Kèt külön világ

Sötét éjszaka

-Mindenki megérkezett? - Elérkezett a félévi kis vakációnk a szigeten. Rika obaa-chan felolvasta a névsort és leellenőrizte, hogy mindenki megérkezett-e. Ezután a kis buszunkkal el is indultunk a szigetre. Körülbelül három órába telt míg odaértünk. Mint kiderült, Asuka nem bírja a hosszabb távú utazásokat így nagyon rosszul volt a buszon. Érkezésünk után rögtön letáboroztunk egy-egy kijelölt területen. Elég szép sziget ahhoz képest, hogy elhagyatott. Biztosan sokszor jönnek ide táborozni vagy esetleg kirándulni. Beletelt egy kis időbe míg mindenkinek sikerült felállítania a sátrát. Voltak olyanok is akik egy sátorban telepedtek le. Milyen bosszantó lehet valakivel osztozkodni egy kicsi sátron. Én nem bírnám elviselni, ha valaki mellettem aludna. A nap hátra lévő részében kisebb csoportokra osztódva felderítettük a területet. A Sensei kérésére felállítottunk néhány csapdát a következő napi bátorság próbára. Nem értem, hogy miért kéne felderíteni a területet, ha holnap is ezt tesszük a bátorság próba alatt. Izgalmasabb, ha nem ismerjük a területet. 
-Én félek Yamato-kun! Védj meg!! 

-Mitől kéne megvédeni Hanamoto? Holnap lesz a bátorságpróba. 
-Te nem érzed ezt az ijesztő légkört? 
-Nem tudok rajtad kiigazodni. Egyszer azt mondod, hogy mazochista vagy aztán meg azért rinyálsz mert félsz. 

-Ennek ahhoz semmi köze. Csak hadd maradjak melletted! - Hanamoto társaságában hamar feljártuk a környéket, de Rika kérésére nem mehettünk tovább. Mennyire bosszantó egy vén szatyor. Másnap reggeli után mindenki sorszámot húzott, hogy ezzel döntsük el ki lesz a párunk a bátorságpróba ideje alatt. A számom a hetes, tehát a párom Yumi lett. 

-Jól fogunk szórakozni Yamato-kun! - Pár hete még azt gondolta, hogy egy bajkeverő, iskola kerülő huligán vagyok aki a verekedésen kívül máshoz nem is ért, de most viszonylag kedvesen próbál velem viselkedni. Ha sokáig folytatja ezt a színjátékot nem tudom, hogy türtőztetni tudom-e magam. Kitépem a haját. A sensei elmondta a szabályokat miszerint végig együtt kell maradnunk a társunkkal. A tegnapi kis túránk helyszínét csak azért kellett körbejárnunk, hogy felállítsunk egymásnak néhány csapdát ami megakadályozza a továbbhaladást. A területnek nincs sok köze a próbához. Ez megnyugtató. Így kicsit szórakoztatóbb lesz. Viszont jobban örültem volna, ha Kyo lesz a társam. Rajta kívül nem sok embert tudok elviselni. Őt nagyon megkedveltem és szeretném megbeszélni vele a dolgokat. Ha ez sikerül megkérem, hogy legyünk barátok. A próba után mindenképp beszélnem kell vele. 

-Áááááá!!! 
-Mi a halál volt ez?
-Úgy nézett ki mint egy szellem zombi. Mégis hova tűnt olyan hirtelen? Gyorsan menjünk innen. 
-Egyet értek! Húzzunk innen! - Rika obaa-chan kitett magáért. Egy szóval sem mondta, hogy majd ijesztgetni fognak különféle effektekkel. Arról sem szólt, hogy néhány másik tanár is benne lesz a rémálom keltésben. Bevallom én is megijedtem. A távolból néhány csicska ribanc sikoltozását hallottuk meg. Őket aztán nem nehéz megijeszteni. A strandon viszont tuti ők lettek volna az ászok. Már csak azért is, hogy mutogassák azt a ribancos testüket, hogy a perverz pasik a nyálukat csorgassák utánik a vízbe. Minden lány ilyen lenne? Undorítóak. De a fiúk sem sokkal jobbak. Mi a jó abban, ha jobban nézel ki a másiknál? Ezt sosem értettem. 

-Minden oké Yamato-kun? Kicsit elbambultál. 
-Ja. Minden rendben. 
-Wááá!!...Anyátokat ijesszétek meg barmok!!! Nektek más úton kéne haladnotok!
-Bocsi Yumi-chan, csak nem hagyhattuk ki. Olyan aranyos vagy amikor megijedsz! 
-Erotikus disznó! - Az osztályunk néhány okostojás fiúja magánakcióba kezdett és azt tervezgették, hogy mindenkit meg fognak ijeszteni. Mennyi ész kell az  ilyesmihez? Rosszabbak mint egy rakás óvodás. Értem én, hogy szórakozni akarnak, de ez inkább zaklatás. Mennyire hülyék már! Miután végre eltűntek a barmok, Yumival folytattuk az utunkat. Nem tudom, hogy állították be, de nagyon valósághűek voltak az effektek és a hangok is. Mire észbe kaptunk Yumival, már besötétedett. 
-Ideje lenne visszamennünk. A végén még eltévedünk. 
-Nem maradhatnánk itt még egy kicsit?