Dahlia Hale
- Hízelgő, hogy egyből erre gondolsz, de én nem erre céloztam - ugyan olyan komoly arckifejezéssel nézett rám. Sőt, meg sem rezzent az alatt, amit mondtam neki.
- Csak vicceltem, ha nem vetted volna észre - elfordultam tőle, ugyan is időközben utolért. Mindenféle grimaszokat vágtam, magamat szidva belülről, amiért voltam olyan ostoba, hogy ezzel poénkodtam. Főleg azután, hogy magamnak is bevallottam, hogy vonzónak találom.
Néha tudnom kéne mikor tegyek lakatot a nagy számra. Megtanulhattam volna az évek során, hogy néha jobb, ha nem szólalok meg.
Egy hirtelen mozdulattal hátra fordultam, hogy valamit oda szóljak Harrynek, mivel nem tetszett a hangjában való él. De mire bármit is mondhattam volna, kezét a szám elé rakta. Egyből értettem mindent; nem voltunk egyedül, valaki figyelt minket. Harry gyengéden, mégis magabiztosan fogta ajkaimat. Lassan húzott maga után, egészen addig, amíg egy szűk sikátorba nem ért velem. És a szűk alatt nagyon szűket értek. Heves lélegzetvételeimet próbáltam csillapítani, de valahogy sehogy nem akart összejönni.
Az ujjai még mindig a szám körül táncoltak, bár nem értettem miért, hisz felfogtam, hogy csendben kéne maradnom. Azt hiszem talán élvezte a szituációt. És a leghátborzongatóbb, hogy talán még én is. A testem közvetlenül össze simult az övével, bár ez az eléggé kis hely miatt lehetett. Én mégis úgy éreztem minden egyes mozdulatot szánt szándékkal tett. Lassan, nagyon lassan kezét leengedte, vissza a teste mellé, mindeközben szemeit nem volt hajlandó elszakítani enyémektől. Bár, hogy őszinték legyünk, nehéz is lett volna. Már rég nem figyelt minket senki, de még mindig ott álltunk egymással szemben, azon gondolkodva ki teszi meg az első lépést. Ki teszi meg az első lépést a csók felé.
- Azt hiszem ezt megúsztuk - mondta hirtelen. Nem akartam elhinni, hogy képes volt ezt végig játszani velem, úgy, hogy nem csókolt meg. Én tényleg azt hittem megfog történni!
- Ja - szűkszavúan válaszoltam neki mindenre. Teljesen kiegyenesedtem, mellkasát olyan messzire toltam amennyire csak lehetett, hogy kitudjak menni a sikátorból.
Harry kacagva jött utánam, - tudva, hogy felidegesített engem - és végül megmutatta az autót, amivel hazáig vezetett minket.
___
Harry lakása nem volt túl nagy, viszont túl kicsi sem. Barátságos és otthonos, pont illett a természetéhez, már ha mondhatok ilyesmit. A kanapéján terültem el, míg vártam rá, amíg zuhanyzott. Egyszerűen csak élveztem a semmittevést. Olykor eszembe jutott az éjszaka, amikof utoljára jártam itt, bár leléptem aznap este, a mai napon egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni.
Harry kivágtatott a fürdőszobából egy szál törölközőben, ami dereka köré volt csavarva, majd egy másik törölközővel, amivel a haját törölgette. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy teljesen meglepett. Egyszerre akadt el a lélegzetem, s kellett is hangosan kacagnom.
- Egész végig itt voltál? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva, hogy kinevettem, majd egy újabbat törölt vizes hajából. - És nem csináltál semmit?
- Ez erős túlzás, de tulajdonképpen igen.
- Mondtam, hogy azt csinálhatsz, amit csak akarsz.
- Nem akartam semmit sem csinálni, Harry - kimerült voltam. Másra sem vágytam csak egy alvásra, vagy Harryre...
- Gondolod, hogy vége lesz ennek valaha? - adtam hangot egy újabb gondolatomnak. Már megint intenzív csend telepedett közénk, amit szerettem volna megtörni, de egyébként is érdekelt, hogy mit gondol a jelenlegi helyzetről.
- Minek? - kérdezte gyermekded ártatlansággal, mire válaszolhattam volna, észbe kapott, és folytatta - Szerintem mindennek oka van. Okkal történnek ezek a dolgok is. A lázadóknak is megvannak a saját indokai. És nem véletlenül vagyunk összezárva mi is.
Teljesen összezavarodtam mind attól, amit mondott. Szerintem nem is igazán értettem belőle semmit. - Ööö.. nem teljesen értelek...
- Arra akartam kilyukadni, hogy okkal csinálhatják ezt. Rabolnak el gyerekeket és nőket. Valamit elakarnak érni ezzel, de Isten sem tudja hova fog ez vezetni.
- Vagy egyszerűen csak beteg állatok, akik így élik ki az undorító vágyaikat!
- Lehet - röhögött. Elállt a lélegzetem mennyi fajta gondolat kavarodhat benne, akárcsak bennem. Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy valamit tennem kéne. Most rögtön.
- Mit kérsz vacsorára? - besétált a konyhába, még mindig egy szál törölközővel a dereka körül. Újra azt éreztem, mintha direkt provokálna. Hát ha játszani akar, legyen.
Elkezdett a szekrények között kutakodni, valószínűleg étel iránt.
Alattomosan követtem őt, és vártam a megfelelő pillanatot, amikor lecsaphatnék rá. Mikor végre megfordult, hogy tányérokat vegyen ki a szekrényből, mögé sétáltam. Amint újra szemben állt velem, egy ravasz mosolyt véltem felfedezni szája szélén, ezért még közelebb mentem hozzá, úgy, ahogy ő tette velem órákkal ezelőtt a kihalt sikátorban. Élveztem minden pillanatot, most rajtam volt a sor, hogy kínozzam. És egek, mennyire jól mulattam!
- Téged - időközben válaszoltam a nemrég feltett kérdésére. Intenzíven kerestem a szemkontaktust, megpróbálva fenntartani a látszatott, hogy kicsit sem gyengültem el ettől az egésztől.
Ó, pedig pokolian gyenge lettem.
- Megakarlak csókolni - szabályszerűen megremegett a gyomrom, ahogyan az ujjaival a fülem mögé tűrt egy tincset.
- Akkor mire vársz, kisfiú?
- Nem lehet.
Megelégeltem a folytonos hülyeségeit, ezért át kellett vennem az irányítást. Nem mondtam, nem kérdeztem semmit, csak az ajkaira tapadtam. Kicsit meghökkent, de azonnal viszonozta s fejemet fogva húzott egyre közelebb magához. Érezni édes ajkait mozogni az enyémen, több mint nagyszerű érzés volt. Már az első naptól kezdve hívogatottak táncra meseszerűen rózsaszín ajkai. Megkóstolni őket végre egy álomnak tűnt.
Elszakadtam tőle, mire árgus szemekkel nézett rám. - Nem csinálhatjuk ezt - utánoztam. Morgott egyet, aztán ezúttal még szorosabban magához rántott, persze nem mintha túlságosan bántam volna... Erőteljesen felkapott az ölébe, lábaimat automatikusan dereka köré csavartam, eközben egy percig sem szakadt el a számtól. A háló felé tartottunk, de helyette neki ment a falnak a hátával, én pedig kihasználtam az alkalmat és eluralkodtam rajta. Én voltam az, aki megszakította a csókot azzal, hogy a szája helyett a nyakát leptem el apró csókokkal.
A bőre puha volt, túlságosan is puha. Szemeiben pedig egyszerűen minden alkalommal elvesztem...
