Creepypasta [ Befejezett]

28

-Mi az isten- hallottam Eathan hangját mögöttünk? Felé fordulva, engedtem el Mirat és oda repülve, öleltem magamhoz
-Sam!- hallotta egy ijedt kiáltást. Oh, hát persze! Mira nem tud még repülni!
Ahogy ez eszembe jutott, elengedtem a bátyám és a lány után sietve, kaptam el
-Jobb lenne haza menni- néztem a férfira, aki furán nézett, de bólintott

-Szóval. Hogy tűntél el mögöttem, aztán jelentél meg hirtelen előttem?- tért a lényegre, ahogy leültünk a kanapéra- ráadásul egy lánnyal?
-Csak pár perc telt itt el?- néztem furcsán rá. Megrázva a fejem, tettem félre ezt- ő itt Mira. Egy átjárót nyitott, amivel az ő dimenziójába kerültem. Úgy egy hétig lehettem ott összesen. Az ott lévő idő alatt, megkedveltem és felajánlottam neki, hogy áváltoztatom- mondtam el nagy vonalakban a történetet
-Te meg vagy őrülve?! Hallandó embert átváltoztatni? Bele is hallhatott volna!
-De nem halt. És az első ölése is sikerrel záródott. Csak meg kell tanítani egy két dologra és minden rendben
-Bocsánat, hogy közbe szólok, de melyik világban vagyunk? Ez nem egészen olyan, mint amiben én éltem
-Most jelenleg a pokolban vagyunk- kezdett bele bátyám- alapjáraton a normális világban élünk. De mivel a húgomat tanítani kellett, így eljöttünk a világunkba, úgy öt éve. Néha átmegyünk a többiekhez, de a legtöbb időt itt töltünk. Egyébként Eathan vagyok. Eathan Belis. Ha jól sejtem, ő a családnevét nem mondta
-Nem egészen- rázta a fejét, mire megvontam a vállam- én Mira vagyok, ahogy hallhattad- mosolygott rá - feltaláló és tudós voltam. Vagyis vagyok még mindig. És mostmár démon is

-Komolyan képes voltál átváltoztatni egy embert?- kapott fel Slenderman idegesen a csápjaival. Két hónap után, úgy döntöttünk, eleget edzünk már, Mirat is sikerült megerősítenünk, így végre vissza tértünk világunkba. Az új tag, azonban eléggé meglepett mindenkit, ráadásnak a sztori is
-Igen képes voltam. De egy remek démont faragtunk belőle, és még rengeteg dolgot tud megépíteni- szabadultam ki a fogságából.
-Így sokkal erősebb a csapat- lépett mellém Ben és megfogta a kezem. Hálásan néztem rá, míg ő csak mosolygott
-És könnyebben el tudunk bánni a betolakodókkal- állt a másik oldalamra Rocky és Jeff
-Úgy is sokan vannak mostanában
-Tessék?- néztem hitetlenkedve barátnőmre
-Egyre többen akarják megtalálni a helyet. Volt mikor csapatostúl jöttek
-Ha Mira segít, akkor engedélyezem a maradását- nézett a zöld szeműre, aki határozottan bólintott- akkor kéne a kezed- a lány furán nézett. Rám pillantva, bólintottam egyet, így lassan előre tartotta. A csápos egyből elkapta és bele karcolta a jelet
-Lenne egy ötletem- jött le a lépcsőn Masky- mivel újra teljes a létszám, így be tudjuk többen járni a környéket
-Hajnalban tudunk menni- emelte fel párom a kezét, mire értetlenül néztem rá- akkor szoktak lenni a legtöbben. Négyen el tudjuk intézni őket, ha megint megjelennek
-Az egyszer biztos- mosolygott Rocky- nagyobb erő, könnyebb győzelem
-Hamar megleszünk- szólalt meg Jeff is
-Akkor a miénk lesz a terület hajnalban- bólintottam mosolyogva

-Jó rég sétáltam erre- néztem mosolyogva a már rég látott környezetet. Már egy órája sétálhattunk az erdőben. Két felé váltunk már az elején, hogy nagyobb területet tudjunk figyelni.
-Csak több fű, meg fa nőtt
-Meg ahogy látom vannak virágok
-Azok is- bólintott- fura. Ilyenkor már rég elő szoktak jönni- nézett oldalra. Bele szagolva a levegőbe, halványan, de ismerős illatokat éreztem.
-Ismerős illatokat érzek- néztem rá, mire láthatatlanná vált és elindult előre. A szárnyaimat elő hívva, fogtam a kezeim közé Novat és felülről indultam az illat felé.
Egy hirtelen pillanatban, fura hangokat hallottam. Lefelé nézve, egy tüzes nyíl repült felém, amit épphogy ki tudtam kerülni. Feljebb repülve, néztem le. Alattam rengeteg olyan volt. Valahol pedig mintha lángolt volna néhány fa.
Felhők közé repültem és ott is közlekedve, értem el az égett rész fölé. Az az illat csak tovább erősödött. Mintha már éreztem volna valahol, mégsem tudtam rájönni, hogy hol.
Nova vadul ugatott a kezemben, majd csak arra figyeltem fel, hogy valami erőszakosan a föld felé nyom és hatalmasat csapódtam be.