NCT oneshots

Taeten

Taeyong:

Tennel közös szobánkba feküdtem az ágyon. Néztem a plafont és elmélkedtem, azon, hogyan is jutottunk el ideáig. Elmosolyodtam az emlékekre. Eszembe jutott, mikor találkoztunk Tennel. Már akkor nem volt nekem közömbös, talán ezért is voltam az elején, olyan bunkó vele.  Viszont gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem sokáig tudom előtte játszani a rideg, komoly srácot. Aranyos és kedves személyisége engem is magával rántott, de ezt egyáltalán nem bántam meg. Gondolatmenetemet az ajtó nyikorgása szakította meg, majd megláttam Tent, akinek hajából még csöpögött a víz. Felkeltem a matracról és odasétáltam elé és törölközőkét rátettem a hajára, hogy áttöröljem.

-Meg fogsz fázni, ha ezt csinálod-anyáskodtam, mire ő csak megforgatta a szemét. Mikor már én is jónak találtam haja állapotát leterítettem száradni az anyagot, majd mostmár Tennel együtt dőltem le nyughelyünkre. Ő fejét a mellkasomra hajtotta én pedig beletúrtam nyirkos hajába, mire ő jólesően sóhajtott egyett.-Álmos vagy Tennie?-kérdeztem a legaranyosabb hangommal.

-Tudnék aludni. Szerencsére holnap szabadnapunk lesz.-örvendezett.

-Ezért eljössz velem vásárolni-vigyorogtam rá, miközben ezzel a kijelentésemmel eltüntettem eddigi boldogságát.

-Ne már! Tudod, hogy utálok vásárolni.-nyafogott.-Nem lehetne elnapolni?-próbált meggyőzni engem, úgy, hogy  felvette az aranyos arcát és közelebb bújt hozzám.

-Hm had gondoljam át-tettem úgy, mintha tényleg átgondolnám a dolgokat-Eldöntöttem. Nem-húztam az agyát, ő erre eltávolodott tőlem és átfordult a másik oldalára, ezzel is jelezve nekem, hogy ő bizony most megsértődött.-Na Tennie~Ne durcizz már, mint egy lány-gúnyolódtam, mire ő még jobban elhúzódott tőlem, de én minden egyes alkalommal követtem őt.-Ha így folytatod le fogsz esni, ugye tudod?-nevettem el magam.

-Olyan gonosz vagy Taeyong.Néha annyira utállak-morogta, de én nem sértődtem meg, mert tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

-Én is szeretlek-kuncogtam és átkaroltam derekát, hogy ne tudjon még meszebb menni tőlem.-Mostmár itt maradsz-hajoltam füléhez, mire ő megremegett.

-Jólvan nem megyek sehová-adta meg magát, majd ismételten felém fordult.-Na de ideje aludni, ha már vásárolni megyünk-kellemetlen hangnemmel kijelentette-jó éjt Tae-búcsózott el és már durmolt is. Elmosolyodtam és közelebb öleltem magamhoz.

-Neked is jó éjt Ten-mondtam, majd én is elaludtam.

Ten:

Reggel kellemes melegség közepette keltem. Taeyong birtoklóan ölelt engem és mellkasához húzott. Odahajoltam ajkaihoz és nyomtam rá egy reggeli csókot. Kinyitotta a álmos szemeit, amikben egyből elvesztem. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?!

-Jó reggelt Ten-mondta reggeli rekedtes hangján, amit annyira nagyon szerettem.-Na akkor, ha elkészültünk indulhatunkn is-magyarázta. Na ennyit arról mennyire szeretem.

-Jólvan-keltem föl és komótosan elindultam a fürdőbe. Mikor a fogmosással végeztem és át is öltöztem lementem a konyhába, ahol már készen állt a reggeli.

-Jó reggelt-köszönt egy nagy mosoly kíséretében Johnny, aki a kanapén ült egy félig alvó Taeilel az ölében.

-Jó reggelt Ten-motyogta álmosan legidősebb tagunk felpillantva rám, úgy fél másodpercig, majd dőlt is vissza párja mellkasára, aki kedvesen nézett rá és magához húzta.

-Nektek is jó reggelt-üdvözöltem én is őket. Időközben Taeyong is megérkezett és leültünk enni. A többi tag is kiszálingózott a konyhába, de nagy részük olyan álmos volt, hogy azt sem tudta, hol van. Mikor végeztünk próbáltam visszasettenkedni a szobába, hátha Tae nem veszi észre, de egyből meghallottam a hangját.

