NCT oneshots

Luwoo

Lucas:

-Lucas szeretlek nagyon-mondta Jungwoo mellettem fekve az ágyba, mire én csak átöleltem és beletemettem arcom hajába.

-Én is téged.-válaszoltam, erre ő csak közelebb bújt mellkasomhoz.-Boldog vagyok, hogy minden rendbe jött és egészsséges vagy-suttogtam puha fürtjei közé.

-Kár, hogy ez nem a valóság-magyarázta az ölelésembe lévő, mire én eltoltam magamtól és kérdőn néztem rá.

-Miről beszélsz Jungwoo?-érdeklődtem, mert tényleg nem tudtam, mirő van szó.

-Hát nem emlékszel Lucas? Gondolkodj egy kicsit mi is történt.

/////////////////////////////////////////////////////////////

"-Sajnálom, de a barátjukat nem tudtuk megmenteni, pedig mi mindent megtettünk. Őszinte részvetem.-mondta az orvos majd elment. Otthagyva minket a sokkot és a fájdalmat. Bennem csak most tudatosult mit is mondott. Térdre estem, de nem sírtam csak néztem magam elé és próbáltam feldolgozni, mi is történt.

-Ez nem lehet a valóság...-motyogtam. Doyoung oda jött mögém és a vállamra tette a a kezét.

-Annyira sajnálom Xuxi-suttogta, miközben szeméből folytak a könnyek.

-Ez nem igaz! Ez csak egy álom! Egy rémálom, nem a valóság, ne próbálj átverni engem!-kiabáltam és dühösen néztem Doyoungra.

-Hidd el nem csak neked elképzelhetetlen ez az egész, Lucas. Nekünk is annyira fáj, mint neked. Kérlek légy együttérző és értsd meg: Jungwoo meghalt. Bármennyire is nehéz ezt kimondani és még nehezebb elhinni ez az igazság. Sajnálom-halkult el teljesen a mondadója végére és közelebb lépett hozzám.

-Hyung-kezdtek megindulni az én könnyeim is. Doyoung végül odajött hozzám és szorosan magához ölelt engem.-Nem akarom ezt, hyung. Akkora egy barom vagyok. Minden az én hibám.-kezdtem el zokogni. Doyoung csak simogatta a hátam és próbált nyugtatgatni, pedig rajta is látszott, hogy teljesen összetört.

/Egy hét múlva/

-Lucas gyere enni, kérlek-könyörgött nekem Taeyong-hyung.

-Nem vagyok éhes-válaszoltam neki és jobban magamra húztam a takarót.

-Sosem vagy az, de muszály lesz enned. Könyörgöm legalább egy kicsit-nem adta fel a próbalkozást, de én nem válaszoltam neki.-Itthagyom az asztalon a tálcát. Egyél egy kicsit nagyon szépet kérlek.-mondta, majd kiment a szobából. Nem telt el két perc már megint jött valaki.

-Xuxi-hallottam meg Doyoung hangját. Ő az az ember, aki rengeteget segít nekem és nélküle még rosszabb állapotban lennék. Lelült az ágy szélére-Kérlek nézz rám-mondta. Nem ellenkezdtem vele. Felültem és odafordítottam felé tekintetemet. A szobában elég sötét volt, de szerintem még, így is lehetett látni sírástól vörös szememimet.

-Annyira hiányzik, hyung-kezdtem el sírni, majd rádöltem Doyoung mellkasára, aki egyből körémfonta karjait.

-Nekem is, hidd el, de attól még muszály lesz enned.-magyarázta.-Figyelj, Jungwoo sem akarna, így látni téged. Legalább miatta tedd meg jó?-idehozta nekem a tálcát és kilépett a szobából ő is. Elkezdtem szép lassan enni, miközben végig Jungwoo járt a fejembe. Csak pár falatot ettem, de jelenleg ennyi is elég volt. Visszafeküdtem a helyemre és nyugtalan álomba estem.

/////////////////////////////////////////////////////////////

-Emlékszel már, Xuxi?-kérdezte Jungwoo.

-Igen. Mindenre. Hyung, nem akarok emlékezni és nem akarok felkelni. Veled akarok maradni. A karjaimba akarlak tartani és ölelgetni téged.-kezdtek el potyogni a könnyeim.

-Én is ezt szeretném, de sajnos nem lehet. Nagyon hiányzol, Xuxi és mindennél jobban szeretlek ezt ne felejtsd el. Vigyázz magadra és többiekre is jó?-törölte le a könnyeimet, majd megcsókolt...

Kinyitottam a szemeimet, amiből még mindig folytak a könnyek. Az oldalamra néztem hátha ott van Jungwoo, de sajnos senki nem volt ott, mint általában. Csak a párnája volt még mindig a helyén.

-Annyira hiányzol, hyung-suttogtam, majd magamhoz vettem a párnáját és beletemettem az arcomat, hogy érezzem az illatát. Már nem sok érződött belőle, de nekem, ennyi is megfelelt.-Tudom, hogy megígertem, hogy nem leszek szomorú, de nem megy. Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem. Annyira szeretlek, sosem foglak elfelejteni.-összekuporodva zokogtam, míg át nem vette fölöttem az álom a hatalmat. Reménykedtem benne, hogy most is Jungwooval álmondom, hiába tudtam, hogy ő nem az igazi...

/Ez a rész kicsit rövid lett és összefüggésben áll az előző storymmal, de remélem tetszett nektek a szomorú vég ellenére. És hát igen, egy ideje nem voltam valami aktív...Sőt... Nem hozom azt a szöveget, hogy, mert annyit kellet tanulnom, hogy nem volt időm. Mert ez nem igaz, hiszen amennyit én tanulok amellett hatszor letudnám futni a maratont az én tempóba is.😂😂Igazából nem nagyon volt ötletem, hogy mit is kéne írnom, és azért is mert egy új storyt kezdtem el, aminek az első részét a napokba fogom kirakni. Annyit elárulok belőle, hogy egy Markhyuck történet lesz, úgyhogy, ha valakit érdekel, akkor lessen bele. Bye bye❤❤/