You'll float too |BEFEJEZETT|

16.fejezet

Az eső zuhagott.Egész Derryt elöntötte a víz,úgy mint 1988-ban azon a napon amikor Georgie Denbrough eldöntötte,hogy a papír hajójával kimegy a zuhogó esőbe.Billy szín tisztán emlékszik erre a napra.Bár az időpont nem volt pontos de eszébe jutott az a nap.Az a nap amikor nem mehetett az öccsével mert beteg volt.Billy most is beteg volt, lelkileg.Az esőcseppek mindegyike egy-egy halott gyerek lelkét raktározta.Köztük Georgieét is.Billy kondolkodását anyukája zavarta meg aki akkor ért haza.
-Szia anya!-köszönt neki a fiú.-H-hol v-voltál i-ilyen so-sokáig?-kérdezte.
-Szia kicsim!Richie hívott még reggel,hogy vigyek neki egy-két cuccot.-mesélte az anyukája.
-M-miért?-kérdezte.
-Azt mondta Eddie belázasodott és,hogy nagyon betegnek tűnik.-válaszolt az anyukája miközben az egyik szatyrot pakolta ki.
-S-segítsek?-kérdezte.
-Igen.-mondta az anyukája.Billy segített kipakolni.Miután végeztek a fiú visszament a szobájába és gondolkodni kezdett.Ilyen tempóba a szülőket nem tudják megmenteni és a végén már megint valakinek baja esik.Ezzel a gondolattal el is hagyta a szobát.
-A-any át m-mehetek R-Richieékhez?-kérdezte a fiú.
-Nem lehet.Richie mondta,hogy majd hív.
-J-jó akkor m-majd sz-szólj.-mondta Billy és visszament a szobájába.

Richieéknél
A fiú csak úgyrohangált fel alá a lépcsőn,hogy a szerelmének minden tökéletes legyen mint egy ápoló nő.A végén leült a fiú ágyának szélére és egy nogyot sóhajtott.
-Soha nem akarok gyereket.-mondta Richie.
-Neked nem is lesz.-válaszolta Eddie rekedtes,beteg hangján.
-Te inkább pihenj és ne a beszólásokon gondolkodj.-puszilta meg a fiú homlokát ami még mindig tűz forró volt.
-Jó...akkor csak annyit tegyél még meg,hogy hozol fel nekem egy pohár vizet.-mosolygott Eddie piros arcával.
-Akkor mindjárt jövök.-fogta meg az egyik üres poharat a fiú és lement a konyhába.Teletöltötte és visszament a szobába ahol Eddie már aludt.Gyorsan letette az éjjeli szekrényre majd egy puszit nyomott a fiú szájára és kiment a szobából.Az ajtónál a fiú nővére hozta rá a szívrohamot.-Szia.-köszönt neki.
-Eddie,hogy van?-kérdezte.
-Most alszik de még magas a láza.-válaszolta a fiú.
-Remélem gyorsan meggyógyul.-mondta a lány és visszament a szobájába.Richie lement a nappaliba,hogy felhívja Billyt,hogy ha akar átjöhet.Billy nem is tétovázott azonnal elindult Richieékhez.
-Szia Billy.-nyitott ajtót a fiúnak.
-Szia Richie.-lépet be a házba.-Eddie, h-hogy v-van?-kérdezte.
-Hát...szarul.Marhára magas a láza és nagyon gyengélkedik.-mondta a fiú.
-M-most m-mit cs-csinál?-kérdezte.
-Húsz perccel ezelőtt még aludt.De megnézhetjük.-válaszolta a szemüveges és felmentek a szobába.Lassan kinyitotta az ajtót és benéztek. Eddie már fent volt.-Nem sokat aludtál.-ment oda a fiúhoz.
-Nem tudtam.-válaszolta.-Megint fura álmaim voltak.
-Sz-szia E-Eddie.-köszönt neki Billy.
-Szia Bill.-köszönt vissza.Richie megfogta a lázmérőt és betette a fiú szájába.
-Most nem beszélsz.-mosolygott a fiú mire Eddie összehúzta a szemöldökét.Mikor kivette a szájából a tárgyat harmincnyolc fokot mutatott.-Ha így megy lejjebb a láza soha nem győzzük le azt a rohadt bohócot.-sóhajtott Richie.