MILLIÁRDOSBA SZERETVE

|Különkiadás|

- Anya! Nézd, megtaláltam a nyuszi ajándékát! Azta! Mennyi csoki! - Mia ugrált, és sikongatott örömében. Nagyon jó látni, ahogy a gyerekek örülnek az ilyen kis apróságoknak.

- Én nem tajájom! - Edward, még alig tud beszélni, de már rövidebb mondatokat tud mondani. Pedig csak másfél éves. Nagyon hamar kezdett mindent, akárcsak a nővére.

- Pedig szerintem neked is hozott a nyuszi valamit kicsim! - Daniel a nappalira mutatott, Edward meg elindult arra, hogy ott is körülnézzen. Daniel hihetetlen türelmes a gyerekekkel, és imádja őket. Természetesen Mia és Daniel között nagyon szoros apa-lánya kapcsolat alakult ki, de ez érthető, hiszen Mia mindig is inkább apás volt. Edward  pedig mindig velem akart lenni.

- Nézd Anya! Megtajájtam! - vigyorgott boldogan a fiam. Daniel a karjaiba kapta a lányát, én pedig a fiúnkat öleltem magamhoz.

- Viszont először reggeli! Utána ehettek csokit! - szóltam rájuk. Szerencsére nagyon szófogadó gyerekek, és csak néha kell rájuk szólni kétszer. Bár nem tudom mi lesz, mikor kamaszodni fognak, de a mi szüleink is felneveltek minket, így nem lehetetlen.

Eléjük tettem a rántottát, amit addig dobtam össze, míg keresték a csokikat. Mindketten csendben ették a reggelit, hogy minél hamarabb ehessenek csokit.

- Anya! Mit fogunk csinálni a nagyiéknál?

- Lehet, hogy oda is jött a nyuszi! De előbb ebédelünk.

- Jaj de jó! Hallottad Apuci? Nagyiéknál is járt a nyuszi! - sikította Mia. Nagyon szeretnek a nagyszülőknél lenni, így mikor Miának szünet van az oviban, átvisszük őket.

- Hallottam gyönyörűm, de ahhoz, hogy megtaláljátok a csokikat, amiket a nyuszi hozott nektek, meg kell enni a finom rántottát, amit anya csinált nektek! - nyomott puszit a lánya gyönyörű arcára. Tény, hogy annyira hasonlítanak egymásra, hogy a bőrük, a hajuk, illetve a szemük színe is ugyanolyan. Ahogy az arcuk is.

- Apuci, csinálsz nekem kakaót? Olyan finom, ahogy te csinálod! - a gyerekek egyszerűen rajonganak Daniel kakaójáért. Mióta Edward nem szopizik, ezzel indítja a napot, ahogy a nővérétől látta.

- Persze! Egy pillanat és hozom! - mosolygott a gyerekeire. Daniel fantasztikus apa. Ahogy áldozatokat hoz, csakhogy a családjával legyen.

- Itt is vannak! Óvatosan igyátok, még meleg egy kicsit! - öt perc múlva jött vissza az én csodálatos férjem a gyerekek kakaójával. Ahogy óvja őket mindentől, mindig mosolygásra késztet.

- Nagyiiiii! Annyira hiányoztál! Meg a papi is! És tényleg jött ide is a nyuszi? Mikor? Itt van még? - szinte még le sem állította Daniel a kocsi motorját, Mia már ugrott is ki, hogy a nagymamája ölelésébe fusson.

- Igen Drágám, itt is járt a nyuszi. Ebéd után kijöhettek megkeresni az elrejtett ajándékokat. - mosolygott Marie, Daniel anyukája.

- Juhé! Mit főztél Nagyi? És hol van a nagyapa?

- Bent van, és éppen az asztalt teríti meg. A megmostad a kezed, és van kedved, segíthetsz neki!

- Rendben! - már be is futott a házba, hogy segítsen Johnnak a terítésben.

- Sziasztok! Hogy utaztatok? - sétált hozzánk az anyósom. Átadtam neki Edward-ot, hogy őt is szét puszilgathassa. A fiam ezen csak kacagott.

- Nagyon jól köszi! - mellé sétáltam, és szorosan megöleltem őt, majd egy puszi is adtam az arcára.

- Szia anya! Hogy vagytok? - Daniel is szorosan megölelte őt, és rengeteg cuppanós puszit adott az anyjának. Az én szüleim elköltöztek Washingtonba, mert apa kapott egy szuper állást ott. Szoktak hiányozni, de leginkább a gyerekek szomorkodnak amiatt, mert ritkán lehetnek velük.

- Jól vagyunk fiam, de most már gyertek be, mert kihûl az ebéd.

Az ebéd befejeztével kimentünk a kertbe, ahol a gyerekek rögtön rohantak a kis kosárkájukkal, hogy megkeressék az ajándékokat. Nevetve szaladgáltak a hatalmas kertben, Daniel pedig egy pár képet is készített róluk a telefonjával. Minden évben csinálunk egy fotóalbumot az elmúlt év képeivel, amit a nagyszülõknek és magunknak is készítünk.

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★

Sziasztok! Hát...próbálkoztam, és próbáltam sietni, és amint eszembe jutott valami, már ültem is le a gép elé, hogy leírhassam Nektek! Tudom, nem a legjobb, de...igyekeztem. Azt mondtam, hogy a héten kiteszem, és nem akartam kicsúszni az időből. Azért remélem, tetszik Nektek!♡