Creepypasta [ Befejezett]

29

-Sam! Kelj fel!- rázogatta egy ismerős hang a vállaimat. Szemeimet összeszorítva, nyitottam lassan ki, így megláttam a mellettem térdelőt. Felsegítve, ültem fel a fejemet fogva, mikor megláttam a sárral bevont ruhám.
-Mégis mi történt?- fordultam Ben felé kíváncsian.
-Valakik gyújtogatták az erdőt. Sokan voltak, szóval inkább tovább mentem. Megláttam, ahogy két alak a föld felé visz, így egyből jöttem hozzád. Amint felém fordultak, nagyon meglepődtem. Nagyon hasonlított az a két alak rád, Sam
-Hogy néztek ki?
-A hajukat nem láttam, mert csuklya volt rajtuk. Viszont a szemük olyan volt mint neked, csak a nőnek mintha kék lett volna. Úgy rikítottak, hogy tisztán láttam a sötétben- gondolkodott az állát fogva. Olyan a szemük mint nekem. Kitudja, hány olyan lehet?- mikor ugye engem néztek, megtámadtak. De én láthatatlan lettem és érted indultam. Nova lefoglalta őket, így arrébb tudtalak hozni.
-A levegőből támadtak. Ráadásul ismerős illatuk volt. Nagyon régen éreztem. Ráadásul hasonlított az enyémhez és az Eathanéhez
-Lehetséges... Hogy a szüleid..?- kérdezte bizonytalanul, mire a szemeim a kétszeresére nőttek. Van abban valami, de mégis miért támadtak volna meg?
-Láttad már többször őket?
-Most az egyszer láttam őket. Eddig csak úgy azokat, akik gyújtogattak. De azok se csinálták ezt. Mindig csak bejöttek, kutakodtak. De akkor is páran, akiket így megöltünk. De most lehetetlen ennyit megölni egyszerre
-Menjünk szerintem vissza- füttyentettem egyet, így elő került Nova. Megsimogatva a bundáját, nőtt egyből nagyra- beszélek majd Slenderrel és kitalálunk valamit- ültem fel a hátára, így bólintva, ült mögém és vissza felé kezdtünk indulni.

-Ez elég érdekes- bólogatott mellettem a bátyám. Amint hazaértünk felkeltettem és bementünk Slendy irodájába ezt megbeszélni.
-Ben azt mondta lehetséges, hogy a szüleink. De akkor miért támadtak volna meg?
-Lehet a rossz énjük irányított. Lehetséges, hogy miután eltűntél, ezt váltotta ki belőlük. Az illat meg a szem, nagyon árulkodik, hogy ők azok- nézett ki az ablakon
-És mégis mit csinálunk? Várjuk, hogy ide jöjjenek, megtámadjanak, mert nem ismernek fel? - csattant fel a mellettem lévő, így mindketten rá néztünk- vagy oda megyünk eléjük, hogy támadjanak nyugodtan? Esetleg tegyünk a nyakunkba friss húst, hogy az állatok is jöjjenek?
-Mikor ideges vagy, néha jó ötletek jutnak az eszedbe- vigyorogtam csukott szemekkel. Tudom is mi legyen.

-Ez hülyeség
-Miért, nem akarod látni őket?
-De, nagyon is. De kitudja mi lesz. Lehet nem ők azok. Vannak olyan démonok, akik le tudnak másolni másokat
-Ezért vagyunk itt, hogy kiderítsük- hívtam elő a szárnyaimat, amint megéreztük az illatot. Felfelé kezdtünk repülni, ahol meg is láttunk kettő alakot felénk közeledni. Külön irányba haladva, jött felém az egyik, így gyorsítottam. Kezemet kitárva, idéztem meg az átjárót, amit kikerülve, ő sikeresen bele repült. Utána eredve, zártam le és győztes mosollyal néztem, ahogy beleesett a gépezetbe, ami szinte már szívta is ki a rosszat. Mellettem megjelent egy átjáró, amin a másik repült be egyenesen ugyan oda, ahová a másik.
-Ezek tényleg ők- jött felénk Ron- az illatuk szinte olyan mint nektek. Ekkora veszteség, ekkora dolgot csináljon- gondolkodott hangosan, majd szerelmem felé nézett- Ben kapcsold le- kiáltotta neki. Ő meghúzta a kart, így leállt a gépezet. A férfi felénk nézve bólintott, mire  szinte habozás nélkül rohantunk is a szüleink felé, hogy megöleljük őket
-Sam..?- nézett rám anya fáradtan, így bólintottam egyet. A szemeiből könnyek jöttek elő, majd szorosan ölelt át- annyira hiányoztál..
-Persze én nem
-Te is, te bolond- rántotta oda apa hozzánk, miközben szorosan ölelt át mindenkit. Hát ilyen lenne az a család, akiket évekig nem láttam... Olyan jó érzés.

-Van valami gond, drágám?- ült le mellém az ágyra Ben. Hihetetlen mennyire elrepült az idő, azután, hogy a szüleim előkerültek annyi idő után. A bátyám és Mira összejött, majd később összeházasodtak és lett is egy fiúk. Mivel már igen szűkös volt a hely, építettek egy házat nem messze és oda költöztek be. Mi szintén egy kisebb házat építettünk nem messze. Elég sok időbe telt, de sikerült. Férjes asszony lettem, jelenleg egy csöppséget várunk. Rocky és Jeff, még mindig együtt vannak, a többiek boldogok.
-Csak azon gondolkodom, hogy milyen hamar eltelt az idő- kulcsoltam össze az ujjainkat.
-Tényleg hamar eltelt. És biztos akkor is el fog telni, mikor már körülöttünk lesz a pici.
-Én őszintén félek, hogy milyen lesz neki. Hogy bírni fogja-e, hogy állandóan vadászik rá a rendőrség?- néztem aggódva rá, így egy csókot adott.
-Nem lesz semmi baja. Vigyázunk rá és úgy megtanítjuk mindenre, hogy szinte ő lesz a gyilkosok királynője. Akárcsak az anyja- mosolygott le rám, mire mosolyra húzódtak az ajkaim.
-Úgy legyen

Vége