Párkapcsolati bonyodalmak

716 76 19
                                    



- Úristen, mi történt veled?

Természetesen ezen kérdésemre csupán az egyperces néma csönd volt a felelet, ami arra sarkallt engem, hogy Jimin ujjai közül kicsúsztatva az enyémeket, találjak fogást gyengédebben, mégis határozottan Jungkook állán, lassan forgatva a fejét, szemrevételezve minden eltorzult felületet. Kelletlenül tűrte a belőlem természetből fakadóan kibukott aggodalmat, mintha csak az anyukája égetné le a haverjai előtt. Nagyon kezdett elegem lenni már belőle, főleg, hogy láttam Jimin barátain, hogy azt próbálják tettetni, nem feszélyezi őket a Jungkook és köztem párbeszédnek nem nevezhető érintkezés.

- Ki vert el ennyire? Vagy kik? – tettem fel neki a következő kérdésemet, mit már megválaszolt ugyan, de elég hosszú gondolkozás után.

- Csak szájaltam olyannal, akivel nem kellett volna. – zárta le röviden, durcás kisgyermekéhez hasonló hangnemben a témát. – Neked ehhez igazán, semmi közöd.

- Ez igazán nem lep meg, ugyanis nem tudom, feltűnik-e, de most is olyasmit csinálsz, Jungkook-ah. – szorítottam meg erősebben az ujjaim között lévő állát, majd néhány másodperc után szabadjára is engedve azt, léptem vissza Jimin mellé, aki eddig csupán a hátam mögött állt, és időközben egy újabb cigarettára gyújtott rá. Vetettem a fiatalabbra még egy pillantást, ő pedig csak meglepetten pislogott rám, mielőtt visszafordultam volna a páromhoz, aki szintén szigorú tekintettel, mégis rezdüléstelen és maximálisan nyugodt arccal méregette Jungkookot. Elegem volt már abból, hogy idősebb létemre, velem bánjon gyerekként, csak mert most ő is a „menők" közé tartozik. Nem állt szándékomban jelenetet rendezni és vitába bonyolódni, hiszen kezdett a szememben addig a szintig alacsonyodni, amikor már annyit sem ért meg a dolog, hogy az észérveimet pazaroljam rá, amiket amúgy sem fog föl. – Bemegyek Eunjihoz, összeveszett Jihoval, és csöppet ki van borulva. Megpróbálom összekaparni annyira, hogy iskola után meg tudják beszélni. – adtam egy csókot Jimin a cigi szagával szennyezett ajkaira, miután ráduruzsoltam ezt a pár mondatot. Ő csak enyhe mosollyal a szája sarkában bólintott rendbent, majd kezét lágyan összekulcsolta az enyémmel.

- Hetedik után? – szinte suttogta nekem a kérdést, miközben az ajkai végig az enyémeket súrolták, a tekintete pedig olyasféleképpen mustrálta a szemeimet, mint ahogy legutóbb a hálószobámban tette néhány nappal ez előtt, amitől a Jungkook irányába felhalmozódott dühöm elillant. A helyét szempillantás alatt vette át az a megbotránkoztatóan megállíthatatlan érzés, amit akkor mégis meg kellett, hogy állítsak.

- Mennyire korán kell hazamenned? – csókoltam meg az ajkait, majd fokozatosan eljutottam az állvonaláig, aminek teljes hosszát szintén azokkal illettem.

- Hmm... - bukott ki belőle egy magabiztossággal és tömény szexualitással megtelt kuncogás, mikor átkaroltam a derekát is. – Mondjuk, hogy faktom volt... - hagyott egy rövidke szünetet, de csak annyit, hogy eldobja a cigijét, és jobban a közelségembe férkőzzön, míg az én arcom a nyakában állapodott meg. Lentebb már mégsem mehettem közterületen. – Az a fránya matek... Milyen rengeteg idő, míg hazaérek róla... - erre már én is csak elnevettem magam és visszatértem a duzzadt ajkaira, amiken most is elterült a magabiztos mosolya.


- Itt várlak. – csókoltam meg utoljára, mielőtt befelé indultam volna, az osztálytermem felé véve az irányt.


A szünet hátralévő, néhány percét Eunjinak és a lelki válságának szenteltem, megpróbálva egy kevéske lelket önteni a megsajdult szívébe nagyon kevés eredménnyel, hiszen minél inkább vigasztalni akartam, annál több dolgot mondott el, amitől még inkább kitört belőle a szomorúság. Olyasmik szakadtak ki belőle, amikről fogalmam sem volt addig, hiszen mégis honnan sejthettem volna, hogy egy olyasvalaki, mint Eunji, aki maga a tömör cukiság és törékenység, a maga 155 centijével, a rövid hajával és az imádnivaló megjelenésével ilyesmiket csinált Jihoval mindössze néhány hét együttjárás után? Valahogy számomra Eunji és a szex két, külön világba tartozott mindaddig, hiszen ő valahogy olyan ártatlannak tűnik minden élethelyzetben, még akkor is, ha éppen egy disznó viccet mesél vagy szándékosan félreért valamit szexuális témájúra terelve a beszélgetést, amin valljuk be, az sem segít, hogy a férfiakat jóval vonzóbbnak találom, mint a nő nemű embertársaimat. Valóban sosem tekintettem Eunjira potenciális partnerként, de a tény, hogy néhány perc alatt olyan információk birtokába jutottam, hiteles forrásból, amitől a legjobb barátomnak egy egészen más oldalát ismerhettem meg, amire ő nem éppen volt büszke. Azzal pedig szintén tisztában voltam, mindezt Jihonak köszönheti, akiről Eunji azt állítja, már réges-rég elhagyta volna, ha nem enged neki.

Vetkőzzetek!Where stories live. Discover now