A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

31

Az ismerős hang forrását kutatva végignéztem a sorokon, és amikor megláttam az egyetlen álló alakot, elakadt a lélegzetem.

- Dinova. - Önkéntelenül suttogtam a nevét. Találkozott a tekintetünk. Az én hitetlenkedő örömöm egyesült az ő türelmetlenségével. Aztán újra megszólalt.

- Mint mondtam, én ellenzem, ugyanis biztosan tudom, hogy a hercegnő - egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, és helyesbített -, illetve elnézést, a királynő zsarolás miatt egyezett bele ebbe a házasságba.

Izgatott morajlás futott végig a termen. A király (nekem már így marad) idegesen, míg a ceremóniamester meghökkenve, és kicsit talán kíváncsian nézett felváltva rám és Dinovára. Minden szem ránk szegeződött, de a kedvesem nem törődött velük. Közel lépett hozzám, megfogta a kezem. Hangosan szólalt meg, szavait nem csak nekem szánta.

- Principessa, én nem tudom, hogy mi történt miután kiugrottam, hogy ne lehess zsarolás áldozata. Nem tudom mivel vett rá, hogy ma itt állj. Kérlek, gondold végig, hogy mi ér annyit, hogy eldobd a biztonságos, biztos jövőt - mutatóujját szólásra nyíló ajkamra helyezte. - Hallgass végig! Kérlek, add meg az esélyét, hogy egy nap nekem mondj itt igent.

Éreztem, hogy enyhén elpirulok, és válaszolni akartam, amikor a király megelőzött. Maga felé fordított. Nem törődött már azzal, hogy ne hallják, amit mondani fog, csak bele akart kapaszkodni a hatalom megtartásának utolsó esélyébe.

- Ne feledd, hogy nem hívtam még vissza az embereimet. - Szemeiben őrült láng csillant. - Ha itt visszalépsz, beváltom, amit ígértem. Biztos, hogy... - De ekkor valaki félbeszakította.

- Elnézést, nem akarok hosszan zavarni. - Fekete hajú lány állt fel, nem kifejezetten elegáns ruhákban. Újabb döbbenettel ismertem fel Wandát. - Csak néhány kérdésem lenne, hogy mindenki megérthesse, mi folyik itt. Asszem az összes eldöntendő, bocs, ha esetleg mégsem. - Kérdőn nézett felénk. - Kezdhetjük?

Annyira sikerült összezavarnia, hogy a király meg se próbálta lerázni, csak bámult.

- Rendben, hallgatás beleegyezés - vont vállat Wanda. - Ha jól tudom, van tíz katonád saját célokra, akik konkrétan neked fogadtak hűséget. Így van?

- Igen.

- Szereted a palacsintát?

Amennyire láttam, Wanda taktikája a teljes összezavarás volt, amit kitűnő érzékkel csinált, ezzel elérve, hogy megrökönyödésében a király csupa igaz választ adjon.

- Igen, de...

- Egy katona az Ikarán, kettő a Tropekán, három a Szibrán és négy a Metonemen? Jelenleg.

- Igen, de honnan...

- Most én kérdezek. Olyan parancsot kaptak, hogy mindennap megöljenek egy-egy ártatlant, ha a királynő nem megy hozzád, és ezzel teljesen elvesztenéd a hatalmat?

- Igen, de honnan a fenéből tudja ezeket? - A tömeg dühösen morajlott, a királynak csak lassan kezdett leesni, hogy mi mindent árult el.

- A titkos folyosók bejáratai kifejezetten vékonyak, és pont akad egy a szupertitkos dolgozószobádban. De a lényeg, hogy akkor jelenteném neked, hogy az embereidnek sürgősen egészségügyi ellátásra van szükségük, ugyanis váratlanul kómába estek. Nem zavarok tovább, folytassátok csak az eszmecserét, hogy ki megy hozzá kihez. - Néhányan halkan felnevettek, Wanda pedig jelentőségteljesen rámnézett, mielőtt levágta magát a székére.

Nagy levegőt vettem, és enyhén remegő hangon megszólaltam.

- Ez esetben az eljegyzést felbontom. - Dinova a karjaiba zárt, és csókot lehelt a fejemre. Egy pillanatra elhúzódtam. - Téged pedig, Terrakov Frederik, az eset részletes kivizsgálásáig börtönbe záratlak. - Két őr megragadta, elvitte, én pedig végre megnyugodhattam.