Kèt külön világ

A nagy kérdés

A szőke herceggel kötött fogadásom a mai nappal kezdetét vette. Nem tudom, hogy de be fogom neki bizonyítani az igazam.  Az emberek ugyan olyanok,  csak ezt maguk közt nem veszik észre mert természetesnek találják.  Én vagyok a kivétel.  Sosem akarnék hasonlítani azokra a férgekre.  Kihasználnak,  kifosztanak,  megbántanak és folyton csak magukra gondolnak.  Elhitetik veled,  hogy csupa jóság lakozik a szívükben,  de az csak egy sötétnek tűnő,  de igazából teljesen átlátszó álarc. Egyetlen jó jelzőt sem tudnék mondani rájuk.  Egyszerűen  csak szégyenlem,  hogy velük kell egy levegőt szívnom. A szőke herceg sem kivétel. 
-Hogy tudnád bebizonyítani, hogy az érveid alapon fekvőek?
-Nézd azt a két lányt!  A jobb oldali csak színleli a kettejük közti barátságot. Ám a bal oldali erről semmit nem tud.  Olyan békésen beszélgetnek mintha semmi nem történt volna.  Viszont tegnap mikor nem tudta,  hogy itt vagyok,  a jobb oldali csaj azt tervezgette,  hogy majd megszégyeníti őt a kényszerből készített ribancos képeivel.  Kinek kellene ilyen barátnő?
-Ha tudod,  hogy ezt tervezi akkor miért nem segítesz rajta?
-Úgy nézek én ki mint az Emberek Jótékonysági Szolgálata?  Ha hülye kérdéseket szeretnél feltenni menj diliházba.  Ott majd válaszolnak. - A fogadásunk lassan három napja tart.  A szőke herceg Kyo még mindig nem fogja fel amit mondani próbálok neki.  Reménytelen idióta.  Aztán ne nekem jöjjön sírni,  ha valaki tesz vele valami rosszat.  Miután kezdett elegem lenni Kyo naívságából eldöntöttem,  hogy feladom.  Bármit is mondok neki,  ő hiszi,  hogy mindenki más. Hogy az egyezségünk teljes legyen az elkövetkezendő  napokban ő mondta el az ellenérveit. Amiben ő különbséget látott,  én csak üres, fagyott tekinteteket amik egyből  rám meredtek.  Olyan volt mint,  hideg téli napon  ruha nélkül a 10 centis hóba feküdni.  Kiráz a hideg ha rám néznek.  Egyenesen gyűlölöm őket.
-Ahhoz,  hogy meg tudjam neked mutatni az embereket újra be kell járnod az órákra!
-Most muszáj ezt?
-Igen. Nem tudom neked megmutatni mennyire különböznek az emberek,  ha egy nyomorult tetőn kell dekkolnunk egész délután.
-Nem értem miért akarod ennyire megmutatni.  Nem fog ettől  megváltozni  semmi.
-Nem szeretném,  hogy az emberek kirekesztve érezzék magukat. Olyan érzésem van tőle mintha részben az én hibám lenne.  -Ez hülye?  Miért foglalkozik egy bajkeverő diákkal akit csak szánalomból tartanak az iskolában?  Nem érzem magam kirekesztve szóval nem értem mit akar ezzel.  Teljesen hülye.
-Jól van.  Vissza megyek az órákra. 
-Szuper! Tudod, szerintem már elég régóta tart ez az egyezség köztünk.  Mi lenne,  ha utána barátok lennénk?  -Nem akarok egy hozzád hasonlóval barátságot létesíteni.  Lehet,  hogy az osztályban te vagy az ász, de azért  tudd hol a helyed.
-Számítottam erre a válaszra.  Ha vissza jössz az órákra ígérem nem bánod meg.- Ostoba.  Azt hiszi,  hogy a hülye hegyi beszédei után majd barátok lehetünk.  Ez már eleve nagy hülyeség.  Barátok, mi?  A nagy kérdés amit sosem akartam meghallani.  Most mégis megtörtént. Az egyetlen ember aki tudja milyen vagyok mégis szóba áll velem és még pénzzel sem tudnám lefizetni, hogy kopjon le rólam.  Mégis mit akarhat tőlem? 
-J.. Jó reggelt Yamato-kun! Izé.. ehm.. Én..  Szóval nem számítottam rá,  hogy be jössz ma az órára. 
-Útban vagy! 
-B..Bocsánat Yamato-kun!  Azt szerettem volna mondani,  hogy én nem haragszom amiért nem jöttél el.  Igazából  tudtam , hogy ez lesz. Csak el akartam mondani, hogy nem a külsőd miatt hívtalak el.  Én.. igazából szeretlek! 
-Túl sokat beszélsz!- Idióta ribanc.  Hogy szerethetne, ha még egyszer sem beszélgettünk.  Nem értem a nőket.  Ezek a kis libák nem is tudják mi a szerelem mégis mondogatják fűnek fának. Ilyenekkel van tele az egész iskola. Ha igazán szeretne próbálna megismerni.  Ezután persze rögtön  megváltozna a véleménye.
-Nem érted.  Én tényleg szeretlek.  Szeretem a veszett és mindenre képes személyiséged. 
-Mi vagy te mazochista? 
-Talált!  Hanamoto Mei már kiskora óta szereti ha valaki kínozza.  Mindenkivel kedves.  Onnan tudod megállapítani,  hogy hazudik ha a tenyerét bámulja. 
-Te meg honnan kerültél elő ilyen hirtelen?
-Ebbe az osztályba járok. 
-Hát de az előbb még nem voltál itt. 
-Már egy ideje itt vagyok. 
-Mi vagy te?  Ninja? 
-Talált! Azzal,  hogy vissza hívtalak az osztályba,  az volt a célom,  hogy megmutassam neked mennyire egyediek az emberek a 3-D osztályban.  Persze vannak olyanok akiket te ócska ribancnak neveznél, de sok olyan akad majd akikkel te is szívesen össze barátkoznál.  Kezdetnek beszélgess Hanamotoval.
-Látom minden ember szereti jártatni a száját.  Komolyan... Röviden nem lehetne elmondani a mondandótokat? 
-Szerintem elég rövid voltam.  Hm..
-Yamato-kun!!  Lehetünk barátok? - A második kérés is elérkezett.  Attól a bájos cuki lányos mosolytól egyenesen rosszul lettem.  Kizárt,  hogy minden emberhez kedves legyen valaki.  A mosolya aminek kiséretével megkért, hogy a barátja legyek hamis volt.  Senki sem mosolyog rám.  Mindenki a hideg tekintetével néz rám csak mert  én más vagyok mint ők.  Mindenki egyforma.. Csak én vagyok más.