NCT oneshots

Johnil

Johnny:

Reggel az ébresztő idegesítő hangjára kellett ébrednem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és oldalrafordultam, hogy kikapcsoljam. Mikor ez megtörtént visszafeküdtem a helyemre, ahol egy az enyémnél jóval kisebb test fogadott, mint mindig. Elmosolyodtam, majd szorosan magamhoz húztam, arcomat, pedig eltemettem puha hajába.

-Kelnünk kéne nem?-hallottam meg párom rekedtes hangját.

-Pont kényelmesen elhelyezkedtem. Nem megyek én sehova.-öleltem még szorosabban magamhoz, ezzel nyomatékosítva, hogy én bizony itt maradok.

-Johnny. Te is tudod, hogy ma a főnök hívatott be minket, tehát biztos valami nagyon fontos dologról van szó.-magyarázta, majd lassan elhúzódott tőlem, amit én vonakodva, de csak megengedtem neki.

-Tudom, de semmi kedvem nincs menni.-sóhajtottam, majd összeszedtem magam, bevonultam a fürdőbe és nekiálltam felöltözni. Eközben Taeil is megérkezett a helyiségbe.

-Mit keresel picur?-kérdeztem miközben a pólómat vettem magamra.

-Csak várom, hogy végezz, aztán elkezdek öltözködni én is.-válaszolta, mire elnevettem magam, amit ő egy fehúzott szemöldökkel jutalmazott.

-Már 5 éve együtt vagyunk, de te még mindig nem akarsz előttem öltözködni? Mintha már nem láttam volna mindent.-vigyorodtam el perverzen, mire lehajtotta egyre vörösödő fejét.

-Az más.-motyogta zavarában.

-Annyira aranyos vagy. Ez az egyik dolog sok közül, amiért szeretlek.-simogattam meg haját.

-Hülye. Inkább menj ki, had haladjak.-tolt ki a fürdőből, mire  mosolyogva megcsóváltam a fejem.
Magamra kaptam valamit, majd kimentem a konyhába, hogy csináljak valami reggelit. A rántotta pont tökéletes volt. Gyors, könnyű és kettőnknek bőven elég. Mire Taeil végzett készen is lettem vele.

-Igazából lehet hülyeség volt átöltözni, mert még fogat is kell mosnunk.-mondta miközben helyetfoglalt az asztalnál.

-Csak nem kened össze a ruhád. Nem vagy 5 éves már.

-Ja. Én nem magam miatt aggódom, hanem miattad.-gúnyolódott. Drámaian a szívemre tettem a kezem.

-Ez fájt.-játszottam a nagy halált, mire csak megforgatta a szemét.

-Mindjárt indulnunk kell, szóval ne hülyéskedj.

-Igenis főnök.-mondtam neki mosolyogva.
Mikor végeztünk elmentünk fogat mosni, majd vissza az előszobába, ahol indulásra készen álltunk.

-Igazítsd meg az öltönyöd, mégis csak a vezető előtt jelenünk meg.-anyáskodott.

-Néha nem tudom eldönteni, hogy az anyámmal lakok, vagy a párommal.-mondtam, mire csak megforgatta a szemét.

-Szerencsére nem vagyok az anyád.-fordult az ajtó felé, hogy kilépjen, de megfogtam a csuklóját.-Mi a baj? Itt hagytunk valam-nem tudta befejezni, mert rátapadtam ajkaira. Már rutinszerűen, egyből viszonozta a csókomat. Ebből tudom igazán, hogy szeret, mivel ő maga nem mondja túl gyakran.

-Ellenőriztem, hogy jó, e a lehelleted.-mondtam, ahogy elváltam puha párnáitól.

-És jó?-kérdezte miliméterekre az ajkaimtól.

-Tökéletes.-nyomtam egy gyors puszit a szájára.-Azért remélem a főnök, nem fogja ennyire közelről érezni.

-Idióta. Na induljunk, mert elkésünk.-lépett ki az ajtón, majd egyenesen a kocsimhoz indult. Beültünk, majd elindultunk. Taeil az ablakon nézett ki és láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik valamin.