B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T
- Te mit veszel fel Kismaki? - kérdezte a hátamat simogatva.
- A fehér ruhámat, amit tőled kaptam. Fehérneműt, pedig választhatsz. - a bőröndömhöz sétált, majd kivette a ruhát és választott hozzá egy fehér, csipkés szettet.
- Öl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
| Epilógus |
Daniel hangüzenetet küldött nekem. Könnyezni kezdtem, amint meghallottam meggyötört, kétségbeesett, de ugyanakkor kissé dühös hangját.
- Diana! Kicsim kérlek adj valami jelet, hogy jól vagy! Nagyon aggódom miattad! Ha nem veszed fel a telefont, akkor egy üzenet küldj nekem! Nem tudom, hogy mi történt, de siess vissza Szerelmem! Nagyon szeretlek!
Istenem! Hallottam, hogy nagyon megviselte ez az egész. Írtam neki egy SMS-t, hogy mindjárt hazaérek.
Becsuktam a bejárati ajtót, amire Daniel felém kapta a fejét. Felpattant, majd szorosan a karjaiba zárt. Arcát a nyakamba temette és a hátamat simogatta.
- Hol voltál Diana? És miért sírtál? - nézett rám aggódva. Nagyon féltem, szinte remegett mindenem.
- Én...én a gyógyszertárban voltam. - már kérdezni akart valamit, azonban én a szavába vágtam. - Terhes vagyok! - totál sokk. Csak néz rám percekig, mint aki nem hiszi el, amit hallott. - Daniel, mondj már valamit! Rohadtul izgulok, hogy mit gondolsz, úgyhogy válaszolj kérlek!
- Örülök neki, nagyon! És bevallom, nem számítottam erre a legkevésbé sem, de örülök! - mosolygott őszintén. - Amikor azt mondtam, a közeljövőben nem akarok gyereket, az azért volt, mert rettenetesen félek, hogy valamit elrontok. De most, hogy egy csöppség, aki a miénk, a pocakodban van...hihetetlen. - apró csókokkal halmozta el az arcom, majd a számat. Puha ajkai ismét elvarázsoltak. - Szeretlek Titeket!
- Mi is szeretünk Apuci! - huncut vigyort villantottam, majd futásnak eredtem. Rohantam, ahogy csak tudtam, de Daniel így is gyorsabb volt, és utol ért.
- Hogy is neveztél? - nyakamra csókokat nyomott, szembe fordított magával és lecsapott a számra. Átkaroltam a tarkóját, és viszonoztam hevességét, aztán kicsit később, a szobánk felé toltam. Ledöntöttem az ágyra, és levetkőztem. Ezt a folyamatot, Daniel kitágult pupillákkal nézte végig, közben pedig nyelt is egy hatalmasat. Letérdeltem elé és lehúztam a fürdőnadrágját.Nyomtam egy puszit a büszkeségére, és felmásztam hozzá, hogy egy csókot is lopjak tőle. Hátradőlt az ágyon, miközben a hátamat karolta át és úgy szorított izgalomban lévő testéhez.
Ismét a férfiasságához hajoltam, majd végig nyaltam az egész hosszát.
Késő délután, kint ültünk a medence előtt, és néztük a naplementét. Daniel ölében ültem, miközben a hasamat simogatta. Nagyon örültem, hogy ilyen jól fogadta a pici hírét.
- Gyönyörű vagy! - nézett már egy ideje csillogó szemekkel. Természetesen, - mint minden hasonló mondatába, - ebbe is belepirultam.
4 évvel később
Itt állunk az óvoda egyik terme előtt, ahová mától kezdve járni fog a lányunk, Mia. Nagyon okos kislány már most, pedig csak 4 éves. Ha Daniel- t és őt egymás mellé állítjuk, akkor szinte ugyanaz az arc. Ami azt illeti, Mia nem egy csendes, szerény lány, hanem egy igazi kis harcos. Szereti kimondani a véleményét.
Mia, az apja nyakába csimpaszkodott, aki folyamatosan puszilgatta a gyönyörű kislányát. A lányunk csak kacagott, majd végül Daniel az egyik karjára ültette a kislányát, a másikkal pedig engem húzott oda magukhoz. Mindketten nyomtak egy puszit az arcomra.
Mia érkezésével lett teljes a családunk, most pedig egy gyönyörű kisfiút hordozok a szívem alatt. Daniel, sokszor beszél együtt Miával a kistesóhoz, puszilgatják állandóan. Ilyenkor érzem azt, hogy tökéletes életem van.
Letettük Miát a földre, mindketten megpusziltuk az arcocskáját, majd beengedtük a terembe a többiekhez. Mi csak mosolyogva néztük, ahogy rögtön odamegy egy kislányhoz babázni.
Elindultunk haza, mivel ma Daniel kivett egy napot. Arra gondoltunk, hogy délután elmegyünk venni egy pár holmit a kisfiúnknak. A szobája már ki van festve, így már csak bútorokat, illetve néhány ruhácskát kell vennünk.
6 hónap múlva
- Nagyon ügyes vagy Szerelmem! Már nincs sok hátra. - szegénynek olyan erősen szorítottam a kezét, hogy lehet, hogy eltörtem néhány csontját. Ez a két óra volt életem második legfájdalmasabb két órája, de amikor az utolsó nyomás után meghallottam a kisfiam gyönyörű hangját, tudtam, hogy ezért megérte minden fájdalom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mai nap életem sokadik legszebb napja. Az első, mikor megismertem Diana-t, a második amikor igent mondott, a harmadik az esküvőnk, a negyedik Mia születése, és most a kicsi fiamat is a karjaimban tarthatom ezután a hosszadalmas kilenc hónap után.
Míg a feleségemet ellátták, addig engem kiküldtek a kicsivel, hogy mutassam meg a családnak, illetve barátoknak. Anyukám és Maria, Diana édesanyja, sírtak öromükben, míg a többiek csak mosolyogva nézték a kezemben tartott kincset. Leültem a gyönyörű kislányom mellé, aki könnyes szemmel, mosolyogva nézte, simogatta meg a kisöccse arcocskáját.
Diana éppen szoptatja Edward-ot, mikor mi Miával belépünk a szobába. Ha valaki 4-5 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 28 éves koromra kettő gyönyörű kisgyereknek leszek a büszke édesapja, plusz lesz egy kedves, gyönyörű, bombázó feleségem, nem hittem volna neki. De most, hogy Mia az ölemben ül, én pedig Diana -t karolom át, aki a fiunkat szoptatja, soha, senkivel nem cserélnék.
