Creepypasta [ Befejezett]

6

Nos, mit is tudnék mondani. Miután Slender mondott párat a családomról, nem igen van kedvem kimászni a szobából. Egész nap, csak a szobámban lévő könyvespolcokon lévő könyveket olvasom, ha pedig nincs kint senki a folyosón, lemegyek a könyvtárba és olvasok még többet a 'fajtámról'. Most is, a könyvtárban keresem a könyveket, de mivel az a legfelső polcokon van, oda csúsztattam a létrát és felmásztam rá. Minden könyvet, amik a démonokról szólnak, ledobtam az asztalomra és jobbra dőlve, mentem arrébb a kerekes létrával. Egyszer beakadt a kereke és mikor próbáltam volna megcsinálni, onnan fentről, leestem.
-Sam!- kapott el hirtelen valaki, így az esésben becsukott szemeimet, kinyitottam és az elkapómra néztem
-Oh, köszönöm, Ben- szálltam ki a karjai közül és leültem az asztalomhoz
-Ezt mind elakarod olvasni?- jött oda az asztalhoz és végignézett a rengeteg könyvön.
-Igen. Ha már így alakult, szeretnék többet megtudni a "fajtámról", amíg szobafogságban vagyok- nyitottam ki a könyvet és olvasni kezdtem volna, ha nem szakít félbe
-Nos, akkor jó olvasást- köszönt el és kiment a könyvtárból
-Végre egyedül- sóhajtottam fel és folytattam tovább

-Hm, még hogy könnyű lesz a repülés- csuktam be a könyvet és nagy nehezen előhívtam a szárnyaimat- Olyan vörösek, amilyen a szemem színe- öleltem magam körbe a szárnyaimmal- milyen jó puha- engedtem el magam és az olvasottak alapján, elkezdtem a szárnyaimat fel-le mozgatni, majd egyre gyorsabban. Éreztem, hogy a talpam elhagyja a talajt, mikor kivágódott az ajtó és én ijedségtől a földre estem
-Ben! Ezt nem hiszem el. Majdnem megvolt- szidtam le, miközben elé álltam és a pólójánál kezdtem ráncigálni.
-Jó-jó. Bocsánat- kapta el gyengéden a csuklóm és óvatosan lefejtette a kezeimet magáról- Slenderman hívat
-Biztos nem megyek oda- fordítottam hátat és elindultam vissza a könyvekhez. Sóhajtott egyet, majd kiment a könyvtárból, így újból nekiálltam gyakorolni

-Azta, ezt tök jó érzés!- repültem össze vissza a könyvtárban, miközben a szárnyaim alá belekapott az a kevés kis levegő, ami az ablakon áramlott be. Hirtelen egy fekete csáp tekeredett körém, ami vissza rántott, így újfent a földön landoltam.
-Nem jöttél, mikor Ben szólt
-És akkor mivan- tettem karba a kezem és meg sem fordultam, hogy rá nézzek
-Sok baj lesz még veled- sóhajtott fel, mire hevesen kezdtem bólogatni, így rávágott egyet a fejemre
-Tudod, kit ütögess!- kaptam rá a fejem, miközben a fejemet masszíroztam
-Nem vagy kíváncsi a szüleid történetére?
-Kösz, de kihagyom- ahj pedig olyan jó lenne hallgatni, hogy milyenek voltak. Hülye büszkeségem.
-Rendben. Látom, egész gyorsan rátanultál a repülésre. Most már csak korrigálnod kell a démoni erőt és minden rendben lesz- engedett el a csápjával, viszont utána kaptam
-Sajnálom. Az-az igazság, hogy szeretném hallani a történetük
-Gyere velem- fordított hátat, majd elindult, így felálltam a földről és követtem- de húzd vissza a szárnyaidat. Csak gondolj rá és ennyi- tettem amit mondott, mikor egy kis szomorúság töltött el a hiányuk miatt. Pedig olyan puhák
-Ülj le- mondta, amint beértünk az irodájába, így szó nélkül tettem amit mondott- Nos akkor ott hagytuk abba, hogy anyádékkal élt a nevelőanyád. Az apád és én, kiskorunk óta jobban voltunk, mikor pedig mentünk szokásosan ölni, meghallottunk egy kétségbeesett kiáltást. Elkezdtünk a hang irányába futni, mikor oda értünk, megláttuk az édesanyád, hogy a démon formájában öli az áldozatát. Felénk nézett és ahogy a szóbeszéd mondja, apáddal szerelem volt első látásra. Onnan kezdve, mindig velünk volt, viszont furcsán kezdtek viselkedni. Elmentünk szokásosan ölni, mikor mondták, hogy terhes veled. Miután megszülettél, sétálni indultak veled, viszont a nevelő szüleid elraboltak és azóta nem láttuk a szüleidet. Azon gondolkodtunk, hogy vissza mehettek a pokolba és ott lehetnek- fejezte be, mire hosszú percekig, néma csend ült le a szobában. A fejem le volt hajtva, így az összes hajam, eltakarta az arcom, ami pont jól jött, mivel nem láthatta milyen ideges vagyok.
-Miért. Miért tettek ilyet a nevelő szüleim?!- álltam fel a székről, ami a lendület hatására az ajtónak ütközött és eltört