Creepypasta [ Befejezett]

26

-Ugyan már, ne legyél ennyire ilyen- állt a cellám előtt az a nő. Hátra kötött kezekkel néztem megvetően a szemébe. Fogalmam sincs mióta lehetek itt a fogságában.
Mikor felébredtem, épp bent volt nálam és egy füzetbe írt. Neki ugrani sem tudtam, mert a falhoz voltam bilincselve. Azóta elengedett annyira, hogy csak a kezeimmen voltak bilincsek. Bármennyire próbáltam, még a démoni énemben sem tudtam széttépni. Fogalmam sem volt, milyen anyagból lehetett.
Állandóan itt volt mellettem és vizsgált. Folyton kérdezett, de mivel nem adtam választ, valamikor feladta, és magamra hagyott. Azonban ez néha nem sikerült
-Fogva tartasz- morogtam és a szárnyaimat előhívva, vontam magam köré
Már a szokásává vált közel jönni és a tollakat piszkálni. Néha néha kitépett egyet, amit egy tasakba tett, kísérlet céllal.
Most azonban nem történt semmi ilyen. Kíváncsian mozdítottam egy kicsit oldalra, hogy kilessek
-Ki mehetnénk- mosolygott rám, miközben a kulcsot lóbálta. Szemöldököm össze húzva, álltam fel nagy nehezen. Ez biztos valami csapda
-Kezdjük tiszta lappal. Mira vagyok egy tudós, vagy inkább ilyen feltaláló. Szeretek létre hozni, meg felfedezni dolgokat- mondta egy hatalmas mosollyal, miközben kinyitotta a cellám ajtaját. Bizonytalan léptekkel indultam el felé, mikor elém állt. Nagyokat pislogva, néztem rá, mire a kezét tartotta csillogó szemekkel- be kell mutatkozni
-Meg van kötve a kezem- morrogtam, majd lehunyva a szemem, fújtam ki az orromon a levegőt- Sam, démon és egy gyilkos- villantottam meg ördögi vigyorom, azonban egyből lefagytam, ahogy megláttam a tekintetét. Mint egy kisgyerek, aki felfedezi az új dolgokat
-Nem félsz?
-Nem- rázta felpörögve a fejét- sok furcsaságot láttam már. De egy ilyen démon sose volt még a környezetemben. Mindent tudni akarok!
-De hisz gyilkos vagyok! Egyből vissza kéne zárnod!
-És? Engem nem zavar- hagyta figyelmen kívül a második mondatom- én is tettem pár rossz dolgot az információk megszerzéséért. Gyere, bemutatom miket alkottam- kapta el az egyik szárnyam és húzni kezdett maga után
Be kell valljam, kezdem megkedvelni Mirat. Ő is nagyon magányos, akárcsak én voltam. Csak egy barátot akar, vagy egy beszélő partnert
A körbe vezetés vége felé, már én is teljesen feloldódtam és mosolyogva hallgattam a találmányairól való beszédét. Néha közbe szólva, mondtam el az igazam, mire egyből lehordott, mint egy anyuka, hogy nem jól mondom, amit mondok.
-Ez a legújabb találmányom- állt meg egy szerkezet mellett- a szárnyaid adták az ötletet. Ha netán talán fel lehetne csatolni, lehetne irányítani. Könnyebben lehetne repülni és ha rendesen tudod irányítani, megjelennek az éles fegyverek a tetején. Ezen kívül véd is
-Minek csinálsz ilyeneket, ha nem fogod tudni használni?
-Mert szeretek új dolgokat létre hozni. Oh tényleg, bocsánat. Ezt elfelejtettem- vett elő egy újabb kulcsot és kinyitotta a kezemen lévő bilincset
-Miért tetted ezt?- masszíroztam a csuklóm, miközben érdeklődve figyeltem
-Tudom milyen bezárva lenni- vakarta a tarkóját- csak nem szerettem volna, hogy elmenj. Rég beszéltem valakivel ilyen jót- pirult el- tényleg, az ilyen démonok mit esznek?- kapta elő újból a jegyzeteit
-Ugyan azt, mint a normál emberek. Bár a szemeket kifejezetten szeretjük
-Szemeket? Az jelenleg nincs itthon, de tudok szolgálni egy finom szendviccsel. Elfelejtettem két napig enni adni- vakarta zavartan a tarkóját. Tehát két napja vagyok vele. Azt hittem több lehet. Lassan vissza kéne mennem Eathanhöz
A kérdésre csak egy bólintást adtam, mire egy újabb mosollyal az arcán ragadta meg a kezem és egy lépcsőn felmenve, tárult egy konyha elénk
-Foglalj helyet, megcsinálom az ebédet

