Let It Kill You |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑂𝑛𝑒

Írói megjegyzés: Páran már beleestetek a hibába, hogy ezt a könyvet előbb kezditek el, mint a Coming Out-ot, szóval szólok, hogy EZ A SZTORI MÁSODIK RÉSZE. 😂🙌🏼
______________________________________

Sosem voltam még bilincsben. Sosem éreztem még, ahogy a hideg fém belevág a csuklómba a két oldalon sebesre szorítva azt.Bármit csinálhatnának velem, akkor sem tudnék ellenkezni. Nem tudom letépni, nem tudok kibújni belőle. Megrémít, hogy ilyen kiszolgáltatott vagyok.
A bíróságról tartok hazafelé. Három évet kaptam. Három kibaszott évet.
- Kicsim! - mondja anya könnyes szemmel, mikor meglát. - Kicsim...
Nem nézek rá. Nem tudok ránézni. Ő végig figyelmeztetett, mikor elkezdtem. Megfenyegetett, hogy szálljak ki. Azt feleltem, hogy rendes állást vállaltam, de ez nem volt igaz. Kellett a pénz. Anya mondta, hogy majd megoldjuk, de tudtam, hogy nem fog menni. Miután apámat elvitték elég nagy szegénységben éltünk. Három hónapig az utcára kerültünk, aztán egy szállóra. Akkor kezdtem bele a bizniszbe.
Matt talált rám. A szállón dolgozott és látta milyen reménytelen körülmények között élünk. Felvetette, hogy dolgozhatnék neki. Egyből igent mondtam.
- Mennyi? - kérdezi anya és szorosan átölel. Automatikusan én is át akarom karolni, de a fém nem engedi. - Hány év? - elenged és megragadja a vállam.
- Három. - nyögöm ki halkan.
Már zokog.
- Mennünk kell. - szól a mögöttem álló rendőr és elveszi az anyám mellett ledobott táskát. Abban van az összes cuccom, amit magammal vihetek. Megszakad a szívem.
- Mennem kell. - ismétlem anyának. - Sajnálom. - közelebb lépek és a kezeim hiányában a fejemet a nyakába hajtom. - Sajnálom. - egy puszit adok az arcára. Két kezével belém kapaszkodik, nem akar elengedni.
Ez volt az egyik oka, hogy nem szándékoztam a tárgyalásra elvinni. Tudtam, hogy rosszul lesz, és nem akarja, hogy elvigyenek. Egyik anya sem akarná, hogy a tizennyolc éves fiát börtönbe zárják.
- Vigyázz magadra. - Utálok búcsúzkodni... - Szeretlek, hallod? És Lottiet is! Mondd meg neki! - kiabálom, mikor a rendőr kirángat a kezei közül és az autó felé taszigál. - Hallod, anya? Szeretlek! - erőteljesen belökdös a kocsiajtón, aminek következtében bevágom a fejem is. Eddig ilyet csak filmekben láttam. Mindig mondtam anyáéknak, hogy „Miért nem tud normálisan beszállni, hát nem bonyolult!". De az. Nem akarok menni és mindent megteszek, hogy tovább lássam anyámat.

Csúcsforgalom volt. Az ablakon kibámulva próbáltam minden információt magamba szívni. Három évig nem látom ezt a helyet. Három évig semmit nem fogok látni a világból. Fél kettőkor az őrsre értünk, ahol bezártak egy kisebb cellába, ahol már három másik ember is tartózkodott. Az egyik egy kopasz nagydarab pasas volt, míg a másik kettő nő. Egyik sem volt szimpatikus, de nem mehettem máshova.
Szerencsére senki nem szólt egy szót sem, így én is csak leültem az egyik padra a szőke rövid hajú nő mellé, és vártam. Már talán négy óra is elmúlt, mikor bejött az egyik rendőr és kikísért minket a szállítóba. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy egy teljesen berácsozott, fekete autó fog bevinni minket, amin látszik, hogy rabszállító, de végül egy sima dobozos rendőrautó fogadott. Belseje két oldalában egy-egy hosszú pad volt, amire leültettek minket. Az egyik rendőr a kopasz mellé lépett és egy láncot erősített a bilincsére, a másik felét pedig hozzákapcsolta az egyik odahegesztett vaskarikához, majd a mellette ülő nőnél is megcsinálta ugyan ezt. Azt hittem, hogy én következem, de csak ellenőrizte a bilincsemet, majd a rövid hajú nőnek is, aztán otthagyott minket és becsapta az ajtót.
