Perzselő nyár ᵇᵉᶠᵉʲᵉᶻᵉᵗᵗ

nyolcadik rész

NYOLCADIK  RÉSZ

"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.,,

Radnóti Miklós: Razglednicák

🍊
Semmi sem áll az útjába
p e r z s e l ő   n y á r

Kora délután volt, mikor a Veres villára ülő csendet Balogh Vince léptei megtörték. A hófehér függönyöket lágyan fújta a csendes szél. A nap már javában kitárta forró sugarait, megannyi gyümölcs arcát égetve. Gyöngyvér éppen az egyik kikölcsönzött könyvét olvasta az erkélyen ülve. A késői napsütés kellemesen melegítette meztelen combjait, mindennek oka az volt, hogy lusta volt nadrágot húzni. Imádta a szombat délelőttöket, mikor mindenki otthon volt. Talán ilyenkor, mégha csak egy kicsit is, de olyanok voltak, akár egy igazi család. Még Tamás kiállhatatlan természete ellenére is.

Gyöngyvér nagyokat ásított, ajkai szabályos kört formáltak, ahogy az álmosság végigfutott rajta újra meg újra. Korán kelt, mert nem akart elmulasztani egy napot sem. Úgy érezte, akkor éli meg igazán a napokat, hogyha nem délben keveredik ki hatalmas paplanjai közül. Viszont mindehhez kávéra volt szüksége, ami most is ott gőzölgött a kis fehér asztalkán. Gyöngyvér éppen akkor kortyolt bele a finom aromába, mikor az ismerős hang megszólította.

⏤ Jó reggelt!

Ismerős borzongás futott végig rajta minden egyes alkalommal, mikor ezt a hangot meghallotta. Ujjai szorosabban fonódtak a fehér porceláncsésze szélére. Tudta jól, már akkor is, mikor minden este a fejében a fiú mosolygó szemeivel feküdt le, hogy valahogy belehabarodott.

⏤ Mit keresel itt? ⏤ Gyöngyvér nem akart barátságtalan lenni, de mégicsak bugyiban ücsörgött, kora reggel, az álmoktól keskeny szemekkel. Nem akarta, hogy Vince ily csúfan lássa.

Nem is sejtette, hogy Vince mindezt teljesen másképp látta. Számára a lány gyönyörű volt. Valami igazán különleges jelenség. Égkék szemeivel bármelyik férfit le tudta volna venni a lábáról, csak még túl fiatal volt ahhoz, hogy mindennek tudatában legyen. Kócos, szőke haja most is egy kusza konytban ült feje búbján. Így Vince tökéletesen rálátott szép ívű nyakára. Egy pillanatra végig futott rajta, vajon milyen érzés lenne megcsókolni a puha bőrt. Persze azonnal vissza is kívánta elméje mély bugyraiba ezt az érhetetlen gondolatot, hisz semmi értelme nem volt. Tudta ő pontosan, hogy ilyesminek nincs helye közöttük. Mégis a tűz felé táncolt, most is, minden egyes alkalommal, mikor itt volt, és a lány arcát nézte.

⏤ Visszahoztam valamit, ami szerintem hiányozni fog! ⏤ azzal felemelte a kezében tartott kulcscsomót, amin egy aprócska plüss lógott, fehér pólóban, pufók hasára egy Gy betűt hímeztek. ⏤ Azt hiszem ezt, akkor hagyhattad el, mikor összeütköztél Barbival.

⏤ Ó, igen! ⏤ csupán ennyire futotta a lánytól, és zavarában megfeledkezve alsó viselet hiányáról, felpattant kulcsáért. Csak akkor kapott észbe, mikor már ott állt a fiú előtt, a kulcsáért nyúlva. ⏤  Te jó ég!

Amilyen gyorsan csak tudott megfordult, nem törődve azzal, hogy Vince rálát hátsó felére, ijedten kereste elő szekrényében lenge kisnadrágját. Bele sem mert gondolni, vajon látogatója mire gondolhat. Csak azt tudta remélni, hogy nem hiszi azt, hogy el akarja csábítani, vagy bármi hasonló badarságot. Mert tényleg nem akarta, csak egyszerűen nem számított érkezésére. Érezte, ahogy arca kipirosodik a szégyentől, mikor végre kezébe akadt a szürke alsó. Tudta, hogy a fiú valószínűleg végigmérte. Állítolag minden fiú ezt csinálta, ezt még Emma mondta neki, Pesten. Bár Gyöngyvér egyáltalán nem értett a fiúkhoz. Vincének viszont barátnője volt, szóval lehet nem is érdekelte, hogy néz ki a lány. Pedig a valóság távol állt ettől. Vince szemei nem tudták megállni, hogy ne fussanak végig újra meg úra Gyönygvér formás alakján. Különös érzés fogta el, olyasmit akart, amit nem kaphatott meg.