-Próbáld fel kérlek. Ki kéne próbálni, hogy sikerült-e. Amúgy is hamar gyógyulsz, nem lesz semmi bajod- könyörgött már a földön ülve. Az ebéd után újból lejöttünk és míg ő az átjárót szerelte, addig én az új találmányát figyeltem.
Gondolkodtam a szökésen, hisz most alkalmam volt rá. De mivel nem abban a világban voltam, így esélytelen lett volna.  Na meg ahogy a nőre néztem, megesett rajta a szívem. Végre boldog, ki tudja mennyi idő után. Tudom, ez nem gyilkoshoz való, de nem tehetek róla
Beadva a derekam, hívtam elő a szárnyaimat és hátat fordítottam neki. Egy öröm kiáltást követően hallottam, ahogy leszedi az asztalról, majd rám rakja a nehéz szerkezetet. Elég sok állítás után, elém jött és nézni kezdett. Óvatosan megmozdítva az egyiket, halottam a fogaskerekek hangját
-Ha úgy mozdítod a szárnyad, akkor a penge ki fog jönni- vigyorgott eszelősen, így próbáltam a mozdulattal elő hozni. Azonban sehogy sem tudtam- lehet beakadt- közelebb lépve, nyúlt volna hozzá, azonban egyből kinyílt, így megvágta az ujját.
-Működik- mondtam szarkasztikusan- szed le mostmár. Eléggé nehéz
-Pedig jól áll
-Nagyon. Mennyi idő megjavítani az átjárót?
-Tulajdonképpen készen van- motyogta, miközben vissza tette a helyére a szerkezetet. Szomorúan nézte, mire sóhajtottam egyet.
Tarkómat vakarva, gondolkodtam el azon a tettemen, amit végre akarok hajtani. Eathan mesélt nekem a fajtánk képességeiről. Sok dolgot tanultam, amit végre is tudnék hajtani, azonban...Nagy kockázattal járna, lehet bele halna. De lehet mégsem..
-Egy valamit nem említettem az ilyen  démonokról- emeltem felé vörös tekintettem, mikor elhatároztam magam. Kíváncsian nézett rám, így sóhajtva, léptem közelebb és a karját elkapva, húztam fel a pólója ujját- át tudunk változtatni egy embert- feleltem hidegen, mire most az egyszer, félelem ült ki a tekintetére- megszökhetsz te is ebből a dimenzióból, lehetsz velünk ahol sokkal több lény él. Folytathatod ott a kutatást, cserébe a hűségedért. Bármilyen parancsot teljesítened kell, miután átváltoztatlak, soha nem szegülhetsz ellen nekem, különben a szerződés megöl. Csak egy harapás, te választasz
-Olyan démon lennék, mint te...?
-Gyengébb, de igen, olyan mint én. De egyszer sem csináltam ezt, így nem tudom, hogy belehalsz-e?
-Végre el szabadulhatnék innen..?- kérdezte könnyes szemekkel, így aprót bólintottam- erős lennék?
-A mostani énedtől igen
-Szeretném.... Szeretnék démon lenni!
-Hűségesnek kell lenned hozzám, különben meghalsz.
-Ennyi árat kibírok. Csináld!- hezitáltam egy darabig, majd egy utolsó pillantást vetettem rá. Bólintott, így megnővesztettem a fogaim és a csuklójába haraptam