Nem sok mindenre emlékszem az útból. Próbáltam elterelni a gondolataimat, próbáltam összeszedni magam, de folyton ugyan ott lyukadtam ki. Anya és Lottie egyedül vannak. Cserbenhagytam őket.
Talán másfél órát utazhattunk a börtönig. Amikor megláttam a kerítést, átültem a másik padra, hogy jobban kilássak a kis ablakon.
- Mit látsz? - kérdezi a férfi, akit még oda is láncoltak a biztonság kedvéért.
- Őröket és fegyvereket. - felelem.
- Részletesebben. Hány őrt? Milyen a kerítés? - szól rám.
Megrezzentem a hangjától. Más körülmények között biztosan leugatnám, hogy nekem ne parancsolgasson, de így is elég ideges voltam, nem kellett még a balhé is.
- Három őr áll a kapunál. Most megyünk be. - mondom. - Kettőnél fegyver van. a harmadiknál nem látok semmit.
- Más?
- A kerítés nagyon magas a tetején szögesdrót van. - avatom be. - Várj, itt van még egy kerítés. - bámulok továbbra is ki. - Kettő kapun megyünk be. Itt is hárman vannak, de itt mindegyiknél van fegyver.
- Esélytelen. - szól a mellette ülő nő. Először azt hittem nekem mondja, de mikor odapillantok, látom, hogy a pasast nézi. Nem tudom, mit terveznek, de nem akarok belekeveredni.
- Milyen magas a kerítés? - hagyja figyelmen kívül a nő szavait és csak engem néz.
- Nem tudom megállapítani. - szólok először. - Talán két és fél méter.
Nem mondd semmit, mert ekkor megáll az autó és leállítják a motort is. Kinyílik az ajtó és két másik őr lép be. Nem szólnak egy szót sem. Az egyik hozzám a másik a rövid hajú nőhöz lép, és levezetnek minket a kocsiról.
Csepereg az eső és hideg szél fúj. A testem libabőrös lesz a lenge ruhám miatt. Nem tudtam átöltözni, így abban a rövidnadrágban és pólóban hoztak be, amibe elkaptak. Ma volt Matt tárgyalása, és valószínűleg bemártott, így egyből engem is odavittek a bíróságra, esélyem sem volt megszökni.
Bemegyünk az épületbe, majd elvezetnek egy folyosón át egy kis helyiségbe. Ellenőrzik a személyazonosságunkat, aztán mind a négyünket egy másik helyiségbe vezetnek.Egy csomagjaink már az asztalon vannak, felette egy őr, aki kesztyűvel épp átkutatja.Először az enyémhez lép és felnyitja. Fogalmam sincs, hogy anya mit csomagolt össze nekem, így én is érdeklődve leskelődöm. Tisztálkodási szerek, könyv, toll és papír, bokszerek, zoknik, két cipő és egy papucs, pár pulcsi és két nadrág.
- Az felső ruházatot el kell vennem, nem lesz rá szüksége. - pillant rám az őr. - A könyv maradhat. - mondja, miután alaposan leellenőrizte, hogy nincs-e belerejtve semmi. - A cipőből is maximum egyet vihet be. A papucs maradhat. A tollat elveszem, mert van bent. - feleli, aztán visszazárja a táskát. - Ezeket letétbe helyezem, a szabadulásnál visszakapja. - mutat az elvett dolgokra.
Most a mellettem álló rövid hajú nő cuccát nézi át, de ott is mindent rendben talál, így továbbmegy. A másik nő jön, aki a kopasz palival volt. Kiveszi a ruhadarabokat, aztán minden egyes kis gyanús részt megvág, hogy biztosan nem-e rejtettek el drogot, mindaddig, míg az egyik ilyen kis résben talál valamit. Kiveszi és a fém asztalra rakja. Egy kis bicska.
- Az nem az enyém - tiltakozik egyből a nő, de az őr nem mondd semmit, csak tovább kutakodik, mígnem talál még valamit. Vagyis... valamiket.
- Egy bicska és három tű. - szól a nőnek.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. - rázza a fejét, de senki nem hisz neki. Egyértelmű a dolog. Az őr, aki mögötte áll, megragadja a karját és elvezeti valahova, miközben a nő ordít, hogy nem hozzá tartoznak a dolgok.
