Maradj velem örökre

3.

Nem tudom miért egyeztem bele ebbe az őrültségbe. Vagyis de, tudom...

Egészen fél órával ezelőttig egész szórakoztatónak tűnt. Egy jó buli a barátaimmal, ráadásul az utca túloldalán. Mégis mi baj lehet belőle?

Minden.

Már a saját lakásunkból hallottuk a zenét a másik házból. A bejárati ajtójukhoz érve már dobhártyaszaggatónak ítéltem és kezdtem eltöprengeni azon, hogy miért is fogadtuk el a meghívást egy házavató buliba. Sajnos nem volt lehetőségem visszafordulni, mert Deja úgy húzott maga után, mint tehervonat a rakományát.

Fogalmam sincs ki nyitott ajtót nekünk, valószínű, hogy nem a házigazda, mert Chloé azonnal eltűnt a tömegben, kezében az ajándék pezsgős palackkal.

- Megkeresem OJ-t - ordította Deja a fülembe, mire bólintottam és már el is nyelte a tömeg. Szemügyre vettem a helyiséget, már amennyi látszott a tömeg takarásában. Tőlem srégen jobbra egy lépcső vitt fel az emeletre, a lépcső mögött pedig egy ajtó olvadt bele a környezetbe. A nappali közepén egy söröshordó körül támadt a legnagyobb érdeklődés és egy gyűrű alakult ki. Fél füllel hallottam, hogy valakit biztatnak az ivásra, tapsolnak és füttyögnek.

Minél messzebbre akartam kerülni attól a társaságtól, úgyhogy elindultam a bal oldal felől jövő világosság felé. Egy kicsivel csendesebb konyhába jutottam. A konyhapult tele volt piros műanyagpoharakkal és különböző szeszesüvegekkel. Felcsillant a szemem, amikor kiszúrtam egy kólás üveget, ám azonnal beugrott, hogy semmilyen buliban nem iszunk már kibontott innivalóból. Sóhajtva visszatoltam az üveget és újra útnak indultam megkeresni a barátaimat.

Valami csodának köszönhetően kijutottam az udvarra, ahol pontosan olyan hangzavar volt, mint odabent. Annyi különbséggel, hogy itt még pár fürdőruhás lány visongását is élvezhettem. Mondjuk én is visongtam volna a falatnyi fürdőruhámban a 0 celsius körüli londoni időjárásban.

- Isa! Már mindenhol kerestünk! - hallottam meg egy jól ismert hangot a jacuzzi felől. Rögtön kiszúrtam a kissé részegen csápoló OJ-t. Jó pár lány nézett rám csúnyán, amiért csodálatuk tárgya kimászott mellőlük a vízből. - Ugye milyen jó a buli? - szorongatott meg a nedves óriás, amitől aztán vacogni kezdtem.

- Ja, nagyon. Nem tudod hol van Deja vagy Chloé? - tettem fel az egymilliós kérdést, mire OJ elgondolkodni látszott.

- Nem t'om - mondta meg végül a vállát és visszamászott a jacuzziba a bikinis lányok nagy örömére. Sóhajtva megforgattam a szemeim és csináltam egy hátraarcot. Muszáj volt visszamennem, hogy ne kapjak tüdőgyulladást a nedves ruhámban.

A lehető legkevesebb testi kontaktussal igyekeztem keresztül jutni az embereken. Egy magányos fotelt pécéztem ki a nappali egyetlen nyugodt sarkában. Öt percembe telt odáig elverekednem magam és pihegve kényelmesedtem el.

Csendes révületben fürkésztem a helyiséget, hátha megpillantom barátnőim egyikét, de se hírük, se hamvuk nem volt már lassan 2 órája. Akadt azonban más szenzáció. Két viszonylag fiatal srác jelent meg a lépcsőkön, nyomukban egy csinosan felöltözött lánnyal. A bulizók üdvrivalgásba törtek ki. Egyikőjük sem vetette bele magát a tömegbe. Az egyik srác, amelyiknek tüsire nyírt haja volt, eltűnt a konyhában. A másik, aki jobban megnézve valahogy ismerősnek tűnt, beszédbe elegyedett valakivel a tömegből. A lány várakozásteljesen pillantgatott a lépcső irányába, majd szélesen elmosolyodott, amikor két láb jelent meg.

- Hé Isa - huppant le a fotel karfájára Deja. - Most jön a pezsgőzés, gyere! - kezdett el húzni a karomnál fogva, én viszont nem mozdultam.

- Miért vagyunk itt? - tettem fel az egyáltalán oda nem illő kérdést. - Úgy értem, senkit nem ismerünk innen.

- Dehogynem! Egy csomó csoporttársunk itt van. Ráadásul a srácok, akiké a ház is tök jófejek. Gyere, a pezsgőzésnél bemutatlak nekik.

- Te már beszéltél velük? - kerekedett el a szemem.

- Persze, velük beszélgetett OJ, amikor megtaláltam. Mario egy kicsit nehezen nyílik meg, de rendben van a srác. Seba meg egy humorbomba.

- Seba? - kérdeztem vissza bambán. A szívem meglódult a név hallatára.

- Aha, az a srác, aki most jön le a lépcsőn - mutatott velünk szembe Deja, én pedig rögtön odakaptam a fejem és azonnal kivert a víz.

Az előbb még csak egy pár lábhoz most már egy test és egy fej is társult. De bárcsak inkább lábak maradt volna. Azt hittem elájulok az elém táruló látványtól. A fiú magas volt és elég izmos. Rövidujjú pólója láttatni engedte a karját díszítő tetoválásokat. A V-kivágású nyaknak köszönhetően a srác nyakán elterülő oroszlán is jól látható volt. Barna haja oldalt valamivel rövidebb volt, felül pedig vonzó összevisszaságban meredezett. Mosolyogva beszélgetett a rövid hajú lánnyal, majd mintha megérezte volna, hogy bámulom, felém nézett a tömeg felett.

A vér zakatolt az ereimben és ziháltam.

- Mi az? Szellemet láttál? - rázott meg egy kicsit Deja. Jól beletrafált!

A fiú csokoládébarna szemei rabul ejtettek. Ugyanúgy elmosódott körülöttem a külvilág, mint annak idején. Akármennyire is abszurdnak tűnt, teljesen biztos voltam abban, ki állt a szoba túlsó oldalán.

Sebastian Fontana. És nagyon is életben volt.