Kèt külön világ

A megmentőm

-Hanamoto és én elmegyünk ma délután karaokézni.  Van kedved csatlakozni?
-Nem. -Mióta vissza jöttem az órákra,  ez a két idegesítő korcs mindenhová hívogat.  Úgy bánnak velem mintha egy lennék közülük. Mintha én is olyan lennék mint ők.  Megmondtam,  hogy nem akarok semmilyen baráti kapcsolatot teremteni velük, de a makacsságuk határtalan. 
-Kérlek Yamato-kun!  Nélküled nem olyan buli.
-Mi okom lenne arra,  hogy veletek menjek?  Csak ki akartok használni,  hogy üres legyen a karaoke bár. 
-Miből gondolod ezt Yamato?  Nagyon hülye vagy. Nem arra kérlek,  hogy rögtön bízz meg az egész emberi fajban,  de mi a barátaid vagyunk.  Legalább  bennünk bízz!  Sosem hazsnálnánk ki téged. 
-Megint kezdődik a hegyi beszéd.  Holnap hozok füldugókat.- Sosem említettem,  hogy a barátaim lennének.  Elég érdekes figurák ezek ketten.  Elkönyvelik magukat a barátaimnak és még csak meg sem kérdezik. Talán mégis el kéne mennem.  Végül is az egyezség része,  hogy megmutassa nekem miben különböznek az emberek. Amíg meg nem mutatta úgy sem  fog békén hagyni.  Sőt ők voltak az elsők akik szóba mertek állni velem és még el is hívtak magukkal.  Még mindig nem bízom meg bennük.  Nem biztos,  hogy a barátaim szeretnének lenni.  Lehet,  hogy csak sajnálnak. Szerintük rossz a magány.  Azok számára akik sosem tapasztaltak igazi szeretetet és barátságot vagy esetleg törődést,  egész tűrhető.  Viszont akinek életében volt legalább egy barátja ezt sosem értheti meg.  A legrosszabb az egészben,  hogy nem lehet tudni mit gondolnak valójában  az emberek.  Mondhatnak bármit, gyakran nem lehet megkülönböztetni a valódi szavakat a hazugságtól. Ez az összes embernek mentőövként szolgál.  Ezzel tudnak elmenekülni a problémák elől.  Mind gyávák akiket jobb lenne jól képen törölni és ott hagyni nyomorogni. 
-Yamato!  Énekelj valamit!  Te következel. 
-Utálok énekelni. Megyek,  hozok valami ihatót. - Az apokalipszisnál már csak az éneklés a rosszabb.  Miért szeretnek az emberek ilyen értelmetlen dolgokat csinálni?  Zenére nyávognak mint a macskák. A legviccesebb amikor olyan akar énekelni akinek semmi hangja és még a szöveget sem tudja.  Kyo előadása valami eszméletlen röhejes volt.  A szavakat mintha nem is japánul mondta volna.  Messze áll tőle az éneklés.  Végül is a szőke hercegek sem lehetnek mindenesek. 
-Csak nem egyedül vagy?  Szeretnél lelépni valahova?  Ez a kóceráj unalmas.- Egy vörös hajú, nagy mellű, szemüveget viselő nő vette felém az irányt,  kezében nagy  szakés üvegekkel.  Valami azt súgta,  hogy jobb lenne ha lelépnék . Viszont egy másik hang,  a számomra ismert és megszokott hang viszont azt tanácsolta,  hogy rendezzem le a dolgokat a szokásos módon.  Egy részeg nő csak nem lehet ellenfél. -Szeretnél velem tartani,  fiúcska?  Olyat mutatok neked amit még életedben nem tapasztalhattál eddig.  Benne vagy? 
-Pedofil egy nő vagy.  Ezektől undorodom.  Az ilyeneket be kell perelni! 
