NCT oneshots

Dojae

Jaehyun:

Ma pihenőt kaptunk, ezért mindenki azt csinálhatta végre, amit akar. A Dreamerek egész nap bent lesznek és videójátékoznak, Kun átment hozzájuk felügyelni. Taeyong elrángatta szegény Tent vásárolni, pedig ő is tudja mennyire utálja. Két legidősebb, úgy döntött, hogy kettesben szeretnének tölteni egy kis időt, ezért elmentek otthonról és nem szóltak senkinek sem, hogy hova, hogy véletlenül se zavarja őket senki. Jungwoo úgy döntött, végre újra találkozik Lucassal. Szegények jó sokáig elvoltak választva egymástól. Winwin és Yuta, mint a két szülinapos, úgy döntöttek, hogy a városban keresnek valami éttermet, ahol kettesben is ünnepelhetnek. Én úgy döntöttem nem megyek sehova sem és szerencsémre Doyoung is úgy döntött, hogy itt marad velem. Hiányzott már az, hogy kettesben legyünk. Most a comeback miatt nagyon kevés időnk jutott egymásra, ami mindkettőnket nagyon zavart. Ezért is örültünk nagyon, mikor a menedzser beállított hozzánk és közölte, hogy szünetet kapunk.

-Doyoung-szólaltam meg, ezzel megtörve a csöndet. Doyoung csak felemelte a fejét a mellkasomról és rámnézett, arra utalva, hogy mondjam mit akarok.-Megvannak az Amerikában készült képek?-kérdeztem.

-Szerintem a pendrive a szekrény fiókjában van. Abba van az összes képem-magyarázta, majd felkelt és elindult, hogy idehozza a laptopját és a pendriveot. Mikor visszaért, bekapcsoltuk a gépet és elkezdtük nézegetni a képeket. Nagyon sok kép volt rajta, amik régebbiek voltak. Azokat is megnézegettük és rengetek szép emlék jutott eszembe, mikor megláttam őket. Aztán hirtelen eljutottunk Doyoung debütálás előtti képeihez, mire ő nagyon zavarba jött.

-Ezek már elég privátak, úgyhogy szerintem ezt most elveszem-próbálta elvenni tőlem a gépet, de én jóval erősebb vagyok, mint ő, ezért nem sikerült neki.

-Most miért nem láthatja ezeket a barátod?-húztam az agyát.

-Nemár Jaehyun, add ide!-kezdett ideges lenni, de ez engem nem érdekelt. Ettől csak mégjobban élveztem a piszkálását. Rengeteg képet találtam a kicsi Doyoungról.

-Jajj ilyenkor is nagyon aranyos voltál már, nyuszi-magyaráztam kihangsúlyozva a nyuszi szót egy vigyor kiséretében, majd nyomtam egy puszit homlokára.

-Ezért nem akartam megmutatni neked-morogta elpirulva, majd fejére húzta a takarót. Olyan édes.

-Na, most meg ne sértődj, hyung. Tudod, hogy szeretlek-karoltám át vékony testét.

-Ilyenkor, annyira tudlak utálni-motyogta, de hangjába nem volt semmi idegesség. Lehúztam a takarót a fejéről szembefordítottam magammal.

-Tudom, hogy nem vagy képes engem utálni. Engem mindenki szeret-nevettem, erre ő csak sóhajtott egyet, de láttam, hogy ő is mosolyog.- Most mondd, hogy nincs igazam.

-De igazad van. Csak hagyd abba azt, hogy itt fényezed magad.-mondta.

-Én nem fényezem magam, ez az igazság.
Te is tudod-húztam tovább az agyát.

-Jólvan, jólvan igazad van, csak fejezd be.-zárta rövidre-Amúgy, miért hívsz, mindig nyuszinak, ha tudod, hogy nem rajongok értük?-érdeklődött.

-Mert hihetetlenül hasonlítasz rá. És ezt te sem tagadhatod le. És amúgy ez egy aranyos becenév, nem?

-Hát nagyon-kelletlenkedett.

-Nem voltál túl meggyőző-kuncogtam.

-De már megszoktam és, ha csak te hívsz, így akkor nekem megfelel-magyarázta.

-Miért is kivételezel velem?-kezdtem megint piszkálni.

-Jae, fejezd be. Nagyon jól tudod, hogy miért, de, ha mégsem, akkor megmutatom-meglepődtem ezen, majd hirtelen ráhajolt ajkaimra és megcsókolt.-Azért mert szeretlek.-váratlanul ért a vallomása. Doyoung nem, olyan, aki túl gyakran mondja ki ezt a mágikus szót. Én gyorsan visszahajoltam puha ajkaira. Most kezdtem el érezni mennyire hiányozott mindene.

-Én is szeretlek, nyuszi. Mindennél jobban.-döltöttem össze a homlokunkat, miközben szemét fürkésztem. Gyorsan körbefonta a karját a nyakamon és lehúzott magához egy csókra. Teljesen átjarta mindenemet a melegség. Fölékerekedtem, hogy elmélyítsem a csókunkat.-Tudod a kicsi, Doyoung, biztos sokkal ártatlanabb volt, mint a mostani. Viszont nekem, így sokkal jobban tetszik.

-Lefogadom, hogy a régi Jaehyun, ugyanolyan volt, mint a mostani-hülyéskedett, mire csak megforgattam a szemem és újra szenvedélyesen megcsókoltam.

-Na most, akkor aludjunk-váltam el mézédes ajkaitól, ami nekem fizikailag fájt. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött azon, hogy mit csinálok.

-Ez most mi volt?-érdeklődött, mire csak elmosolyodtam és megpusziltam a homlokát.

-Megjöttek a többiek, hallod?-füleltünk mindketten és meghallottuk, hogy a többiek kint motoszkálnak.

-Ezt nem hiszem el-morogta és hátat fordított nekem.

-Megígérem neked, hogy ezt még bepótoljuk-nyugtattam meg, majd közelebb bújtam hozzá, átkaroltam és lágy puszikkal hintettem be a nyakát, mire ő jólesően sóhajtott.-De most aludjunk jó? Holnap már vissza kell mennünk próbálni-magyaráztam, mire párom csak bólintott.

-Rendben. Jóéjt, Jaehyun. Szeretlek.

-Én is téged, nyuszim. Jó éjt-fordítottam szembe magammal és még utoljára megcsókoltam, de most nem szenvedélyes, hanem lágyan és gyengéden. Még egy darabig figyeltem alvó barátomat, majd engem is elfogott az álom.

/Na remélem örülsz HiGh_RicE, mert sikerült egy olyat íronom, ahol mindenki jólvan.😂😂❤💕És köszönömRkaKovcs29 az ötletet😂💕💕. Ha szeretnétek olvassatok bele az ő sztorijaiba is💕💕Remélem teszett, azoknak, akik elolvasták. Bye bye❤❤/