B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T
- Te mit veszel fel Kismaki? - kérdezte a hátamat simogatva.
- A fehér ruhámat, amit tőled kaptam. Fehérneműt, pedig választhatsz. - a bőröndömhöz sétált, majd kivette a ruhát és választott hozzá egy fehér, csipkés szettet.
- Öl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kézenfogva sétáltunk a szálloda étterméhez. Mivel már nemsokára indulunk Daniel magángépéhez ezért sietnünk kell a reggelivel, tekintve, hogy fél tizenegy van. Elég nehezen sikerült elkészülni, ugyanis a kis Daniel nagyon beindult a reggeli kis öltöztetésemtől. Végül kiderült, hogy annyira még sem éhes, mint azt ő állította, ugyanis képes volt ruhában lefeküdni velem, ami annyit tesz, hogy a ruhám alját feltűrte, lehúzta a bugyimat, ő pedig csak a sliccén kivette a férfiasságát.
Ma úgy döntöttünk, hogy családunkkal reggelizünk, szóval megkerestük az asztalukat és odaültünk hozzájuk. Apa és Daniel apukája elmentek a szálloda kertjébe golfozni, a nagypapák pedig itt maradtak az asztalnál.
- Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre a férjemmel.
- Jó reggelt! Hogy vagytok? - mosolygott ránk Anne, Daniel édesanyja. Ahogy anya, ő is állandóan mosolyog és pozitívan látja a világot. Rendkívül kedves asszony, aki minden vasárnap Isten tiszteletre vitte régen a családját. Mára ez megváltozott, ugyanis Daniel és a testvérei Emily és Adam közül már csak Emily van a családi fészekben. Néha én is ráveszem a páromat, hogy menjünk velünk, de csak ritkán sikerült. Adam, mint kiderült a szobájában van a barátnőjével, aki szintén egy angyal. Jennifer-nek hívják és 20 éves. Hosszú, természetes szökés haja van, ami csak úgy, mint az enyém, ragyog a napfényben. Rengeteg mindenről tudunk beszélni, ha együtt vagyunk. Múlt hónapban, amikor hazajött egy kicsit az egyetemről, segítettem neki a tanulásban. Adam, már elvégezte az egyetemet, a hároméves változatban, így ő most lesz télen 22 éves. Hasonlít Daniel-re külsőleg, viszont nem volt akkora nőcsábász, mint a bátyja. Emily, meg egy igen csendes lány, aki azért koptatja a padot a 11. osztályban, hogy egyszer az orvosin tanulhasson. Minél több embernek szeretne segíteni, ami szerintem csodálatos, mivel a mai fiatalság nagy része a különböző videójátékoknak szenteli az idejét. Én mindig is az olvasni szeretők csoportjába tartoztam. A férjem, mindig is büszke volt arra, hogy sokat olvasok, leginkább Britt, vagy amerikai klasszikusokat. Amikor bekerültem a New York-i Egyetem bölcsész karára, én voltam a legboldogabb ember a világon.
Az egyetem első évében ismertem meg Daniel-t, egy üzleti, illetve, mint később kiderült, baráti vacsora keretei között.
- Már vártunk benneteket angyalom! - mosolygott rám Anne. - Hánykor is indultok?
- Hát, 12- kor van az ebéd, ezért olyan fél kettőkor. Miért?
- Csak azért, hogy mit mondjunk a vendégeknek.
- Ülj le Édes, hozok reggelit! - nyomott puszit a hajamra, majd ezután már ment is a kajavadászatra.
- Olyan szépek vagytok együtt! - mosolygott rám anyu.
- Hogy hogy ilyen későn jöttek? - vigyorgott kajánul Adam, a barátnője derekát ölelve. A kérdés miatt kicsit elpirultam, amit ők is észrevettek. Összevigyorogtak, majd Adam folytatta a kínzásomat.
- Éjszaka vagy most reggel volt az akció? Netán mindkettő? - szerencsére Daniel visszaért az asztalhoz és miközben helyet foglalt mellettem, Adam-re sem nézve mondta.
- Tesó, semmi közöd hozzá, hogy mikor fekszek le a feleségemmel. - az arcára vigyor ült ki, a szülők és nagyszülők pedig mosolyogva hallgatták a beszélgetést.
