Kèt külön világ

Mugochi Asuka

-Hé...kérlek...Hahooo..Légyszi... Halkuljatok el egy kicsit....-Kérte kedvesen Asuka a tomboló osztályt, de mintha senki sem hallotta volna folytatták tovább. -Abba hagynátok már? Idióta barmok! Komolyan mint az állatkertben..khrm... Nos, mint mondtam- kezdett bele unalmas beszédébe. Felére nem figyeltem. Eszembe jutottak a tegnap történtek. Fülig pirultam. El sem hittem, hogy sikerült egy ilyenbe belerángatnia Kyo-nak. Tiszta őrült...Kanos őrült. Nem akarom még közelebb engedni magamhoz, bár ennél közelebb talán már nem is lehet. Nem szeretnék melette lenni, mert az olyan mintha megtagadnám önmagam, de ha nem vagyok vele akkor a sötétség újra ellep. Már nem tudom milyen lehet egyedül lenni. Rossz lenne? Akkor még nem volt az. Unalmas? Korábban nem volt unalmas. Boldogtalan? Mindig is boldog voltam. Nem akarok többé lefeküdni Kyo-val. Helytelen.
-Yama....-szaladt felém Asuka óra után, de mivel el akartam kerülni Kyo-t inkább nem vártam meg Asukát. Mostanában ő is egyre több figyelmet szentel rám, ami nem tetszik. Először Kyo aztán Hanamoto, nincs szükségem Asukára.
-Yamato! Nem kerülsz, ugye? -Jelent meg a semmiből Kyo. Tényleg, szó szerint a semmiből. Legalábbis nem vettem észre, hogy mögém jött.
-Leállhatnál már ezzel? Nem vagy vicces.
-Te sem. Akkor most mi van?
-Hogy-hogy mi van? -Tudtam miről van szó, de nem akartam róla beszélni. Megfogta a kezem és elkezdte simogatni. Asuka ekkor ért oda. Tehát látta. Nem terveztük, legalábbis én nem terveztem, hogy bárkinek is beszélek erről, de úgy tűnik nem lehet titokban tartani. Asuka állt és nézte a kezünket. Nem kérdezett semmit. Utána szóra nyitotta a száját de nem jött ki hang a torkán.
-Asu...-Szólalt meg Kyo.
-Bocsánat. Nem akartam zavarni, csak..izé..tudod mit? Nem lényeg! Sziasztok!! - Futott el a másik irányba. Néha alig láthatóan visszapillantott, de végül a folyóso végén eltűnt.
-Az iskolában nem csinálhatsz velem ilyen dolgokat. Mondtam, hogy tartsuk titokban! -Akadtam ki Kyo miatt. Direkt megkérdtem ezekre, de nem igaz, hogy még ennyire sem képes.
-Bocs... Mehetünk?
-Menj egyedül! -Válaszoltam neki.
-A hirhedt Yamato Shimura haragszik? Nem tudom miért csaptak ki kétszer a suliból, ha igazából puhány vagy.
- Ha nem fogod be, és hagyod abba a sértést megmutatom mi volt az oka. - Nem akartam vele így beszél i, de nem tehettem mást. Nem szerethetem. Én Yamato Shimura vagyok. Senkit nem szerethetek. Az emberek az ellenségeim. Ez tény. Miért akarst megváltoztatni Kyo? Miért pont engem? Miért pont te? Miért szerettelek meg? Neeeem. Soha nem szerettem. Igen. Nem tudom mi a szeretet és nem is fogom megtudni. Kyo Airo nem érdekel többé. Szeretném ezt mondani, de nem úgysem menne. Mit tegyek? El kellene felejtenem? Vagy kérjek bocsánatot? Miért kéne? A régi Yamato sosem kért bocsánatot senkitől. Nem most fogom elkezdeni.
-Hagyjatok! Kérlek! -Hallottam meg egy enyhén selymes hangot egy sikátorból. Kit érdekelnek? Biztos megérdemli, amit kap. -Valakii! Kérlek, segítsééég! -Ha másért nem is kíváncsiságból odamentem. Ismertem azt a sikátort így azokat is akik ott bandáznak néha. Kegyetlenek, de könnyen el lehet bánni velük ha jól csináljuk.
-Héy, mi a franc folyik itt? -Kérdeztem hangosan.
-Úr isten! Ez Shimura. Tűnjünk el! -Mondta a banda vezetője. Elengedték a lányt és gyorsan eltűntek. Közelebb mentem a lányhoz. Nem azért, hogy segítsek rajta vagy valami hanem, hogy megnézzem ki az. Ledöbbentem. Asuka volt az kigombolt ingben és félig lehúzott szoknyában.
-Hm...Nem is vagy annyira lapos. -Mondtam neki miután alaposan szemügyre vettem. Kicsit elpirult.
-Kussolsz! -Gyorsan összehúzta az ingjét, hogy ne lássam a testét és kicsit sem kedvesül megkért, hogy forsuljak el. Felöltözött.
-Köszönöm, hogy segítettél.
-Nem segítettem, csak kíváncsi voltam mi volt az a hangzavar így azt jöttem megnézni. Semmi köze ahoz, hogy segíteni akartam vagy valami.
-Értem. Pedig egész aranyos ez az oldalad. Mármint amelyik ennyire segítőkész és kedves.
-Nincs ilyen oldalam.
-Kyo a legjobbat hozta ki belőled.
-Nem csinált semmit. Én még ugyan olyan vagyok. Oké?
-Uhm... Egyébként az a kézfogás... Van köztezek valami?
-Miért kérdezed?
-Csak mert egész cukik vagytok együtt és mert én... én...
-Nincs köztünk semmi. -Mondtam neki. Kicsit merevebb lett majd lazábbra vette a testtarzását és kifújta a levegőt. Megkönnyebbültnek tűnt. Talán mert kedveli Kyo-t? Örülnék ha ez lenne a helyzet. Legalább Kyo-nak lenne oka hanyagolnia engem.

Tudom rég volt már rész. Sajnálom, de eddig nem sok kedvem volt írni. Igazából ötletem sem igazán volt. De most van. Köszönöm, hogy ennyire türelmesen vagytok velem szemben. Hamarosan új résszel jövök. Addig írjátok le a véleményeteket az eddigi részekről, és persze erről is. Sziasztok!