Creepypasta [ Befejezett]

9

-Ki vagy te?- rántottam elő a késemet a zsebemből, ahogy megláttam a felém közeledő nőt. Vörös haja csak úgy lobogott a szélben, miközben felemelte a fejét, így láttam milyen is a szeme. Ugyan olyan mint az enyém, csak neki a pupilláját tengerkékké lehetne hasonlítani, úgy ragyog. Egyre közelebb jött, mire tettem hátra egy lépést, mikor nekiütköztem valakinek. Félve néztem mögém, ahol egy barna hajú férfi nézett vissza rám. Viszont a szemén megakadt a tekintettem, ugyan olyan mint az enyém....
-Ne fuss el tőlünk- fogta meg gyengéden a vállam és előrébb tolt a nő felé. Egyre közelebb jött felém, majd hirtelen a karjai közé vont, miközben éreztem, hogy a könnyei belepik a pólóm.
-Kicsim, úgy hiányoztál- hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna körülöttem az élet. A kés lassan esett ki a kezemből, majd kis hanggal, beleállt a hegye a földbe. Remegő kezekkel öleltem vissza a nőt, majd fejemet a vállára hajtottam és éreztem, ahogy az én szememből is csorognak le a könnyek. A férfi mögém lépett, majd minket követve, átölelt mindkettőnket.

Ijedten ültem fel az ágyamban, mikor a seb szúrni kezdett, így oda kaptam a kezem.
-Ez csak álom volt, pedig olyan valóságosnak tűnt- temettem bele az arcom, a két kezembe, miközben a szemeimből folyni kezdtek a könnyek a takaróra. Az ajtó hirtelen kicsapódott, mire ijedten kaptam oda a fejem, mikor valaki a karjai közé zárt
-Végre fent vagy
-Ben- ismertem fel a hang gazdáját, így átöleltem, miközben a fejemet a mellkasán pihentettem. Percekig lehettünk így, ami nekem óráknak tűntek. Lassan elvált tőlem és az állam alá nyúlva, fordította a fejem maga felé. Egyre csak közelebb jött, majd mikor megállt, az ajkunk közt alig lehetett pár milliméter
-Nem akarlak többé elveszíteni- suttogta ajkaimra, majd behunyva a szemét jött előrébb, így összeért az ajkunk és elkezdett lassan csókolni. A szememből lassan folyt le egy kövér könnycsepp, majd a szememet behunyva, csókoltam vissza. Hirtelen elvált tőlem, mire ijedten néztem rá
-Bocsánat, hogy csak így letámadtalak, de már olyan rég megakartam ezt tenni és - két kezemmel megfogtam az arcát, mire elhallgatott, így közelebb húztam és megcsókoltam.

-Hova akarsz ennyire menni?- kérdezett Ben, most elsőnek, miután elhagytuk a bázist. Ujjaival összekulcsolta az ujjaimat és így sétáltunk végig, míg ki nem értünk az erdőből, egészen oda, ahol felnőttem
-Megakarok tudni több dolgot a szüleimről. Le merem fogadni, hogy volt náluk valami és elrejtették előlem- engedtem el a kezét, ahogy kinyitottam az ajtót, ami nagy hanggal, megadta magát. Ahogy bementem a házba, megcsapta az orrom egy iszonyat bűz, mire befogtam az orrom és leguggoltam oda, ahol megöltem őket.
-Ne kapcsold fel a lámpákat. Felfognak figyelni rá a szomszédok- néztem rá a szemem sarkából, mikor a kezem beleakadt valamibe, miközben a szőnyeget simítottam. Egyből oda kaptam a fejem és ahogy megláttam a kilincset, megfogtam a szőnyeget és felhajtottam.
-Egy csapóajtó? Volt pincétek?- sétált mellém Ben és kíváncsian nézett le
-Nem is tudtam róla. Lehet ott lent van valami- csillantak fel a szemeim és megfogva a kilincset hajtottam fel a csapóajtót.
-Elég sötét van. Itt is alig látok az orromig, de ott lent hogy fogok?
-Szerencséd, hogy én látok- fogtam meg a csuklóját és felállva a földről, kezdtem lefele menni a pincébe.
-Látsz valamit?- kérdezte meg, ahogy hirtelen megálltam. Előre tartottam a karom és tapogatózni kezdtem az ajtón, majd hirtelen beleütöttem. Nagy hanggal terült el a földön, amin átlépve, léptem beljebb a szobába. Oldalra fordítva a fejem vettem észre egy kapcsolót, amihez oda mentem és felkapcsoltam, így a szobát betöltötte a fényesség. Egyből a szemem elé raktam a kezem, mikor nyöszörgésre lettem figyelmes a szoba sarkából.
-Ez nem lehet.....