Kèt külön világ

Előkészületek

-Miért foglalkozol velem ilyen sokat? Ennyire szánalmasnak tartasz? - Ezután néma csend keletkezett a raktárban. Kyo a szemembe nézett és még mindig az arcom simogatta, gyengéd mosolygás kíséretében. Ötletem sem volt, hogy mi fog következni. Épp mondani akartam, hogy most már mennünk kéne. Viszont egyik pillanatról a másikra azt veszem észre, hogy Kyo ajkai az enyémen vannak. A meglepettségtől csak tágra nyílt szemekkel tudtam nézni, míg ő egyre erőteljesebben csókolt. Nyelvével finoman a számba hatolt és az enyémmel vívott egy kisebb csatát.

-Éreztél valamit a csók közben?

-Uhum... Azt hogy mi a halál volt ez? Mi.. Hogy.. Miért?

-Bocsi, ha egy kicsit megleptelek. El kellett volna mondanom már az elején. - Igaz, hogy a csókja nagyon meglepett viszont egyáltalán nem volt rossz. Mégis olyan fura érzésem támadt. Most, hogy ez történt már benne sem bízhatok meg? Talán csak szórakozott velem és azt tesztelte mennyire vagyok naiv? Túlságosan leengedtem a védelmem. Azt mondta bízhatok benne de, hogy tehetném ezek után? Minden figyelmeztetés nélkül letámadta a szám és még csak nem is zavarja a dolog. Viszont azt hiszem engem sem. Mindenesetre nem tudom mit kéne tennem és hogyan kéne viselkednem. Mégsem tehetek úgy mintha semmi sem történt volna. 

-Ebbe senki sem egyezett bele Rika-Sensei! - A hosszúnak tűnő hétvége után a 3. órára sikerült betoppannom az iskolába, annak az órának is csak a végére. 

-Tudom Kaana. Viszont így érdekesebb lenne az egész! 

-Elárulná valaki, hogy mi a francról van szó? 
-Jó reggelt Yamato-kun. 

-Mi ez a közgyűlés? 
-Ha szokásodhoz híven nem késted volna le az óra háromnegyedét, akkor minden bizonnyal tudnád. 
-Ha befejezted a bunkózást akkor végre elmondhatnád, barom! - A padtársam, a fiúnak kinéző lány, Asuka elmagyarázta, hogy az osztály a következő osztálykirándulást szervezi. Három nap és két éjszaka lenne egy lakatlan szigeten, Nopyiián. A három nap egyikén egy egész napos bátorságpróbán vennénk részt. Az utolsó napot pedig szabad programokkal tölthetnénk el. Tetszett az ötlet viszont azt hallottam Nopyiiáról, hogy azért lakatlan mert az emberek ismeretlen körülmények közt haltak meg. Elég érdekesnek tűnik az a sziget. Nem tudom mi nem tetszik itt az idegesítő népnek. 

-Nem a sziget a problémájuk, hanem az alvás. Az itteni lányok többsége túl finnyás ahhoz, hogy sátrakban aludjon és nem bírják ki, hogy két alkalommal ne fürödjenek le. 
-Ócska ribancok. 

-Ahogy mondod.- Mivel az osztály tagjai nem tudtak megegyezni ezért szavazással döntöttük el, hogy a két lehetőség közül melyik legyen. A másik lehetőség két nap és egy éjszaka a legközelebbi strandon foglalás, étkezés és minden más egyéni fizetéssel. A szavazás végkimenetele magától értetődő volt. A néhány ribanc lány kivételével mindenki a szigetre szavazott. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb mint a pancsikolás és pénzpazarlás egy lepukkant strandon. Tehát az osztály 70%-a szavazott a szigetre.  Megbeszéltük, hogy a szigetre a félévi vizsgák után megyünk a tanítási szünet ideje alatt. Addig még kettő hét van. A tanulás számomra sosem volt nagy kihívás így nem kell aggódnom a vizsgák miatt. Gond nélkül megírtam az összeset. A második helyet értem el az osztályozó listán szorosan Kyo mögött. Az eset óta nem beszéltünk egymással. Talán nem tudja mit mondjon? Vagy már nem is akar a közelemben lenni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar. Nagyon hozzászoktam már, hogy minden szünetben utánam jön az iskola tetejére és mindenféle hülyeségről beszél nekem. Az egyezségünk! Ez lehet a megoldás. Abban állapodtunk meg, hogy bizonyítunk egymásnak és elérte a célját amikor elismertem, hogy tévedtem. Talán csak addig akart velem barátkozni. Így már érthető. Az emberek nagyon idegesítő lények. Én nem tartozom közéjük. Mintha egy teljesen más fajba tartoznék. Talán vannak olyanok akik szintén úgy gondolkodnak mint én és tényleg egy külön faj vagyunk. Haha, ez annyira hülyeség, hogy viccnek is rossz.