Creepypasta [ Befejezett]

22

Sokkos állapotban ültem a földön. Tehát végre békén fognak hagyni, azért mert a démoni énem nagy része ki lett szívva és mert nagyon legyengültem? Végül is, van ennek jó es rossz oldala is. Végre békében élhetek a többiekkel és nem fognak elrabolni. A rossz pedig az, hogy így nagyon gyenge vagyok. Egy harcban könnyen lesérülhetek
-Sam- hallom meg Ben távoli hangját. Felkapva a fejem a gondolkozásból, aggódva néztem Benre, akinek az arcán egy seb található
-Ben- fogtam kézbe az arcát és óvatosan megérintettem a sebet, amitől felszisszent
-Jól vagyok- nézett rám vörös szemeivel és a kezemet megfogva, adott egy csókot a kézfejemre. Pirulva bolintottam egy aprót és remegő térdekkel felálltam. Mi a csudától remegek még mindig?
-Nova- szólítottam meg farkasomat, aki egyből felénk kezdett közeledni, miközben újra felvette a hatalmas alakját. A hátára ülve, kezdett el lassan vissza sétálni a bázis felé
-Túl gyenge vagyok az erőm nélkül- dőltem Ben mellkasának
-Nem hagyhatom, hogy vissza kapd azt. Nagyon veszélyes az az erő. Többet fogunk edzeni és akkor nagyon erős leszel az nélkül is- hallom meg a hangjában, hogy mosolyog. Mosolyra húzva a szám, bólintottam egy aprót és lehunyva a szemem, pihentem egy darabig. A lágy szellő óvatosan lebegtette meg hosszú hajam, a nap sugarai pedig lágyan cirógatták bőröm. Ha jelen helyzetünket nem nézzük, azt mondanám, hogy ez egy teljesen átlagos nap. Azonban ez nem egy olyan nap. Gyilkosok vagyunk, nekünk nem lehet. Bármikor elő ugorhat az egyik bokorból egy rendőr, vagy egy ellenség.
Szemeimet kinyitva, dőltem előre, farkasom oldalát kicsit megütögetve.
-Baj van?- kérdezte mögöttem Ben és karomat óvatosan megérintette
-Csak fáradt vagyok. Jó lenne már haza menni és aludni egy jót
-Az biztos- karolta át a hasam, amint észre vette, hogy Nova elkezd gyorsabban sétálni, mely hamarosan futásba váltott

-Történt valami?- kopogott be bátyám, így felkönyökölve az ágyon, néztem rá
-Kellett volna?
-Furán viselkedsz egy kicsit- ült le, így vissza hajtottam a fejem a párnára
-Zalgo ma megtámadott minket, mikor Bennel kint voltunk. Mivel már nincs akkora erőm, így leállt azzal, hogy átálljak hozzájuk
-De hiszen ez nagyon jó hír
-Tényleg az..
-Akkor mi zavar még?
-Ha ezt az esetet nem nézzük, eléggé nyugisan telt ez a nap. Nem találkoztunk rendőrrel. De ha mégis egyszercsak felbukkana, ki tudja mi lesz. Nem vagyok már olyan erős, mint pár hete. Simán végezne velem
-Mennyi erőd van?
-Csak annyi, hogy át tudják változni. Szárnyak, karmok, éles fog. A látásom és hallásom már nem olyan éles. Emberi alakomban, meg méginkább gyengébb vagyok- tártam ki kezeimet csalódottan
-Meg kell erősödnöd- masszírozta a nyakát, mire bólintottam- azonban ebben tudunk segíteni mindannyian. Akár holnap el is kezdhetjük. Elmennénk a másik világba pár napra és megerősítenénk mind a démoni, mind az emberi erődet
-Köszönöm- ültem fel, miközben hálásan néztem rá. Sikerülni fog

Tudom, nagyon rég jött rész 😅
De most megírtam szinte egy csomót, így a nyáron már be lesz fejezve ez a sztori. A részeket illetően, szerintem úgy két naponta ha fogom hozni. Remélem van még, aki ennyi kihagyás után olvassa😅
Nos, akkor találkozunk a következő részben.