Creepypasta [ Befejezett]

2

-Mit akarsz már főnök- fúrtam bele a fejem a párnába, hogy ne a lépcsőbe verjem bele a fejem, miközben vonszol lefele. Kérdésemet figyelembe se véve, vonszolt tovább, egyenesen a nappaliba, ahol ledobott a kanapéra.

-Nem feltétlen keltettelek fel mind hármótokat. Van egy új tagunk, akit meg kéne keresnetek és elhozni ide. Ne öljétek meg, ha kell, csak üssétek le. De bármi történne is, élve kell- sétált el mellettünk, mire mind hárman felálltunk a kanapéról és a szobánk fele vettük az irányt. Amint mindennel megvoltunk, bevártuk egymást lent a lépcsőnél. Természetesen mint mindig, most is Toby érkezett útóljára
-Me-he-t-nén-k m-már?
-Most is rád kellett várnunk- töröltem meg a dzsekimbe a pisztolyom, amit utána zsebre raktam
-B-Barom
-Akkor, Hoodie, mutasd az utat

-Hey Masky. Hey Masky- már vagy húsz perce be nem áll a szája Toby-nak. Persze az ilyeneket nem dadogja el.
-Hey Masky...
-Toby ha nem fejezed be , isten bizony itt nyúzlak meg. Úgy hogy jobb ha befogod.
-Itt vagyunk, úgy hogy jó lenne ha befognátok- mordult ránk Hoodie, mire mindketten befogtuk- Végre egy kis csend
-Hey- félre húztam a maszkot és szúrós pillantást vetettem Tobyra, aki ettől nem folytatta tovább a gyerekes játékát. Egy vérfagyasztó sikítás zavarta meg az erdőt, ami zene volt füleimnek. Közelebb mentünk a faházhoz
-Ő lenne az?- néztünk rá a vörös hajú lányra, aki egy idősebb nőnek a szívébe szúrt egy kést
-Igen. Mikor engem hozott le, elmondta, hogy ez a lány egy démon- mutatott a lányra- nem tudja. Tehát majd segíteni kell neki

-Menjünk arrébb. Jönnek a rendőrök- mondtam miután meghallottuk a szirénák hangját, így beljebb mentünk az erdőben és elbújtunk a fák mögött.
-O-ott fu-u-t. Me-enj-jünk u-tá-tána
-Várj egy kicsit Toby. Meg kell várnunk, míg eltűnnek a zsaruk. Utána megyünk majd, nem mehet olyan messze- hallottuk meg a pisztolyok dörrenéseit, így távolabb mentünk, majd követtük a lányt
-Eltalálta az egyik. Nem fog sokáig menni, ha mégis. A végén elájul a vérveszteségtől

-Bi-biz- zt-tos-s er-re me-ent?
-Használd már a szemed, Toby. Nem látod az egyre több vért itt előttünk?- mordultam rá, miközben hevesen mutogattam előre. Hamarosan megtaláltuk a földön feküdve, így Hoodie oda ment hozzá és megnézte, milyen súlyos is s sérülés. Hirtelen felkapta a hátára, majd elindult egyre beljebb az erdőben, így követtük őt

-Látom sikerült elhozni őt. Tegyétek le a kanapéra, addig én idehívom E.J.-t- lépett ki az irodájából, majd amint elmondta, indult el a labor felé. Kis idő után, E.J.-vel az oldalán tért vissza, aki ahogy meglátta az ájult lányt, a maszk alatt egy vigyorra húzta a száját
-Őt nem szabad megenni. Ő egy csapattagunk
-És, akkor mi történt?- ült le mellé, miközben lerakta az asztalra a cuccokat
-Meglőtték a lábát. Ki kell szedni a golyót és ellátni a sebeket, majd fel kéne cipelni a szobába- adta ki az utasítást Slender, mire E.J. leszedte a lábára kötött ruhadarabot és egy csipesz segítségével, elkezdte kiszedni a golyót
-Nekem el kell mennem. A veséjét pedig, ne merészeld kiszedni- tűnt el hirtelen, mire sikeresen kiszedte a sebből a fémet. Levágta a seb környékén a nadrágot, majd kezdte összevarrni a nyílt sebet, amit végül bekötözött.
-A többi sebbel, nincs komolyabb baja. Tehát azok pár nap alatt begyógyulnak. Most pedig akkor, fel kell cipelni a szobájába