Mi vagyunk te, és mi vagyunk én [BEFEJEZETT]

a

Taehyung kiabált.

Könnyek folytak az arcán, és kiabált, üvöltözött velem.

A legrosszabb érzés volt a világon.

— Ő nem érti. Ő nem ért minket.

Úgy éreztem, eltörik valami bennem.

Ő nem tudhat róla.

Nem mondhatom el neki.

Nem értené meg.

~

Egyáltalán miért hagytam, hogy számítson a véleménye?

Miért hagytam, hogy belém lásson, és tudjon róla?

Miért ordít, miért tesz úgy, mintha köze lenne hozzá?

— Látod? A végén mind egyformák.

Miért van úgy elkeseredve? Nem ezt várta tőlem?

Mire számított?

Hogy miatta majd minden megváltozik?

Azt hitte, a kedvére teszek, úgy viselkedem, ahogy ő akarja?

— Nem angyal ő, Yoongi.

Talán végig ez volt a terve. Talán végig úgy akart engem csűrni-csavarni,

ahogy kedve tartotta. Irányítani, hogy azzá váljak, amit ő akar.

Épp ahogy ő is tette velem.

— Ő maga az ördög!