-Visszautasítasz fiúcska?  Tényleg  ezt szeretnéd?- A pedofil vörös hajú nő az asztal sarkához vágta a félig telt üveget, amiből addig szorgosan iszogatott és nekem rontott vele. Az üveg vége nagyon éles és hegyes volt.  Épp elegendő volt ahhoz, hogy kórházba juttasson.  Kórházba mi?  Egyenesen a hullaházba.  Az ilyenek az emberiség legalja.  Az emberek már maguktól  elég undorítóak,  de ha a különféle drogokat és italokat fogyasztják már nem is emberek többé. A nő szorosan megszorította a csuklóm és a nyakamhoz tette az üvegét. Eközben mindenki a bárból körénk gyűlt.  Persze nem lepett meg a dolog.  Minden ember olyan érdekesnek tartja,  hogy egy középkorú nő éppen egy törött üveget tart egy 17 éves fiú nyakához,  de egyik sem hívna segítséget.  Mert miért azt?  Annyira utálom mindet. 
-Gyere velem! 
-Megy a halál.  Egy üveggel nem ijesztesz meg, Banya.
-Ne dumálj taknyos.  Azt hiszed olyan nagy arc vagy amiért vissza tudsz szólni az idősebbeknek?  Neveletlen!  -Azt hiszed erős vagy mert elbírsz egy tizenévessel?  Gyökér! Hánynom kell a fajtádtól pedofil ribanc. 
-Mit mondtál? 
-Engedd el a kölyköt és emeld fel a kezed! - Hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.  Valaki kihívta a rendőröket  a nőre.  Biztosan valamelyik szomszédos épület felfigyelt a hangoskodásra.  Ostobák.  Hamarabb nem tudták volna elintézni? A nő a rendőrök felé tartotta az üveget és mindenféle fenyegető  szöveggel próbált meg megfélemlíteni mindenkit.  Míg a nő a rendőrökkel volt elfoglalva egy másik kéz húzott be magához a raktárba.  Ez a kéz Kyo-é volt. Kyo volt aki kiszabadított a nő karjaiból és Ő hívta ki a rendőrséget is.  Ő mentett meg.  De miért?  Mit akar tőlem ez a gyerek? 
-Hála az égnek! Azt hittem, hogy az a nő meg fog ölni.  Nem esett bajod Yamato? 
-Egyedül is elrendeztem volna. 
-Nem kétlem. Viszont néha jól jönnek a segítő kezek.  Nemde? 
-Őrült vagy. 
-Most már belátod,  hogy nem minden ember ugyan olyan? 
-Azt hiszem.  Igazad volt jó?  Most örülsz? 
-Igen. 
-Milyen őszinte válasz. 
-Örülök,  hogy végre belátod mennyire is különböznek egymástól az emberek. 
-Igen. Belátom. De attól még ugyan úgy utálom őket.- Kyo közelebb lépett hozzám és letörölte az arcom,  melyen addig vér volt.  Nem is éreztem amikor megkarcolt az a nő.  Letörölte az arcom és utána tovább simogatta. 
-Azért utálod mert nem ismerted még meg őket eléggé.  Most,  hogy máshogy látod a dolgokat próbálj meg barátokat szerezni. Nagyon jó érzés,  ha van melletted olyan akiben megbízol és aki megbízik benned.  Akivel ugyan olyan az érdeklődési köröd.  Akivel kölcsönösen szeretitek egymást. Lehet,  hogy úgy hangzik mint egy hegyi beszéd, de én csak szeretném,  ha jól éreznéd magad. 
-Miért foglalkozol velem ilyen sokat?  Ennyire szánalmasnak tartasz? - Ezután néma csend keletkezett a raktárban. Kyo a szemembe nézett és még mindig az arcom símogatta,  gyengéd mosolygás kíséretében. Ötletem sem volt,  hogy mi fog következni.  Épp mondani akartam,  hogy most már mennünk kéne. Viszont egyik pillanatról  a másikra azt veszem észre,  hogy Kyo ajkai az enyémen vannak. A meglepettségtől csak tágra nyílt szemekkel tudtam nézni,  míg ő egyre erőteljesebben csókolt.  Nyelvével finoman a számba hatolt és az enyémmel vívott egy kissebb csatát.
-Éreztél valamit a csók közben? 
-Uhum... Azt hogy mi a halál volt ez?  Mi.. Hogy.. Miért? 
-Bocsi, ha egy kicsit megleptelek.  El kellett volna mondanom már az elején. - Igaz,  hogy a csókja nagyon meglepett viszont egyáltalán nem volt rossz.