|Szívedbe Látok|

Harmadik

| RACHEL |

Amint benyitottam a kollégium szoba ajtaján, a szemem felcsillant, a számat őszinte mosolyra húztam. Még a kezemet is levettem a kilincsről, hogy betudjam fogadni az elém táruló látványt. A szoba tágas, és világos volt. Kettő darab ablak engedte be a természetes fényt. A két ablak alatt volt egy - egy heverő, az elött pedig szintén kettő darab íróasztal. Az ajtó mellett volt egy kisebb szekrény, négy darab polccal. A másik oldalt volt egy falra rögzített tükör, és egy kisebb fürdőszoba. A falak hófehérek voltak, mégis posztereket, és tanulással kapcsolatos képek voltak felragasztva rá. Mindkettőnknek volt egy parafa táblája, színes rajzszögekkel. A jobb oldali ágyat választottam. Leültem a szélére, és mosolyogva vettem le a tornacipőmet. Minden olyan tiszta és igényes volt. Még külön kukánk is volt az íróasztalok alatt. Sötétbarna sötétítő díszelgett, az átlátszó hófehér függöny mellett. Igazából, azonnal beleszerettem a szoba minden részébe. Nagyon tetszett az ágyam melleti poszter egy lányról, aki egy laptoppon tanúlt. Elizabeth ágya mellett egy olyan poszter volt, ami matematikai fügvényeket ábrázolt.

- Ez a szoba valami eszméletlen! - Elizabeth levette a napszemüvegjét és letette az íróasztalára, amin kettő darab toll, egy radír, és egy fügvénytábla díszelgett. A szekrényhez sétált, és mosolyogva kinyitotta azt. - Még fogasok is vannak! - mutatta felém a műanyag ruhafogasokat.

- Igazad van. Ez a szoba eszméletlen! - hajoltam az ablakhoz, és bukóra kinyitottam a saját felemnél. Elöttünk egy kosárlabda pálya díszelgett, annak a túloldalán a kollégium másik fele. - Szerinted ott laknak a fiúk? - mutattam a szemközti fehér ablakokra. Líz szinte rátapasztotta az orrát az ablak felületére, úgy pillantott az épület szemközti részére.

- Ebben biztos vagyok! - mutatott egy ablak felé. Az ablak teljesen nyitva volt. Hunyorogtam, de pont beláttam oda. Egy srác pakolt ki a bőröndjéből. Visszaültem az ágyamra és Líz szemébe néztem.

- Akkor jobban járunk, ha este mindig elhúzzuk a sötétítőket! - adtam neki tanácsot.

- Szerinted lámpa mellett a fehér függöny átlátszó? - tette az ágyra a bőröndjét. Elhúztam a számat, és kivettem a táskámból az egyetlen plüssmacimat, ami egy szerencsét hozó kabala. Én annyira nem hiszek benne, de apa mondta azt, hogy hozzam magammal. Hiszen tőle kaptam. Így olyan mintha apa az egyetemen is velem lenne.

- Tuti, hogy átlátszó! - bólintottam, miközben kopogtak az ajtónkon. - Ki lehet az? - kérdeztem, miközben Elizabeth hátra dobta a hullámos szőke haját, és mezítláb sétált ajtót nyitni. Egy fekete hajú, szemüveges lány állt velünk szemben. Egy egyszerű haspóló és egy rövidnadrág volt rajta.

- Sziasztok! Sarah vagyok, a szemközti szomszédban lakom! Gondtam, hogy bemutatkozok! - mosolygott aranyosan.

- De cuki vagy! Én Elizabeth vagyok! Ő pedig a legjobb barátnőm Rachel! Első évesek vagyunk!

- Szia! - intettem mosolyogva.

- A szobatársammal is elsősök vagyunk. Bár ő nagyon fura. Alig beszél. Egyébként emós - suttogta hallkan. Elhúztam a számat.

- Akkor egy ideig ne csodálkozz azon, hogy olyan lesz mintha egyedűl laknál a szobában - adtam neki tanácsot mosolyogva.

- Megpróbálom! - mutatott a halántékára. - Tíz órakkor gyűlés lesz az "A" betűvel jelzett nagyteremben - kaccsintott.

- Köszi! - szóltunk utána, Líz pedig becsukta az ajtót. - Egyre jobban tetszik ez a kolesz. Bár az a része egy kicsit jobban érdekel! - pillantott a fiu kollégium részéhez.

- Szerintem elöször pakoljunk ki. Utána pedig nézzük meg ezt a gyűlést - pacsiztam le vele.

- Legyen! De este! Bepasizok! Az első esték mindig izgalmasak! Hidd el, a pasik is alig várják azt, hogy kilógjanak este tíz órakkor a kollégium elé, hogy megnézzék maguknak a lányokat! - akasztotta fel a ruháját a fogasra. Elmosolyodtam és megráztam a fejem. Líz márcsak ilyen. De nem lehet őt nem szeretni.