Művészek

tizenharmadik

.Kovácsházi Dénes Tibor.

A kanapémon feküdtem már vagy másfél órája és azon kívül, hogy háromszor átolvastam a szövegkönyvet nem történt semmi más. Az időjárás teljesen átvedlette magát a késő őszi ruhájába, amikor vagy esett vagy a szél fújt szörnyen, vagy egyszerre mindkettő. Ebből adódóan még a lépcsőházba sem volt kedvem kimenni, nemhogy máshová is. Pedig igencsak kellett volna, ugyanis este lett volna egy próbám, amire jelenleg semmi életerőm nem volt elmenni. Gondolkoztam azon is, hogy írok Mentának és beteget jelentek, vagy hasonló, de nem vitt rá a lélek. Végül mégiscsak írtam neki, azzal, hogy nem akarunk-e mindketten beteget jelenteni. Akartunk. Így hát Menta minden színésznek szólt, hogy ezúttal elmarad a próba. Senki sem ellenkezett, ami azt illetti. Monjuk, meg is értettem. A rossz idő kihozza az emberekből a rossz hangulatot. Nem volt semmi dolgom egész délután, késő délután, de még csak estére sem volt semmi tervem. 

Megöntöztem a összes szobanövényem, kávéztam, aztán sajnos megtaláltam a kulcsot a szomszéd lakáshoz. Először csak el akartam tenni valahová, egy biztonságos helyre, ahol majd egyikünk sem keresi majd, de ahogy egyre tovább néztem a bronz színű, apró virágokkal kimatricázott kulcsot nem bírtam magammal. Írni akartam valamelyik művésznek, hogy: "Hé, találtam egy nagyon ismerős kulcsot. Persze nem vagyok benne biztos... de egészen biztos Bodza lakásához tartozik." Aztán mégsem tettem. Nem írtam senkinek. A kulccsal a kezemben sétáltam ki a lakásból. Zokniban természetesen, mi másban. Két ajtóval arrébb lakott valaha még. Beillesztettem a kulcsot a zárba majd játszi könnyedséggel nyitottam ki az ajtót. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire könnyen megy majd. Belöktem a falapot, ami kissé nyikorogva adta meg magát. Még be sem léptem, de az arcomat már a bejáratban megcsapta az a dohos szag, ami a régi dolgokra jellemző. Még ott, akkor elgondolkodtam, hogy tényleg belépjek-e abba a lakásba. Mert féltem a következményektől, mit veszek majd onnan el, vagy mennyire fordulok ki magamból. Végül nem gondolkodtam többet csak hangtalanul bementem. Mindent alaposan megnéztem magamnak, mégha fejből is tudtam mi hol van. A nappaliban már ellepte az elmém valamiféle köd meg a fullasztó levegő és Istenre esküszöm ott állt előttem. Bodza teljes valójában állt a nappali közepén, mint régen is. 

Már alig láttam a könnyeimtől, de azonnal kitöröltem őket a szememből, hogy még egyszer utoljára megnézzem őt magamnak. Hosszú, kecses lábak, vékony derék, kerek mellek, gyönyörű, nőies arc, csípőig érő, szalmaszőke haj és azok az igéző zöld szemek. Mindig is gyönyörű volt. Sírtam és halkan felnevettem.

-Menj el.- suttogtam csupán. Megőrültem.- Menj el!- elkiáltom magam és eldobom az első tárgyat, ami a kezem ügyébe kerül. Nekem kellene elmennem. Ez az ő lakása. Miért jöttem egyáltalán ide? Dénes őrült vagy.

-Dénes.- szólalt meg valaki a hátam mögül. Hirtelen fordultam meg. Teljesen összezavarodottan és darabokban. Krisztián az ajtóban állt a kezében a telefonjával.- Mi történt? Úgy öt perce írtál, hogy átjössz Bodzához. Dénes kérlek, ő nincs itt.- nem tudtam mi történt. Írtam Krisztiánnak? Öt perce és Bozda nincs itt? Ijedten körbefordultam, többször is, közben már tehetetlenül zokogtam így muszáj volt odamennem Krisztiánhoz, hogy elbújjak az ölelésében.- Menjünk inkább innen.- nem szóltam semmit csak hagytam neki, hogy kivezessen a lakásból és jól bezárja az ajtót. Visszavitt a sajátomba és megállt velem a nappali közepén. Mélyen a szemembe nézett és ezt mondta.- Nem mehetsz oda többet érted? Meg akarsz őrülni? Azt akarod, hogy rádragadjon belőle valami és teljesen kikészülj, mint ahogyan ő is? Dénes értsd meg, hogy vége van. Tudom, hogy bánt, de így alakult. Megbeszéltük, hogy megtartjuk ezt a titkot nem igaz? Ne játsz a tűzzel!- Krisztián dühös volt, hadart és karba tette a kezeit. - Ugye nem hoztál el onnan semmit?- megrázom a fejem és zsebre dugom a kezeim. Ott lapul a notesz, amibe Bodza egyperceseket írt. Semmit, csak ezt. Viszont nem árultam el neki.

- Megtudják, hogy én öltem meg?