A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

30

Vaszilisza rengeteg mindent mondott el, a végén pedig kényszerített, hogy elismételjem. Nem nyugodott meg addig, amíg nem tudtam tökéletesen a választ a leglényegtelenebb kérdésekre is. Mikor felsoroltam az Ikara három legszegényebb városát, végre elégedett volt.

- Rendben. Lemenjünk mozogni egy kicsit?

- Jó ötlet! - Idejét láttam, hogy ezúttal én legyek előnyben. - Ma én választok, jó? - Vállat vont, nem izgatta.

- Felőlem.

Ártatlan mosolyra húztam a számat. 

- Mit szólnál egy kis sziklamászáshoz, ha már ennyit emlegettük?

Szeme elkerekedett.

- Nem! Nem, nem, nem!

Azonban nem hagytam neki esélyt, hogy megússza.

***

- Tudom, hogy direkt volt!

- Maradj már egy kicsit nyugton! Órák óta ezen pörögsz!

- Mi az, hogy maradjak nyugton? Miattad kellett felmásznom egy húszméteres sziklára, ne mondj nekem ilyet!

- Legfeljebb tizenöt volt, de inkább kevesebb. Meg esetleg, ha már az elején szólsz a tériszonyodról, akkor nem erőltetem.

Ki tudja, mióta vitáztunk már ezen. Nem egészen úgy sült el a dolog, ahogy terveztem, mert mint kiderült, Vaszilisza kifejezetten rosszul érzi magát a magasban. Csak éppen túl büszke volt ahhoz, hogy ezt be is vallja, mielőtt felérünk.

- Most őszintén! - kezdte egy kicsit nyugodtabban, bár a hangja így is csípős maradt. - Te nem ismered azt a mostmár-csak-azért-is-megcsinálom érzést?

Zavartan néztem rá.

- Nem?

- Jó neked.

Nagyot sóhajtottam, próbáltam valamennyi türelmet elővarázsolni.

- Ebből elég lesz. Attól, hogy dühöngesz, semmi nem fog változni. Hidd el, nagyon sajnálom, ami történt. Én csak vissza akartam vágni, ha már állandóan a sziklamászással piszkáltál. Kicsit valóban túl jól sikerült. - Egy pillanatra elméláztam, mert eszembe jutott, milyen arcot vágott, amikor elmondtam, mit fogunk csinálni. - A lényeg, hogy nélküled nem tudom végigcsinálni a holnapi napot. Úgyhogy, ha nem is felejted el, tedd félre a sértődöttséget, legalább, amíg megmutatod, hogy hol találok egy hülye esküvői ruhát ebben az útvesztőben.

Meredten bámult rám, és kezdtem a legrosszabbtól tartani, amikor lassan megszólalt.

- Rose, te tényleg egyszer se mentél a szekrény egyméteres körzetébe, hogy megnézd?

Végiggondoltam az itt töltött időt, de mindig volt jobb dolgom is, mint divatos borzadályokat nézegetni.

- Ami azt illeti...

Nagyot sóhajtott.

- Talán itt az ideje, hogy megtedd.

Nem értettem, mire akar kilyukadni, de megtettem, amit kért. Aztán rögtön hátra is hőköltem. A fogasokon csupa hófehér ruha lógott.

Vaszilisza mellém lépett.

- Kezdhetsz válogatni. Ha megtalálod, amelyik legkevésbé riaszt, akkor megnézzük, hogy kell-e igazítani.

Sötét pillantást vetettem rá. A ruhák többsége annyira túldíszített volt, hogy rögvest megundorodtam. Annyi fodrot, strasszkövet és masnit életemben nem láttam.