Creepypasta [ Befejezett]

19

-Sam!- kiáltotta Ben és indult volna el felém, de Slender lefogta a csápjaival- nem látod mennyire szenved?!
-Éppen a rossz ereje távozik ki belőle. Ha megszakítod ezt a műveletet, örökre ilyen lesz- magyarázta el, miközben én továbbra is üvöltöttem a fájdalomtól. A két sebemből folyamatosan szivárgott ki, valami fekete anyag, ami egy hatalmas üvegbe folyt tovább
-Nem fogtok kiszedni belőle!- nevettem fel egy másik hangon, amitől én is megijedtem. A láncokat elkezdtem rángatni, mikor egy erős áramot kaptam, amitől előre bicsaklott a fejem. Pár percig így lehettem, mikor megragadtam a láncokat és egy hirtelen mozdulattal, eltörtem.
-Nem szabadulhat ki a körből!- kezdtek felém rohanni, miután kiegyenesedtem
-Oh, ebből a körből?- nevettem fel újból és léptem volna ki onnan, mikor rengeteg csáp tekeredett körém, amik erősen fogtak- tsk. Engedj el!- próbáltam kihúzni a kezem, ami sikerült is és karmoltam volna bele, viszont a nyakamat kezdte szorítani
-Meddig kell még?!
-Már csak egy kicsit! Rengeteg- ekkor Slender félbeszakította egy hatalmas ordítással, mivel a csápjába haraptam. A nyakamat tartó csápja, ezáltal eltűnt onnan és készültem volna a többit is leszedni magamról, mikor valakik megfogták a vállaimat és lenyomtak arccal a földre
-Kötözzétek meg jó erősen!
-Ha nem engedtek el, úgy jártok mint a pofátlan!- kiáltottam rá Benre és Eathanre, akik figyelembe se véve a kiabálásom feléjük, kötöztek szorosra. Egy nagyot ordítva, éreztem ahogy lassan vissza veszem az irányítást és lenyugszom.
-Vége?
-Igen. Minden olyan rossz ki lett szívva belőle. Most el fogom vinni ezt, viszont vissza lehet majd bele juttatni egy keveset vészhelyzetekre- indult el felém. Fáradtan néztem rá, miközben egyre gyorsabban vettem a levegőt- most pihenni kell majd neki. Teljesen lefáradt ebbe- kötözte ki a kezeimet, amik hanyagul estek magam mellé. Leguggolva elém tette a kezét az arcomra- hm. Vörös a feje és forró. Ő bizony belázasodott
-Akkor siessünk haza- ültettek fel, miközben Ben felvett a hátára.
-Köszönjük a segítséget
-Ugyan. Semmiség. Örülök, hogy segíthettem a barátom lányán
-Köszönöm- mondtam ki alig hallható hangon, mire össze borzolta a hajam.
-Akkor, mi megyünk is- indultunk el felfele a pincéből. Amint kiértünk, tártam volna ki a kezem, hogy megnyissam a kaput, mikor Eathan megfogta a kezem
-Te most csak pihenj húgi. Ezt elintézem én- mosolyodott el, mire egy aprót bólintottam és Ben vállára hajtottam a fejem. Eathan kitartotta a két karját, miközben előhúzta a szárnyait és lassan megnyitotta a kaput, amin átlépve, indultunk meg a ház felé.
-Megjöttünk!- kiáltotta el magát Ben, mire egy aprót ütöttem a vállára
-Túl hangos vagy- mondtam halkan, amin felnevetett
-Értettem. Bocsánat- húzta mosolyra a száját és fel cipelt a szobába. Óvatosan lerakott az ágyra és alaposan betakarva, adott egy puszit a homlokomra. Nova felugorva a hasamra, feküdt el, miközben kidugtam a takaró alól a kezem és lassan elkezdtem simogatni
-Kell valami?
-Csak egy jó kis pihenés- hunytam be a szemem, mikor kaptam az arcomra egy puszit.
-Jó éjt