NCT oneshots

Markhyuck+Taeten

Mark:

Igazából nem vagyok olyan ember, aki nyílvánosan túlságosan ragaszkodó lenne, ezt tudja mindenki, aki kicsit is ismer. Csak nagyon ritkán csinálok ilyen aranyos dolgokat. Viszont a mostani koncertünkön valamiért tejesen felszabadultnak éreztem magam. Félre ne értse senki, mindig jól érzem magam ilyenkor, viszont most, nem érdekelt ki mit gondol. Ahogy Haechannal megcsináltuk a kézfogásunkat és mágalltunk egymással szemben, úgy, hogy majdnem összeért a homlokunk, még akkor sem voltam zavarban, pedig máskor nem hagytam, hogy ez  megtörténjen. Ez lehet annak betudható, hogy nemsokára megint vissza kell térnem a SuperMhbe az európai koncertek miatt és ezért egy jó ideig nem fogom látni őt.
Ilyen meg ehhez hasonló dolgokon gondolkodok, miközben itt fekszek a szállodai szobánkban és várom, hogy Hyuck végezzen a zuhannyal.

-Min agyalsz ennyire?-jött be a szobánkba Taeyong-hyung.

-Hyung. Mióta állsz itt?-kérdeztem meglepetten.

-Már vagy 5 perce, de semmi baj. Ma meglehetősen élénk voltál a koncerten.-mondta azt, amiket én is észrevettem magamon.

-Igen. Pont ezen gondolkodtam, hogy mi üthetett belém. Szerintem azért volt, mert belegondoltam abba, hogy nem fogom látni egy ideig.-magyaráztam, mire csak bólogatott.-Azért gondolom te örülsz, hogy ismét mennünk kell.

-Persze. Jelenleg nem sok másik módja van annak, hogy találkozzak Tennel. Meg azért mégis csak a példaképeinkkel lehetünk egy helyen.

-Igaz. Ilyenkor belegondolok, hogy mit érezhettek és, hogy milyen nehéz nektek. Szerintem a mi kapcsolatunkat biztos megviselné az ilyen szintű távolság. Még azt is rosszul viselte, amikor a Dream promociók miatt alig láttuk egymást.

-Mivel Hyuck elég ragaszkodó típus, így biztos. Viszont ez is csak azt erősíti, hogy milyen fontos vagy neki.-magyarázta, mire elmosolyodtam.

-Nekem is nagyon fontos.

-Tudom. Ezért rendesen búcsúzz majd el tőle. Na de most pihenjetek. Úgy hallom Hyuck végzett. Én megyek és beszélek Tennel. Jó éjt.

-Neked is.-köszöntem el, majd a vezető lassan kiment a helyiségből és Haechan vette át a helyét.

-Mit akart Taeyong-hyung?-kérdezte álmosan.

-Semmi érdekeset. Azt mondta, hogy pihenjünk, szóval gyere ide és aludjunk.-emeltem meg a takarót jelezve ezzel, hogy csatlakozzon, amit szívesen teljesített.

-Ma a koncerten minden rajongónk előtt tök kedves voltál velem. Nagyon jól esett. Köszönöm.-motyogta miközben rám feküdt, arcát pedig a nyakhajlatomba temette.

-Ez nem egy olyan dolog, amit meg kell köszönnöd. A barátom vagy, ha jobban bele gondolok mindig így kéne viselkednem veled.-vezettem ujjaimat finoman puha hajába.

-Hm igazad lehet. Még az a szerncséd, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy. Tehát a bunkó Mark Leet is szeretem, meg azt is amelyik most itt van velem és ilyen aranyos dolgokat mondd nekem.-emelte meg fejét az eddigi helyéről, hogy szembe tudjon nézni velem.

-És ezért nagyon hálás vagyok neked.-mosolyogtam rá, amit egyből viszonzott.-Amúgy remélem tudod, hogy nemsokára hanyagolnunk kell egymást egy darabig.