-Na gyere Ten, indulunk-fogta meg csuklómat válaszomat meg sem várva, és már húzott is maga után.-Johnny elmentünk-mondta Tae, mire hyung csak ránknézett és bólintott. Hiába mutattam felé egy "kérlek ments meg" arcot, balszerecsémre nem vette az adást.

Odaértünk az üzlethez, beléptünk rajta, majd Tae elkezdte keresgélni a dolgokat, amik kellenek. Én csak követtem őt, mint megszeppent kisgyerek az anyját.

-Ez szerinted jó lesz?-kérdezte tőlem. Váratlanul ért, mert egy pillanatig csak álltam, majd bólogattam, mint aki tudja miről van szó. Odaértünk a pénztárhoz, ahol akkora sor volt, hogy már éreztem, hogy mi ma itt északázunk. Kész megváltás volt, mikor végre a futószalagra tehettünk a dolgokat, amiket vettünk és az eladó kimondta a fizetendő összeget. Olyan lendülettem pakoltam a szatyorba, mint még soha. Mikor Tae fizetett elindultunk a kijárat felé, amit én jelenleg a Kánaánnal tudtam összehasonlítani. Mikor kiértünk megnyugodtam, hogy végre mehetünk haza, de odajött hozzánk két lány. Kiderült, hogy nagy rajongóink, ezért ottmaradtunk velük képeket csinálni. Eleinte élveztem velük a beszélgetést, de mikor olyanok, hagyták el a szájukat, hogy: "Taeyong oppa olyan helyes!" meg "Oppa járnál velem, ha nem lennél idol?", akkor már kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Sajnálom, de nekünk most nagyon sietni kell, mert próbank lesz-ráztam le őket, majd karonfogva Taet el is indultam. Mikor már nem láttuk a lányokat, Tae kirángatta karját a szorításomból.

-Ten ez mi volt? Miért hagytad ott őket, mikor tudod, hogy ma nincs is próbánk?-érdeklődött. Én nagyon ideges lettem erre.

-Mert annyira élvezted, ahogy dícsértek, meg adták alád a lovat?!-háborogtam, mire a velem szemben álló csak egy gúnyos vigyort varázsolt az arcára.

-Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte gúnyosan és beképzelten.

-És ha igen, akkor mi van?-fakadtam ki, mire Tae arcáról lefagyott a vigyor-Nem tudod, milyen szörnyű azt hallani, ahogy idegen lányok flörtölnek, azzal az emberrel, akit szeretsz. Neked csak ennyit érek?-kezdett el könnyezni a szemem. Láttam hyung szemében a bűntudatot és a megbánást.

-Ten, én sajnálom. Nem tudtam, hogy így érzed magad. Természetesen nagyon fonotos vagy nekem-kért bocsánatot és közelebb jött hozzám.

-Tudod én félek attól, hogy elveszítelelek-kezdtem bele őszinteségi rohamomba, mire ő felvonta a szemöldökét-Te annyira népszerű vagy és helyes. Konkrétan bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz. Ezért attól tartok, hogy találsz majd egy sokkal jobbat nálam és elhagysz. Nem tudom mit csinálnék, ha végig kéne néznem, azt, hogy mást ölelsz, mást csókolsz, azt meg főleg nem, ha másnak mondanád azt, hogy szeretlek...-a gondolat hatására, megintultak a könnyeim, hiába próbáltam magam tartani. Taeyong egyből bezárta a köztünk lévő távolságot és szorosan magháoz ölelt engem.

-Ne gondolj ilyenekre Ten. Nálad még ha akarnék sem találnék jobbat és hidd el sose fordult még meg a fejembe az, hogy szétváljunk. Teljesen beléd vagyok esve, szóval ez nem fog megtörtenni, ne aggódj-tolt el magától majd letörölte könnycseppejeimet, majd kedvesen rámnézett.-Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el rendben?-mondta, majd egy lágy és gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Mikor elváltunk egymástól összedöltötte homlokunkat.

-Én is szeretlek téged-mondtam, miközben mélyen gyönyörű szemeibe néztem.

-Sosem hagylak el. Ígérem.-fejezte be, majd megint egy gyengéd csókba  részesített engem...