Creepypasta [ Befejezett]

27

-Már azt hittem meghaltál- néztem az ágyban ülő nőt. Szemét törölgetve, nézett rám, és ahogy a megérzésem nem csalt, neki is olyan szeme lett. Zöld írisz, körülötte feketeség.
Felé tartva egy tükröt, furán nézett rám, így a tárgyra böktem. Oda nézve, nőttek tágra a szemei, majd csillogó szemekkel nézte
-Meddig voltam kiütve?
-Négy napig. Miután megharaptalak és elájultál, szinte alig vert a szíved. Aztán miután felhoztalak, aztán olyan volt, mint az enyém. Még az illatodon is érződik, hogy már nem vagy ember- hajoltam közelebb, és újból megszagoltam. Az arcán egy halvány pír jelent meg, miközben hirtelen arébb ült. Felhúzva az egyik szemöldököm, sóhajtottam egyet
-Míg aludtál, egy egész furcsa alak kereset. Pénzt kért, de mivel nem adtam, így elég kedvesen kezdett beszélni- fontam össze a kezeimet mellkasom előtt- elmagyaráznád ki volt az?
-Egy régi társam. Akkoriban egy híres társaságnak alkottunk szerkezeteket. De olyat kértek, amit nem akartam teljesíteni. Viszont pár nagyon drága tárgyal, őt könnyű volt lefizetni. Itt hagyott, én kiléptem abból a társaságból. Eladtam másoknak a találmányaim, ő azonban mindig vissza jár és elveszi amit kapok
-Miért hagyod magad?
-Sokkal erősebb. Nem tudom egyszerűen megvédeni magam- mondta halkan, mire becsuktam szemeim. Tarkómat masszírozva, mentem közelebb és össze borzoltam a haját
-Most már erős vagy, nem fog bántani. És amúgy is, míg nem megyünk az én dimenziómba, itt vagyok melletted
-Köszönöm Sam
-Megyek le csinálni valami ennivalót. Ha elég erősnek érzed magad, nyugodtan gyere le
-Rendben- mosolygott fel rám. Elmosolyodva, léptem ki a szobájából és lementem a lépcsőn.
Egy hideg szellő lebegtette meg a hajam, mire furcsán néztem oldalra. A szemeim tágra nyíltak, ahogy megláttam a nyitott ajtót. Egyből átváltozva, szagoltam bele a levegőbe, hátha megtalálom. Ha az orrom nem csalt, a konyhában kellett lennie.
Körmeimet megnövesztve, lépkedtem halkan az ajtóig. Résnyire nyitva volt, azonban egyik pillanatról a másikra, tárult ki és nekem jött a gyerek. A földön terültünk el, miközben a hasamon ült és a torkomat szorította. Karomat lendítve, karmoltam bele a szemébe, amihez fájdalmas kiáltással kapott
-Sam!- hallottam Mira kiáltását, majd neki ugorva, szedte le rólam a férfit. A szárnyai elő voltak hívva, kezével erőszakosan nyomta le a vállakat.
-Te szörnyeteg- ejtette ki félve a száján. Az új démon kitátva a száját, nőttek meg éles fogai és a fiú nyakába harapott. Ezt miután többször megismételte, mögé léptem és megfogtam a vállát. Felém kapva a vértől ellepett arcát, kis híján múlt, hogy megint a földre kerüljek.
Időben kitérve előle, kaptam el a karját és a háta mögé húzva, nyomtam a földre
-Elég legyen Mira!- szóltam rá szigorúan, azonban csak továbbra is támadni akart

-Én embert öltem....- suttogta halkan, miután sikerült lenyugodnia. Egy kis ideig ájult is volt, addig sikerült eltüntetnem a halott testet a nappaliból
-Később megszokod- vontam vállat és elé toltam a tálat, amit visszatolt
-Nem bírok enni
-Pedig muszáj. És ez a legfinomabb- kaptam el az egyik szemgolyót a tálról, amit egyből enni kezdtem- tudom, szörnyű ez most. De idővel jobb lesz. Lassan mennünk kell. Szed össze ami kell, én lent várlak- mondtam semlegesen és magára hagytam. Meg kell szoknia most már ezt az életet.
-Nincs semmi amit vinni akarok. Talán a legutolsó találmányom- vette fel a szárnyast és magához szorította- szeretném össze törni a többit, hogy ne tudják használni. Az átjárót pedig megsemmisítésre fogom állítani. Addig kérlek fogd meg ezt- adta a kezembe, majd elhagyva a szobát, egy baltával tért vissza. Az összes dolgát szét szedte. Szinte alig maradt olyan, amit meg lehetne menteni
-Ha úgy is megsemmisül majd az átjáró, akkor ezek is tönkre mentek volna, nem?
-Vannak olyan részek, amik nem igen jönnek szét egy könnyen. Így legalább biztosra mentem- rakta le a fegyvert, majd a mellettem lévővel kezdett babrálni. Jó pár pillanattal később, egy vöröses átjáró jelent meg. Kezemet felé nyújtva, változtam át. Belém kapaszkodva, hezitált egy kicsit, majd követte példám. Véve egy nagy levegőt, ugrottunk bele, mielőtt pedig becsukodott volna mögöttünk, egy robbanást hallottam.