NCT oneshots

Dojae

Doyoung:

Mindig is nagyon anyáskodó személyiségem volt. Szerettem vigyázni a tagokra és gondoskodni róluk, ha ezzel néha az idegeikre is mentem. Azt akartam, hogy egészségesek legyenek. Nagyon rossz volt látni, mikor egy-egy tag megbetegedett és szenvedett, olyankor mindig összeszorult a szívem, főleg, ha az a tag a Dreamből való volt. Ezért is volt nehéz ez az időszak nekem, mivel végigsöpört az egész bandán egy vírus. A többiek egymás után dőltek ki. Csak én meg Jae nem kaptuk el, aminek örültem, mert így nem egyedül kellett gondoskodnom a betegekről. Ma már visszamehettünk próbálni, mivel az utolsó tag is kikászálódott a vírusból. Nagyon sok mindent kellett bepótolnunk és átnéznünk. Nagyon meglátszott az a több, mint két hetes kihagyás. Remek volt azt látni, hogy a többiek milyen energikusak és vidámak. Egy valami, viszont nagyon aggasztott, vagyis inkább valaki. Ő nem más volt, mint Jaehyun. Általában Jae az egyik hangulatteremtő a csapatban, de ma alig lehett hallani a hangját. Nagyon furcsálltam ezt a dolgot, de úgy voltam vele biztosan csak fáradt.

Késő este értünk haza a dormba. Mindenki visszavonult a szobájába, míg Johnny és Tae a vacsorát csinálták. Én is beléptem Jaehyunnal közös szobánkba és megláttam, ahogy szegény szobatársam a gyomrát szorongatja és szaporán veszi a levegőt.

-Jae, hé, mi a baj?-kezdtem el aggodalmaskodni és gyorsan odamentem hozzá.

-Semmi Doyoung, ne idegeskedj, jól vagyok csak begörcsölt a gyomrom-magyarázkodott, de tudtam, hogy hazudik.

-Tudom, hogy hazudsz. Mondd el mi a baj!-mondtam határozottam, mire ő egy nagyot sóhajtott.

-Mondom, hogy ne aggódj Doyoung. Csak fáj a hasam ennyi-nyugtatgatott, de a hangja most eltért a normálistól. Sokkal rekedtesebb és gyengébb volt. Nagyon aggódom. Vitatkoztam volna, de meghallotuk leaderünk hangját, miszerint kész a kaja. Jae gyorsan felpattant és kisietett a szobából, erre csak megráztam a fejem. Ezt még nem úsztad meg, gondoltam, majd követtem páromat. Helyetfoglaltam mellette az asztalnál és nekiláttam elpusztítani az elém rakott adagot. Mikor oldalra néztem, megláttam, hogy Jae alig evett eddig valamit és megint a hasát fogta.

-Miért nem eszel?-súgtam oda fülébe, mire ő megremegett.

-Mondom, hogy egy kicsit fáj a gyomrom, de veszek be valami gyógyszert és jól leszek-nézett rám egy biztató mosollyal az arcán, de engem még mindig nem sikerült meggyőznie. Felállt az asztaltól, megköszönte az ételt, majd bement a konyhába, bevenni valami bogyót. Én csak félve néztem utána, amit Taeil-hyung meglátott.

-Mi a baj Doyoung?-kérdezte. Én gyorsan elkaptam a tekintetem Jaehyunról és ártatlanul mosolyogtam a legidősebbre.

-Semmi csak elbambultam.-magyarázkodtam.

-Hát ne csodálkozz ezen, hyung, végülis éppen arra van Jaehyun-nevetett fel perverz Tenünk én csak morogtam erre. Mikor befejeztük, visszatértem a szobába. Jae az ágyon feküdt a pizsamájában. Egyik kezét feje alá rakta, míg a másikkal eltakarta az arcát és reszketeg lélegzeteket vett. Nagyon féltem őt.

-Jae? Kérlek, mondd el mi a baj?-ültem le mellé. Ő elvette karját az arca elől és egy fárdt pillantást vetett rám.

-Fáj a gyomrom, nyuszi. Ne aggódj-próbált egy mosolyt erőszakolni az arcára. Én csak sóhajtottam és megráztam a fejem. Egy szó nélkül felkeltem, majd elvonultam a fürdőbe. Megnyitottam a csapot és élveztem a meleg gőzt, ami körbe vett. Miért nem mondja el mi a baja? Én csak segíteni akarok neki. Nagyon aggódok már miatta. Mikor végeztem átöltöztem és visszatértem fekhelyemhez. Jae összekuporodva aludt. Befeküdtem mellé és szembefordultam vele. Még egy darabig néztem őt, majd engem is elfogott az álom. Arra keltem föl, hogy Jae kifut a szobából, ami  nagyon meglepődtem, de gyorsan kapcsoltam és már siettem is utána. A mosdóba vezetett utunk. Mikor beértem a helyiségbe megláttam, ahogy szerelmem a WC-fölött térdel és gyomrának tartalmát a tálba dobja. Odamentem hozzá és nyugtatóan simogatni kezdtem a hátát.

