NCT oneshots

Markhyuck

Mark:

Haechan mostanában nagyon furcsán viselkedik. Ő tipikusan az az ember, aki mindig vidám, energikus, pörgős és vicces. Viszont az utóbbi időben sokkal komolyabb lett. Nem szokott annyit mosolyogni és hülyésgedni, de nem ez aggaszt a legjobban, hanem az, hogy mennyire nem eszik és emiatt milyen vékony lett. Eddig sem volt nagy darab, most meg egyre jobban hasonlít egy csontvázhoz. A többiekkel próbálunk valami tápanyagot beletömni, de nem mindig járunk sikerrel. Mindig amikor felhozom ezt ő nemes egyszerűseggel eltereli a témát vagy azt mondja, hogy dolga van. Nagyon aggodóm érte, de nem hagyja, hogy segítsek ez benne a legrosszabb.

Ma nagyon sokáig gyakoroltunk a Dreammel. Rengeteg mindent kellett átnéznünk és elpróbálnunk, így este nagyon fáradtan buktunk át a dorm küszöbén. Én már a kocsiban majdnem átléptem az álmovilágba, de próbáltam magam tartani. Éppen azon vitatkoztunk, hogy ki főzzön, aztán Chenle felvetette azt a feletébb atraktív öteletet, hogy rendeljünk valamit. Mindannyian beleegyeztünk a javaslatába. Fél óra múlva meg is érkezett a kaja, mi pedig úgy vetettük rá magunkat, mint akik egy hónapja nem ettek. Haechan kivételével. Ő csak odaszólt nekünk, hogy megy zuhanyozni és válaszunkat meg sem várva elindult a fürdő felé. Próbáltam úgy tenni, mintha nem aggasztana a dolog, de minden bizonnyal nem sikerült, ugyanis Jaemin egyből bombázott is kérdésével.

-Hyung, Donghyuck miért nem eszik velünk mostanában?-kérdezte, miközben rámemelte nagy boci szemeit. Én erre csak lehajtottam a fejem.

-Nem tudom. Bárcsak érteném ezt.-motyogtam kerülve a többiekkel a szemkontaktust. Nem akartam, hogy észrevegyék mennyire ideges vagyok. A többiek folytatták a vacsora eltüntetését, de nekem elment az étvágyam, így felálltam az asztaltól és elindultam, Haechannal közös szobánk felé. Mikor beléptem az ajtón megláttam az alvó szobatársamat az ágyon. Gyorsan elmentem letusolni, átöltöztem és már mentem is vissza a szobánkba. Nagyon fáradt voltam, így egyből bedöltem az ágyba. Odafordultam párom felé és végigsimítottam aranyos, de beesett arcán. Ő kinyitotta a szemét és ásított egyett.

-Mark, miért nem alszol?-kérdezte álmos hangon. Olyan cuki. Erre én csak vigyorogtam és nyomta egy gyors csókot ajkaira.

-Na erre vártam. Jó éjt Sunshine-öleltem magamhoz.

-Neked is jó éjt-motyogta a pólómba és már durmolt is. Percekem belül én is követtem a példáját.

Meghallottam az ébresztőm hangját. Lassan kinyitottam a szemem és kikapcsoltam. Meglepetésemre Heachan még összegömbölyödve aludt, pedig ő mindig egyből felpattan és készülődik. Odacsúsztam hozzá és lehúztam róla a takarót.

-Haechan ébredj~-durozsoltam a fülébe. Ő csak megborzongott.

-Add vissza a takarómat. Nagyon hideg van.-motyogta és odabújt hozzám. Nagyon meglepődtem és odatettem a kezemet a homlokára, ami elképesztően meleg volt.

-Hyuck, ébredj!-keltegettem, mire ő kinyitotta a szemét.

-Mark fázok-didergett. Összeszorult a szívem, hogy így kell látnom.

