Creepypasta [ Befejezett]

12

-Úgy aggódtam, mikor haza mentem és nem találtalak téged és anyáékat sehol- tolt el egy kicsit magától és a mutató ujjával letörölte a könnyeket.
-Én nem tudok semmit, hogy mi történt- hajtottam le a fejem- A nevelő szüleim, vagyis anya testvére, állandóan vertek és hamis dolgokat mondtak rólam.
-Sejthettem volna, hogy ők állnak a háttérben- szorította ökölbe a kezét, majd gyengéden az állam alá nyúlt és felemelte a fejem- most már minden rendben lesz. Ketten megtaláljuk őket- fogta meg a csuklóm és lerepültünk
-Ben állj le!- kiáltottam rá, ahogy rá akart támadni a bátyámra. Védekezően elé álltam, miközben támadó állást vettem fel- nem fogjátok bántani a bátyámat- vicsorogtam rájuk, mire megszeppenve néztek rám. Egy gyenge szorítást éreztem a vállamon, mire megnyugodtam és lassan vissza változtam. Ben lehajtott fejjel adta vissza az íjat és a nyilakat, majd elsétált mellettem. Őt követte Rocky és Jeff is, mire megfordultam és néztem, ahogy eltűnnek előlem.
-Ha követed azt az ösvényt, elvezett a bázisra- fordultam jobbra és elindultam előre
-Te hova mész- kapta el a csuklóm, mire idegesen rántottam ki a kezem
-Le kell vezetnem ezt a dühöt

Teljesen átváltozva kutatok az áldozatomra, aki sikeresen megszökött előlem. Egy pillanatra nem figyelek oda és a combomba szúrja a késemet, amivel megakartan ölni.
-Álljon meg ott!- hallottam meg egy szigorú hangot, mire felnéztem és akkor láttam meg a vagy 30 rendőrt és a férfit, aki elmenekült előlem- tegye le a fegyvert és felemelt kezekkel, lassan jöjjön ide
-Ha azt fogják hinni, hogy engedelmeskedek maguknak. Akkor nagyon elvannak tévedve
-Ha nem teszi amit mondunk, kénytelenek leszünk lelőni. Egy... Kettő.... Három!- kiáltotta el magát és mindegyik tűzet nyitott rám. A szárnyammal körbevédtem magam, egy kis rést hagyva, amin néztem őket. Az összes golyó lepattant a szárnyaimról, kis idővel pedig egy csomó elhasznált volt körülöttem. Lassan elindultam feléjük, mikor elém lőttek, ezzel is megállítva engem
-Ne jöjjön közelebb!- nem érdekelt amit mond, így újból elindultam és ahogy a főnők elé értem, hirtelen kinyúltam és a nyakába szúrtam a kést. Mindenki lefagyva nézte, ahogy a főnökük elterül a földön, miközben elvérzik. A valóságba visszahozva őket, a pszichopata nevetésem hozta őket vissza és ahogy elindulok feléjük. Szárnyaimat kiengedve, megszüntettem a védelmem és a szívébe szúrva a karmom, löktem el magamtól az egyik rendőrt. Egy szúrást éreztem a vállamba, mire megfordulva haraptam ki a nyakából egy darabot, amihez ordítva kapott oda. Kiköptem a számból a húsát és késemmel elvágtam a torkát.......

-Ugye nem gondolod, hogy megint hagylak elmenekülni?- néztem a férfire ördögi vigyorral és a csuklóját megragadva, rúgtam ki a lábát, mire a földre esett. Ráültem a hasára és a kés élét a nyakához tartottam, mikor megfogta a csuklóm
-Kérem, legalább ne érezzem. Csinálja gyorsan- folyt le egy könny a szeméből, mire bennem megállt az ütő. Most jól hallottam amit mond?
-Miért kérnéd ezt?
-Nem szeretnék fájdalmat érezni. Így is elég nagy fájdalom, hogy nem láthatom a feleségemet és a kislányomat nemsokká megszületni
-Kislányodat látni- ha megölöm ezt a férfit és valaki a nőt, a kislánynak is olyan sorsa lehet majd, mint ami nekem volt.
-Kérem. Legalább gyors legyen- engedte el a kezem, mire sóhajtottam egyet és emeltem volna a kezem, de nem akartam megölni. Ezt nem tehettem meg vele, nem hagyhatom, hogy a kislánya apa nélkül nőjön fel. Lassan felálltam róla és vissza változva, húztam fel a földről
-Miért teszi ezt?- nézett rám értetlenül, mire megfordítottam és kifele kezdtem vezetni az erdőből.
-Nem akarom, hogy a lánya úgy nevelkedjen fel amilyen nekem volt. Szülők nélkül..... Most elengedem, de senkinek nem mondhatja el, megértette? Különben elmegyek önhöz és megölök mindenkit aki kedves magának
-Nagyon köszönöm- ölelt volna át, mire felé tartottam a késem
-Ha valamelyik gyilkos megtámadná, csak mondja, hogy Démon Szem megtiltotta a megölését. Jegyezze meg, mindig figyelni fogom, tehát senkinek sem mondhatja el, hogy megkíméltem az életét......