Creepypasta [ Befejezett]

24

Halkan nyitottam ki a szoba ajtót. Miután egy pár percig hallgattam a szokásos szuszogó hangot, megnyugodva csuktam vissza és hagytam el a házat, olyan csendben, amennyire csak tudtam. Átváltozva, tartottam előre a kezem, ezzel megidézve az átjárót a másik világba. Még vissza nézve a házra, álltam a járdán, majd egyből bele ugrottam az átjáróba.
Amint az emberi világba értem, lezártam amin jöttem és vissza változtam. Balra majd jobbra fordítva a fejem, gondolkodtam egy kicsit, merre is menjek. Nova simán megérezhette a szagom, így rövidesen ide jönnek Bennel. Azonban a családnál is régen jártam, ideje lenne meglátogatnom őket
Ahogy eldöntöttem merre menjek, gyors lépésekkel haladtam ki az erdőből. Az elmúlt időben, semmi nem változott, ahogy sétálva, néztem körül
A pokolban töltött idők, egyre többek lettek. Elsőnek mégcsak egy hetet akartunk ott lenni. Majd ezek átváltottak hónapokra, a hónapok pedig lassan öt évre. Napról napra sikerült erősebbé válnom. Mind emberi, mind a démoni énemben. De a démoni nagyon nehezen sikerült. Aznap mikor megérkeztünk és egyedül maradtam a házban, mindent kitakarítottam. Mire végeztem, akkor ért haza Eathan, aki egy táskát cipelt a hátán. A konyhában foglaltunk helyet, ahol az asztalra rakott egy kisebb üveg tartályt. Elmondása szerint, ha a gyakorlások mellett, minden nap vissza jutattunk egy keveset abból ami ki lett szedve belőlem, sikerül az irányításom alá vonnom és nem fogja többet átvenni az irányítást. Az elején nagyon elleneztem ezt, mert képtelenségnek tartottam, hogy sikerülne ez az ötlet. Pár nap után, elmentünk ahhoz a férfihoz aki segített, és ő is elmondta azt amit a  bátyám. Így minden nap, folyamatosan kaptam vissza egy kicsit az erőmből. A többiek nem kicsit akadtak ki ezen, mikor hónaponta egyszer kétszer átjöttünk hozzájuk. Volt is Slender és Eathan között veszekedés e miatt
Gondolkozásomból vissza érve, kint is voltam az erdőből. Kapucnimat fejemre húzva, mentem a bizonyos házhoz, melynek ajtaján be is kopogtam
-Jövök már- hallottam meg egy boldog hangot. A mosoly azonban egyből leolvadt a szájáról, amint meglátott- Démon Szem
-Üdv- biccentettem- bemehetek? Eléggé feltűnő itt kint állni
-Jöjjön csak. Szerencsére nemrég mentek el a családtagok. A kislányom születésnapját ünnepeltük- állt el az ajtótól, így bementem
-Boldogságot. Nem hoztam ajándékot
-Nem is kellett. Köszönjük, hogy az utóbbi időben megvédett minket
-Mindig elmondom, hogy ne köszönje meg. A kislánya miatt teszem- néztem el a másik irányba és lehúztam a kapucnit a fejemről. Bentebb lépve, láttam meg a nőt, aki épp akkor fejezte be a mosogatást
-Örvendek- mosolygott rám, így biccentettem- esetleg kér egy kis tortát?- kérdezte feszengve
-Köszönöm nem asszonyom. Értem én, hogy rossz érzés egy gyilkossal egy légtérben lenni, de számtalanszor mondtam, hogy magukat nem bántom- fontam össze a kezeim morcosan
-Igen, tudom, bocsánat. Csak nehéz még most is feldolgozni ezeket. Most se értem, miért nem ölt meg minket eddig
-Talán mert féltem a lányukat. Aznap mikor végezni akartam a férjével, olyanokat mondott, amitől nem volt szívem. Nekünk is vannak érzéseink. Eddig próbáltam más családot védeni, de mikor megbizonyosodtam arról, hogy el akarják mondani, egyből végeztem velük. Azonban önök betartják a szabályokat, így én is
-Néni!- karolta át két kicsi kéz a lábam. Lenézve, láttam meg a zöld szemeket, így lehajolva, borzoltam össze barna haját- nézd! Ezt neked rajzoltam- tartotta felém a lapot, amit eddig észre se vettem. Elvéve tőle, hatódtam meg, azonban el is szörnyülködtem
-A lányuk beszélt rólam valakinek?- mondtam ridegen. Az anyuka egyből átölelte a lányát
-Nem beszélt. Csak itthon rajzol ilyeneket- tartotta fel védekezésképpen a kezeit a férfi- mondtuk neki, hogy nem szabad beszélnie erről

-Na, hol voltál?- jött a kérdés, miután sétáltam az erdőben. A hangra felkapva a fejem, láttam meg a szőke hajkoronát. Elmosolyodva, mentem oda hozzá és szorosan átölelve, ültünk le Nova oldalához
-Meglátogattam a családot, akiket védek- engedtem el, és a vállának dőlve, néztem az égboltot
-Még mindig furcsálom, hogy egy családot védesz- karolt át és egy puszit nyomott a hajamba- de ha neked ez jó, akkor segítek én is
-Köszönöm. Nehéz figyelni őket, ha csak nagyon ritkán vagyok itt
-Kíváncsi vagyok, mikor jön rá a bátyád, hogy majdnem minden éjszaka átjössz ide
-Ha továbbra is akkor jövök, mikor már mélyen alszik, szerintem soha- kuncogtam fel és felemelve a fejem, adtam egy puszit az arcára
-Egyszer le fogunk bukni
-De az nem most lesz. Ha meg mégis, majd mondom, hogy elég erős vagyok, jöhetünk vissza
-Tényleg sokkal erősebbnek tűnsz- csavargatta rövid, vállamig érő hajam.
Miután annyi bajom volt vele, abból a hosszúból sokat vágtam. Így röviden, sokkal könnyebb- egyszer úgy átmennék. Rég voltam. Menni akarok- csinált úgy, mint egy kisgyerek, amin újfent felkuncogtam
-Nincs olyan erőd, szóval nem tudsz átjönni. Amíg pedig Eathan nem tudja ezt a titkot, kénytelen vagy itt maradni. Többiek hogy vannak?
-Mindenki jól van. Élik az életük, járnak ölni. L.J. megint szobafogságban, mert vissza beszélt Slendermannek
-Az a bohóc sohasem tanul a hibájából- fogtam unottan a homlokom, mire most ő kuncogott fel, amitől elmosolyodtam. Rég hallottam már a nevetését...