-Beteg vagy. Csak pihenj én beszélek a menedzserrel és meggyőzőm, hogy itt maradhassak veled.-mondtam, mire ő csak bólogatott. Mikor kiértem egy dühös menedzserrel találtam szembe magam, de mikor elmondtam neki mi történt ő megértően kezelte a helyzetet és még azt is megengedte, hogy itt maradjak Haechannal. Miután a többiek elmenetk visszamentem a hálóba. Szobatársam megint aludt. Muszáj lesz felébrsztenem, mert kell neki gyógyszer, de oylan aranyosan alszik. Megembereltem magam és vonakodva felkeltettem.

-Sunshine kelj fel! Be kell venned a gyógyszert!-keltegettem, mire ő egy csúnya pillantást vetett rám, de azért felült. Én adtam egy puszit a homlokára és elmentem a konyhába valami ennivalót csinálni. Találtam zabkását, úgy voltam vele az tökéltetes lesz reggeli céljából. Mikor elkészült visszatértem beteg barátomhoz, aki a szemét dörzsölgetve próbálta ébren maradni. Letettem a tálcát az ölébe és vártam, hogy elkezdjen enni, de ez nem történt meg.

-Mi a baj? Miért nem eszel?-érdeklődtem.

-Nem akarok enni-ellenkezett.

-Tegnap sem ettél semmit.-magyaráztam, majd vettem egy mély levegőt-Most válaszolj őszintén, kérlek. Miért nem eszel és miért vagy mostnában ilyen lehangolt?-Kérdeztem, mire ő lehajtotta a fejét.

-Nincs semmi oka-mondta, de még mindig kerülte a szemkontaktust.

-Haechan, tudom, hogy titkolsz valamit.-próbáltam faggatni őt.-Na hadd halljam miért-határozottan mondtam. Ő sóhajtott egyett.

-Találtam egy oldalt-kezdett bele-Ahová az én anti-fanjaim az utálkozó kommentjeiket írták. Rengeteg hozzászólást talátam és a legtöbb arról szólt, hogy nagyon idegesítő, hogy folyton beszélek és az, hogy nem vagyok olyan vékony, mint ti.-kezdett el pityeregni. Letettem a tálcát az éjjeli szekrényre és szorosan megöleltem.-Ezért úgy voltam vele, hogy megváltozok. Nem beszéltem annyit és nem ettem. Ha meg mégis sikerült belémerőszakolnotok valamit, akkor meg kiadtam magamból...sajnálom Mark, annyira sajnálom. Kérlek ne utálj meg.-kezdett el zokogni. Még szorosabban fogtam törékeny testét. Az én szememből is könnyek kezdtek potyogni. Miért nem jöttem rá hamarabb?

-Ne csináld ezt többé. Így vagy tökéletes. Mindenki szereti a vidám és beszédes természetedet és nem kell semennyit se fogynod. Kérlek higgy nekem Hyuck. Nem akarom látni, ahogy szenvedsz.-néztem mélyen könnyes szemeibe.

-Köszönöm Mark, hogy vagy nekem. Szeretlek.-mondta

-Én is téged. Nagyon nagyon szeretlek.-valaszoltam.-Na de akkor ideje enni.

-Rendben-félve mondta ezeket a szavakat. Odaadtam neki a tálcát, ő felemelte a kanalt és elkezdett enni. A fele adagnál megállt és egy kérlelő pillantás vetett rám, mire én rámosolyogtam.

-Jólvan Hyuck, ügyes vagy. Egyelőre ennyi elég lesz.-töröltem le könnyeit.

-Kérlek ne mondd el a többieknek-kérlelte, miközben boci szemeivel fürkészett engem.

-Jó nem szólok nekik, de csak egy feltétellel-erre felvonta a szemöldökét-Igérd meg, hogy visszakapom a régi Haechanomat-néztem rá ő pedig egy félénk mosoly kíséretében bólintott.

-Megígérem Mark. Aludhatunk, mert nagyon álmos vagyok.-kérdezte.

-Persze-tettem el megint a tálcát és feküdtem le a matracra Hyuckot is magammal húzva. Ő csak odabújt hozzám én pedig arcomat a hajába temettem.-Szép álmokat. Szeretlek.

-Én is téged Mark. Köszönök mindent-mondta, majd egymás karjaiban elnyomott minket az álom.