-Ne is mondd. Nem akarom, hogy elmenj.-tekerte körém karjait.-Nem is értem Ten-hyung és Taeyong-hyung, hogy bírják.

-Én se, és remélem nem is fogjuk megtudni-néztem mélyen a szemeibe.

-Annyira fáradt vagyok Mark. Ma már nincsen semmihez sem erőm.-nyafogta a mellkasomba.

-Akkor ez azt jelenti, hogy nem avatjuk fel ezt az ágyat?-vigyorogtam.

-Hülye perverz. Neked komolyan lenne még annyi energiád?-morogta.

-Nyugi csak vicceltem. Nekem sincs már túl sok erőm. A koncertek után mindig ez van. Pedig közben nem érzem a fáradtságot.

-Akkor én sem, viszont jelenleg nagyon is. Szóval aludjunk.

-Ha leszállsz rólam, akkor tőlem nyugodtan.-mondtam neki, mire csak morgott, de meg nem mozdult.

-Túl álmos vagyok, ahhoz, hogy megmozduljak-nyafogott.

-Hyuck kérlek. Így nem lehet aludni.-mondtam neki a lehető legkedvesebb módon.

-Jólvan, de előtte adj valamit cserébe.-nézett rám, majd behunyta a szemét és csücsörített felém. Csak elmosolyodtam és megadtam neki, amit akar. Amint összértek párnáink, melegség járta át a mellkasomat, mint mindig. Ilyenkor rájövök arra, hogy hiába kerget néha az őrületbe a gyerekes viselkedésével, mégsem tudnám magam elképzelni jelenleg nélküle.
Mikor végetért a csók, mellém feküdt, úgy ahogy megígérte. Felé fordultam és lágyan simogattam arcát.

-Szeretlek Mark.-suttogta mosolyogva. Odahajoltam hozzá és ismét ajkaira tapadtam.

-Én is szeretlek.-mondtam neki két apró csókunk között.
Lehet, hogy nem fogjuk egymást látni egy darabig, de most jelenleg csak élvezni akarom a vele töltött időt.

Taeyong:

-Nehéz szülőnek lenni-mondtam panaszkodóan páromnak, aki a telefon kamerájából nézett rám.

-Hülye. Ezt, majd akkor mondd, ha neked kell felnevelned egyet.

-De akkor is. Néha úgy érzem én vagyok az egyetlen felnőtt, de néha meg csak annyit veszek észre, hogy érettebbek, mint én-panaszkodtam.

-Ha ez megnyugtat én nem gondolom, hogy felnőtt lennél.-mondta "nyugtatásképp".

-Na kösz.

-Tudod, hogy szeretlek.-vigyorgott, mire csak megforgattam a szemem.

-Amúgy mikor jöttök ide Lucassal?-kérdeztem.

-Öhm. Nem tudom még pontosan. Eddig úgy volt, hogy jövőhét elején megyünk, de a menedzser ma azt mondta, hogy lehet akkor már késő lenne. Szóval nem tudom, de ha kiderül, akkor mindenképp szólok.

-Rendben-ásítottam, mivel, majd leragatt a szemem.

-Úgy látom elég álmos vagy. Aludj, majd még úgyis beszélünk. Sőt nemsoká találkozunk is szóval, majd akkor megbeszélünk mindent.-javasolta.

-Oké. Tényleg álmos vagyok, szóval most az egyszer hallgatok rád és alszok.-húztam az agyát.

-Jó. Na jó éjt. Aludj jól. Szeretlek.-köszönt el, mire csak elmosolyodtam.

-Én is téged. Jó éjt.-válaszoltam, majd letette. A hátamra fordultam és csak néztem magam elé.

-Én is nagyon szeretlek téged Ten.-suttogtam, majd mosolyogva hunytam le a szemem, hogy aludjak.

/Megpróbáltam valami cute oneshotot írni, mert most ez kellett a lelkemnek, ha már eddig nem csináltam semmit ugyebár. Na, de próbálok azért részeket hozni. Byebye💜💜💜/