-Még, hogy nincs semmi bajod. Jó vicc-mondtam gúnyosan, mire ő elmormolt az orra alatt egy sajnálomot-Ne kérj bocsánatot. Nem haragszom-magyaráztam, mikor Jae jobban lett fogtam egy lavort és Jaehyunt, majd visszavezettem őt a szobánkba. Lülettem az ágyra, a lavort, pedig letettem mellé. Mikor szembenéztem vele megláttam milyen vörös az arca. Megérintettem homlokát, ami konkrétan égett. A szeme is teljesen könnyes volt a láz miatt.

-Jae, nagyon forró a homlokod. Mindjárt hozok gyógyszert jó?-kérdeztem, de már a válszt nem vártam meg, hogy minél gyorsabban tudjak rajta segíteni. Mikor visszatértem Jaehyun ölében volt a lavor és abba adta vissza a vacsoráját. Annyira szörnyű őt, így látni. Mikor jobban lett, elvettem tőle a tálat letettem a földre és átnyújtottam neki egy pohár vizet és a gyógyszert. Remegő kezekkel elvette őket, majd gyorsan eltüntette a gyógyszert. Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem őt. A légzése teljesen egyenetlen volt és az egész testéből sugárzott a hő. Nyugtatólag simogattam a hátát, remélve, hogy ezzel segítek neki. Hirtelen elkezdett vacogni. Eltoltam magamtól és megláttam, ahogy szeméből könnyek potyognak. Összeszorult a szívem. Jaehyun szinte sosem sírt. Ő, olyan ember, aki mindig vidám és energikus volt és sosem mutatta ki a gyengeségeit.

-Ó Jae, semmi baj. Nemsoká jobb lesz.-nyugtatgattam. Ő kezét ismét a gyomrára tette és eldőlt az oldalára, összegörnyedt és fájdalmasan sírni kezdett.

-Annyira fáj, hyung. Kérlek állítsd le!-zokogott. Nagyon fájhat neki, mivel csak nagyon komoly helyzetekben hív engem, hyungnak.

-Hamarosan hatni fognak a gyógyszerek és, akkor jobban leszel ígérem.-próbáltam tartani benne a lelket. Ő csak mégjobban szorította a gyomrát. Lefeküdtem mellé és megint magamhoz húztam.-Nemsoká vége lesz, Jae.-suttogtam bele a hajába. Kis idő múlva alább, hagyott a sírása, majd éreztem, hogy normálisan veszi a levegőt. Eltávolodtam tőle és megláttam, hogy elaludt. Egy egész Mount-Everest esett le a szívemről, mikor megláttam fájdalommentes arcát. Nyomtam egy puszit homlokára, ami még mindig nagyon meleg volt, ezért kimentem a konyhába, bevizeztem egy rongyot, majd visszatértem alvó barátomhoz. Rátettem homlokára a vizes anyagot és elaludtam mellette.

Reggel a nap sugaraira keltem fel majd odafordultam párom felé, aki még mindig nyugodtam durmolt. Közelebb húzodtam hozzá, majd összeérintettem a homlokunkat. A hőmérséklete, közel nem volt, olyan meleg, mint este, hála az égnek. Éreztem, ahogy elkezd mocorogni, majd kinyitotta szemét.

-Jobban vagy?-kérdeztem nyugtató hangon.

-Igen sokkal.-mosolygott rám, amit egyből viszontoztam.

-Nagyon örülök, hogy jobban érzed magad. Nagyon megijesztettél. Máskor egyből szólj, ha rosszul vagy rendben?-kérdeztem, mire ő bólintott.

-Doyoung. Köszönöm-mondta, majd átölelte a derekam és szorosan magához vont.-Én vagyok a legszerecsésebb ember, hogy ilyen barátom van, mint te. Szeretlek nyuszim-nyomott egy édes csókot ajkaimra.

-Én is szeretlek, Jaehyun-válaszoltam, majd közelebb mentem izmos és meleg mellkasához-Aludjunk, mert még mindig nem vagy teljesen jól.-aggodalmaskodtam. Most az egyszer nem ellenkezett velem és becsukva a szemét esett megint álomba. Én vagyok szerencsés, hogy vagy nekem. Gondoltam, majd én is átléptem az álmok kapuit.