és kérdőre vonni, gondoltam, hagyom kiforrni a következő hetekben a dolgot.