Huszonnegyedik

3.5K 220 21
                                    

| RACHEL |

Reggel mikor beléptem az irodámba egy gyönyörű meglepetés fogadott. Annyira meglepődtem, hogy tátva maradt a szám. A táskámat a kezemről a padlóra ejtettem a számat őszinte mosolyra húztam. Az elém terülő látvány egyszerre volt gyönyörű és egyedi. Tudtad, hogy ezt ki csinálta nekem. Az irodában egymás mellett lebegtek a rózsaszín színű lufik. Minden lufinak a végére egy fehér post it volt ragasztva. Egy apró mennyországban éreztem magam. Volt vagy száz, ha nem háromszáz lufi. Beárnyékolták a lámpát, még az ablakon sem láttam ki. Megfogtam az első lufinak szárát. Az ujjaim közé csavartam a szalagot és lehúztam magamhoz. A post itet magamhoz húztam és elolvastam az üzenetet. Szeretlek mert szeretlek. Miután elengedtem ezt csináltam az összes lufival. Magamhoz húztam, hogy eltudjam olvasni Ethan üzeneteit.

Nekem te vagy az igazi,
Nélküled minden szörnyű volt,
Te vagy a másik felem, 
Azt akarom, hogy melletted legyek,  Én vagyok a világon a legszerencsésebb férfi,
Aranyos vagy,
Szeretem a nevetésed,
Szeretem az illatod,
gyönyörű vagy,
Okos vagy,
Elbüvölő a kreativításod,
Beléd zúgtam
Enyém a szíved,
Tied vagyok örökké,
Ez egy örökké tartó szerelem,
Te vagy számomra a legfontosabb,
Nélkülözhetetlen vagy,
Fogni szeretném a kezed,
Vigyázni akarok rád,
Melletted szeretnék felébredni,
A rajongód vagyok,
A szívembe zártalak,
Egy nap sem múlt el úgy, hogy ne gondoltam volna rád,
Te vagy az én reményem,
Te vagy minden gondolatom,
Megörülök a mosolyodért,
Érted hegyeket mozgatnék meg,
Mert fontos vagy nekem,
Mindig is fontos voltál,
Nélküled nem tudok élni,
Bocsánatot kérek minden fájdalmadért,
Sajnálom, hogy könnycseppeket hoztam a szemedbe,
Elképesztő nő vagy,
Csodálatos és elbüvölő,
Érzékeny, mégis erős,
A mosolyod elvarázsol,
Az érintésed megbabonáz,
A közeledben izgulok akár egy kisfiú,
Érted még egy óceánt is átúsznék,
Azért mert számomra te vagy az igazi,
Azért mert öt éve szeretlek,
Mert nem tudtalak elfelejteni,
Ha nem vagy mellettem, nem is lélegzem,
A szíved az én börtönöm,
A légzésed a szabadságom,
Te vagy a végzetem, a jövőm és minden gondolatom...

Amikor az utolsó lufihoz értem a szám elé tettem a kezem. Ethan tartotta a kezei közt és halvány mosollyal az arcán pillantott rám. Enyhén megráztam a fejem majd széttártam a kezem.

- Ez csodálatos - bólintottam. - Köszönöm szépen - léptem közel hozzá.

- Maradt még egy - emelte meg a szalagot amire a lufit rögzítette.

Az ujjaim közé vettem az üzenetet majd elolvastam.

Őszíntén a szívemből...
Komolyan Rachel!
Soha senkit nem szerettem még úgy, mint téged!

- Szeretlek! - átkaroltam a tarkóját és nyomtam egy hatalmas puszit a szájára. - Nagyon szeretlek - simogattam a haját.

- Remélem, hogy megtudsz nekem bocsátani.

- Már megbocsátottam. Elég volt belépnem ide - néztem szét az irodában. - Ez csodálatos!

Ethan az asztal szélére támaszkodott, majd megfordított és a lába közé húzott. Átkarolta a hasamat, a száját mosolyra húzta.

-  Tudom, hogy semmivel sem tehetem jóvá azt amit ellened elkövettem. Egy utolsó szemét alak voltam. Egy szívtelen rohadék - ujjai közé fogta a hajtincseimet és megsimította. - Nagyon sajnálom - nézett mélyen a szemembe.

|Szívedbe Látok|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora