17

1.4K 113 24
                                    

Fény. Puha. Hideg. Lassan nyitottam ki a szemem. Hasogató fej. Hirtelen ültem fel. Azonnal megszédültem, és erős hányingerem lett. Valaki visszanyomott, és csitítani próbált.

- Pihenned kell! - Lágy, ismerős hang volt.

Lassan kezdtem el érzékelni magam körül a dolgokat. Annyi világos volt, hogy ez nem a folyosó, ahol összeestem. De ezen kívül ötletem se volt semmiről. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem, és döbbenten vettem észre Royt. Aggódó tekintettel fürkészett, majd halványan elmosolyodott.

- Hogy vagy? - kérdezte érdeklődve.

- Mi történt? - A hangom rekedt volt, mintha régóta nem beszéltem volna.

- A bálon az ital, amit vittem neked, romlott volt - felelte halkan, kerülte a tekintetem. Szavaitól megmagyarázhatatlan rossz érzés kerülhetett.

- Egészen biztos, hogy ennyi? - Nem kerülte el a figyelmemet, hogy továbbra sem nézett rám.

- Mi más lenne?

Kérdését figyelmen kívül hagytam.

- És mégis hol vagyok? Merre van Kasszília, és miért nem otthon gyógyulok?

- A király legjobb orvosa vizsgált meg, amíg jobban nem leszel, a palotában ápolnak. Kasszíliát hazaküldtük, itt nem tudna segíteni.

Kezdtem kapiskálni, hogy mi történt velem, és elöntött a düh.

- Tehát - kezdtem lassan, halkan, majd fokozatosan fenyegetőbben beszéltem -, gyakorlatilag elraboltatok, felrúgva minden szabályt, ami a királyi bál idejére vonatkozik. Mindehhez milyen remek alibit gyártottatok, miszerint kezelésre szorulok. És mindezt azért, mert fel tudtok használni valami felforgató ellen? - A végére szinte kiabáltam, ami nagyon hatásos lett volna, ha nem csuklik el a hangom, és kezdek hangos köhögésbe.

- Jól vagy? - Ijedten hajolt hozzám, de hátrahőkölt a tekintetem láttán.

Szomorúan nézett rám.

- Hidd el, hogy nem én akartalak belekeverni ebbe az egészbe! Nem akartalak akaratod ellenére belevonni, de a birodalom érdekei miatt kénytelen voltam cselekedni.

A fejemet ráztam keserűségemben.

- Nem hiszem el, hogy pont te árultál el. Mióta ismersz? Mit kapsz ezért? Megérte? Gondold végig, és menj a francba. - Csak suttogni bírtam, sírás kerülgetett.

- Karlinka! - Az ő tekintete is megtört volt, de már nem tudott érdekelni.

Keserűen mosolyogva figyeltem.

- Rögtön nem adnak hozzád a szolgálataidért cserébe? - gúnyolódtam, hogy elrejtsem a bánatot. - Látni se akarlak. Menj innen! - Igyekeztem erős maradni, de nehezemre esett.

- Karlinka, kérlek! - Suttogni tudott csak, de hajthatatlan maradtam.

Mikor látta, hogy nem engedek, nagyot sóhajtva elhagyta a szobát. Hallottam a zár kattanását. Nagyszerű.

Eddig bírtam tartani magam. Zokogva rogytam az ágyra. Egy idő után szipogásba csapott át, és rájöttem, hogy már nem Roy miatt sírok.

Dinovát féltettem. Tudtam, hogy én vagyok az egyetlen, amivel hatni tudnak rá. Az is aggasztott, hogy esetleg feláldozná magát, hogy engem mentsen. Már a gondolattól is újra potyogni kezdtek a könnyeim. Rosszabbnál rosszabb rémképek kínoztak, amíg végül el nem tudtam aludni.

***

Lassan telt az idő. Első nap elhatároztam, hogy ha Roy újra bejön, akkor leütöm, és megszököm. Amint belépett, észrevette a szándékom.

A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/Where stories live. Discover now