MILLIÁRDOSBA SZERETVE

|11.|

Én ebédre csirkemellet ettem cézár salátával, illetve a csirkéhez volt valami házi különlegesség, ami eszméletlen finom volt. Daniel is cézár salátát evett, csak ő marha steak -kel. A steak-hez is volt szintén valami házi mártás, ami tényleg illett a közepesen átsütött, mennyei steak-hez. Nagyon szeretem ezt a húst is, sokszor csinálok a férjemnek vacsorára, mire hazajön este a munkából, viszont én inkább csirke párti vagyok.

Daniel levág egy kocka húst, felszúrja a villájára, majd a már finom mártásba belemártogatott húst a számhoz tartotta, hogy egyem meg. Mosolyogva nézte, ahogyan bekapom a falatot, aztán élvezkedve az ízén rágom.

- Ne a hús ízétől élvezz el Bébi! Majd tőlem! - nézett rám huncutul Daniel. Valószínűleg látta rajtam, hogy képes lennék erre, ezért szólt. Kuncogva ettem tovább az ebédemet. Az étkezés után még beszélgettünk a vendégekkel egy keveset, majd felmentünk a szobánkba. Gyorsan átnéztünk mindent, hogy még véletlenül se hagyjunk itt semmit. A Louis Vuitton táskámat a vállamra akasztottam, majd megfogtam a négykerekű bőröndömet, és kihúztam a folyosóra. Daniel kivette a kártyát a falból, amit a farzsebébe helyezett. Bezárta az ajtót magunk után, majd a lift felé sétáltunk. A hatalmas liftben elhelyezkedve megnyomtuk a földszintre vezető gombot, majd hagytuk, hogy az ajtó becsukódjon.

A recepcióhoz érve egy fiatal lány állt a púlt mögött, aki kedvesen mosolyogva fogadott minket.

A 310- es szobakártyát szeretném leadni, illetve a fogyasztásokat rendezni. - mondta a férjem.

Miután kifizettük azt a bizonyos összeget, elindultunk egy fekete BMW - hez. A csomagokat leraktuk az autó mellé, majd beszálltunk a járműbe. Ameddig bekötöttük magunkat, a sofőr bepakolta a csomagtartóba a cuccainkat. Miután ő is beült az autóba, már indulhattunk is. Az ablakból figyeltük a többieket, akik tapsolva, fütyülve, mosolyogva, vagy akár sírva integettek nekünk. A lehúzott ablakon kihajolva mi is visszaintegettünk nekik.

Amint kiértünk az utcára, Daniel vállára hajtottam a fejem, aki átkarolta a vállamat, majd nyomott egy hosszú csókot a fejemre.

- Köszönöm. - mondtam lehunyt szemmel.

- Mégis micsodát?

- Mindent. Azt, hogy az első perctől vigyázol rám. Azt, hogy mindig támogattál és fogtad a kezem. Azt, hogy amikor sírtam megvígasztaltál. Azt, hogy ha beteg voltam, ápoltál. Azt, hogy mindig boldoggá tettél. És azt, hogy mindig szerettél.

- Minden, amit felsoroltál, életünk végéig megkapod tőlem. Nagyon szeretlek Szerelmem! - csókolt meg. Ebbe a csókba - csak úgy mint a többibe - totálisan belevesztem. Ahogy forró, selymes nyelve simogatta az egyémet, fantasztikus volt. A szabad kezét az arcomra vezette és azt kezdte finoman cirógatni. Az egész testem bizsergett tettétől, amit észre is vett, és belemosolygott a csókba.

A repülő mellett parkolt le a kocsi, majd Daniel kisegített. A pilóta és a Stewardess-ek felpakolták a csomagokat a gépre, majd egy - egy üveg pezsgővel kínáltak meg minket. Elvettük a poharakat és koccintottunk.

Egy idő után a kényelmes bőrfotelekből felkeltünk, majd elmentünk a hálószobának kialakított szobába. Daniel kulcsra zárta, majd az ágyra dőlt. Szorosan hozzábújtam és kényelmesen elhelyezkedtem a karjai közt, ő pedig erősen szorított magához.

Nem tudom, hogy mikor, de finom kezekre és simogatásokra keltem fel. Ahogy felemeltem a fejemet, Daniel mosolygós arcával találtam szembe magam. Hozzábújtam, majd adtam egy apró csókot a szájára.

- Lassan szállunk le Bébi! - simogatta a hajamat.

Mikor kiléptem a repülő ajtaján, megcsapott a kellemes, friss szellő a rekkenő hőségben. A repülőn dolgozó emberek kipakolták a csomagokat, majd a gép mellett álló autó csomagtartó részébe helyezték. A szálloda sofőrje mosolyogva biccentett, majd beindította a kocsit. Mivel nem volt messze a szállás, ezért 5 perc kocsikázás után ott is voltunk.

Éppen a recepciós férfi vezet minket a saját Maldív-szigetek stílusú bungalownkhoz. Kinyitotta az ajtót és egy gyönyörű lakótér tárult a szemünk elé. A legtöbb bútor a barna különböző árnyalataiban pompázott. Az ablakkeret fehér volt, illetve egy pár dísz a polcon arany színű volt. A szőnyeg közepe fehér, kifele haladva pedig egyre sötétebb barna.

Kint napozunk a medence mellett, amikor felpattantam, és rohantam a mosdóba. Éppen időben értem be, mert az egész ebédem kijött belőlem. Amikor végeztem, leültem a tetejére. Próbáltam mélyeket lélegezni, majd miután úgy éreztem, nem fogok elesni, felálltam, hogy kiöblítsem a számat.

Mikor kiértem a medencéhez, láttam, hogy Daniel mélyen szuszog, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kutakodok egy kicsit.
Elővettem az esemény utáni tablettákat és megnéztem, mennyi hiányzik belőle. Semennyi. Elkezdtem pánikolni, majd a tárcámat magamhoz véve, gyorsan elfutottam a recepcióra.

Éppen fizetek a gyógyszertárban, mikor csörög a mobilom. Daniel az. Muszáj valahogy elrejteni a tesztet, hogy ne lássa meg. Vagy az lenne a legjobb, ha most itt a közeli mosdóban megcsinálnám.

Éppen várom, hogy mi lesz az eredmény. Nem olyan régen, beszélgettünk Daniel-lel a családalapításról, de azt mondta, hogy szeretne, csak nem a közeljövőben. Rettenetesen izgultam, hogy Daniel, hogy fog rá reagálni. Vagy egyáltalán, milyen módon tudatom vele a tényt, miszerint apuka lesz. Már sokadjára csörög a telefon, és mindig ugyanaz a személy hív. Daniel. Nagyon ki lehet akadva, de ez most a legkevésbé sem érdekel.

Mindhárom pozitív. Basszus.