NCT oneshots

Dojae

Jaehyun:

Eddig tökéletesen jól megvoltunk Doyounggal. A kamerák előtt nem mutattuk ki, hogy bármi is lenne köztünk, ahogy a többiek sem. Nem akarjuk, hogy az emberek rájöjjenek erre, mert félünk a következményektől. Ennek ellenére mindenkinek megvolt a jól működő kapcsolata, amit titokban tartottak. Megvannak a fanservicek is, amiket esetleg más tagokkal kell csinálni, de ezzel senkinek sem volt problémája, ugyanis mindenki bízott saját párjába. Tehát eddig egy probléma sem történt. Most viszont itt állok, Doyoung ajtaja előtt és próbálom, meggyőzni, hogy szóba álljon velem.

-Doyoungie,kérlek ne haragudj!-kérleltem, de nem kaptam választ. Már a kétségbeesés mellett aggodalom is volt bennem.

-Akkor legalább válaszolj, hogy tudjam rendben vagy-könyörögtem neki. Mire egy apró szipogást hallottam a szobából. Összeszorult a szívem. Nem akartam megbántani pont Doyoungot, a legfontosabb embert számomra.

-Ne haragudj rám, kérlek nyuszim-suttogtam az ajtónak dőltve a homlokomat.-Nem akartalak megbántani. Tudod, hogy szándékosan sosem ártanék neked. Elvesztettem a fejem, nem gondolkodtam csak beszéltem. Hidd el, ha lehetne, mindet visszaszívnék.-magyaráztam neki és reménnyel tele vártam a választ.

-Azt mondtad idegesítő vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egy kellemes személy és, hogy sok embernek nem tetszik az, hogy kimondom a véleményem-vett egy mély levegőt majd folytatta.-Sokszor kaptam már meg, hogy kellemetlen személyiségem van, amiket mindig elengedtem a fülem mellett. Azonban mikor te ezeket a fejemhez vágtad, az nagyon szíven ütött. Én abban a hitben éltem, hogy te úgy szeretsz engem, ahogy vagyok, vagy, ha van valami bajod velem, akkor azt nem ordítozás közben mondod el nekem.-sírta el megint magát. Most akkora bűntudatot éreztem, mint még soha. Olyan szívesen rohantam volna oda hozzá és öleltem volna szorosan magamhoz, de egy ajtó megálított, eme cselekedet végrehajtásában.

-Sajnálom. Tudom, hogy ez nem változtat, azon, amiket a fejedhez vágtam, de tényleg nagyon sajnálom. Nagyon szeretlek úgy, ahogy vagy. Akkor nagyon rossz passzban voltam, tudom, hogy ez nem szépít a tetteimen, de kérlek vedd ezt is figyelembe-mondtam neki.-Szóval szeretném, hogy tudd, te vagy nekem a legfontosabb és mindennél jobban szeretlek-nem kaptam választ-Doyoung, kérlek nyisd ki az ajtót és beszéljük meg. Kérlek nyuszi...-jöttem még közelebb az ajtóhoz, közben egy kóbor könycsepp folyt le arcomon. Nem akarom őt elveszíteni. Ott álltam egy darabig már kezdtem feladni, mikor motoszkálásra lettem figyelmes belülről. Majd hallottam, ahogy a kulccsal kinyitja az ajtót. Megláttam szerelmem sírástól vörös szemeit, korom fekete haját és nyuszira hasonlító arcát.

-Doyoung...-indultam meg óvatosan felé-Annyira sajnálom-értem oda elé és mélyen szemeibe néztem, amiből még mindig folytak a könnyek. Megragadva az alkalmat letöröltem a könnyeit.-Megbocsájtasz nekem?-kérdeztem, miközben puha arcát simogattam.

-Nem tudok rád haragudni, de ne merj mégegyszer, ilyen módom kioktatni engem. Nagyon rosszul esett, de ígérem megpróbálok változni csak kérlek te meg ne utálj engem, azt nem bírnám ki, Jaehyun-vetette magát karjaim közé én pedig szorosan fogtam őt.

-Sosem utálnálak téged. Nem kellett volna olyanokat mondanom neked. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Semmiben nem kell változnod, jó? Szeretlek.-nyomtam egy puszit fekete tincsei közé. Vártam, hogy megnyugodjon, majd, mikor ez megtörtént finoman eltoltam magamtól és egy megnyugtató mosolyt küldtem felé. Ő félénken viszonozta ezt. Erőtvéve magamon közelebb hajoltam mind a sírástól, mind az izgalomtól kipirult arcához. Mikor már csak pár centi választott el minket egymástól odasúgtam neki valamit.-Ezt megtehetem ugye?-ravasz vigyorral az arcomon néztem rá, mire ő felvonta a szemöldökét.

-Szerinted én mire várok-fonta körbe karjait a nyakam körül és húzott le magához egy csókra. Az egész lényem beleremegett cselekedetébe. Megfogtam derekát és még közelebb húztam magamhoz. Éreznem kell őt. Mindenét. Hirtelen combja alá nyúlva felkaptam könnyű testét és nekinyomtam a falnak, hogy még jobban hozzáférhessek egész valójához. Ő először meglepődött és lefagyott, de végül visszanyerte merészségét és lábait a derekam köré fonta. Belépést kértem, szájába, amit ő bármilyen ellenállás nélkül megadott. Keze a nyakamról egyenesen a hajamba vándorolt, így próbálta mélyíteni a csókunkat. Pihegve elváltunk egymástól és összedöltöttük homlokunkat.

-Szeretlek. Kim Doyoung-mondtam határozottan, de azért mosolyogva, bár most beszéd helyett szívesen csináltam volna mást is, de tudnia kell, mennyire fontos nekem.

-Én is szeretlek, Jung Jaehyun-válaszolta majd újra összetapasztotta ajkainkat, így újabb szenvedélyes csókba részesített mindkettőnket.

-Khmm-hallottunk meg hirtelen egy enyhe figyelemfelkeltésnek szánt köhintést, ami drága leaderünktől származott.-Nem lehetne ezt egy kevésbé nyilvános helyen csinálni?-kérdezte szemrehányóan, majd elment. Otthagyva minket, akik ez idő alatt teljesen zavarba jöttek. Viszont gyorsan visszatért a bátorságunk. Belépkedtem a szobába, Doyoungot még mindig a kezemben tartva, vigyázva arra le ne ejtsem. Mikor átléptül a küszöböt becsuktam az ajtót lábbal, ezután szerelmemet letéve az ágyra másztam fölé. Újabb szerelmes és mély csókot osztottunk meg egymással, ami ez után történt, az csak a ránk tartozik.

/Hmm nem is tudom mi történt😂😂Na de nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez a rész. Bye bye😂😂❤❤/