A kopasz férfi csomagja is tiszta, így végül hárman indulunk tovább. A következő helyiségben külön szednek minket és levetkőztetnek, hogy biztosan ne rejtsünk el magunknál semmit. Zavarba hoz, hogy olyan helyen is megtapogat az idős pasas, ahol amúgy sosem engedném. Nem tudom, hogy lehet valakinek ez a munkája. Másokat tapogatni, és megmotozni, minden egyes helyen. Undorító.
Ezután le is fürdetnek, ami annyian kimerül, hogy beállítanak egy kabinba, ahol aztán a fejed fölött kinyitják a vizet, így inkább a leöblítés szót használnám a fürdetés helyett. Sötétzöld, bő ruhát kapunk, illetve egy-egy alsóneműt, amit a csomagjainkból vettek ki, aztán megtörténik a szokásos fényképezés és az ujjlenyomat vétel is, végül a cellákba kísérnek.
Megállok az ajtóban, és az őr felé fordulok, aki ledobja a táskámat a földre, leveszi a kezemről a bilincset, aztán rám csukja az ajtót. Lassan fordulok meg.
- Szia. - köszön kedvesen az egyik srác, aki az ágyán pihen.
- Helló. - nyögöm ki és a többiekre pillantok, akik kíváncsian figyelnek. Hat ágy van a szobában, de csak ők csak négyen vannak. Két kicsi, rácsos ablak van, ami nem ad annyi fényt, mint amire szükségünk lenne, így ég a lámpa. Az egyik szabad ágyhoz lépek és ledobom a cuccom.
- Jackson vagyok - nyújtja felém a kezét. Vállig érő, sötétbarna haja van és szemüveges. Erős testalkatú, izmos, és magas is. Mintha valami menő gitárost összegyúrnánk egy stréberrel.
- Louis. - rázom meg.
- Maisei vagyok - mutatkozik be a mellettem lévő ágyon ülő lány. - Az a két paraszt meg Darcy és Oliver - mutat a másik kettőre, akiknek eszük ágában sincs köszönni, csak lenézően bámulnak. - Ne is foglalkozz velük, mi sem szoktunk. - rázza meg a fejét.
- Még jó, mert nem tudom elviselni a ribancos hangod - vágja rá Darcy.
- Ne pattogj már te kurva, ki a faszom szólt hozzád? - vág vissza Maisie. Wow.
- Rólam pofázol, de nem értem, hogy a faszomba mered a szádra venni a nevem?
- Fejezzétek már be. - szólok közbe, mert semmi kedvem ehhez. Darcy felém kapja a tekintetét.
- Fogd már be a pofád, ki a faszomat érdekelsz? - Soha nem ütnék meg lányt, de Darcynak most igazán kijárna egy atyai pofon. Lehetőleg akkora, hogy a fal adja a másikat.
- Remek, már csak ez kellett, hogy egész végig ti boldogítsatok. - motyogom az orrom alatt és inkább a csomagomhoz fordulok. Ha így folytatják és minden napos lesz a balhé, biztosan felrúgom mindkettőt.
- Miért kerültél be? - kérdezi Maisie nem foglalkozva Darcyval, aki még mindig mondja a magáét.
- Drog. - felelem szűkszavúan és elkezdek kipakolni a táskámból.
- Jackson is. - feleli a lány. - Én lopás miatt vagyok itt.
Jacksonhoz fordulok.
- Hány évet kaptál?
- Tizenegyet eredetileg. - feleli. - De ez már a harmadik.
Most Maiseire pillantok.
- Ez a nyolcadik hónapom, még van egy év, de jó magaviselet miatt fél év múlva is kiengedhetnek.
- Én három évet kaptam - mondom, aztán nem bírom ki, meg kell kérdeznem valamit. - Miért vagyunk egy cellában? Mármint a fiúk és lányok nem külön kellene, hogy legyenek?
- Kellene, de senkit nem érdekelnek a törvények.
- Ez vicces, ahhoz képest, hogy a törvényt szegők vannak ide bezárva. Ennyi erővel mindenkit be kéne ide baszni. - magyarázom.
- Miért csak három évet kaptál? - kérdezi Jackson, aki ezek szerint leragadt itt. - Mégis mivel kereskedtél, ami ennyire kevés büntetést vont maga után?
- Csak a futár voltam. - felelem. - Aztán feldobott a díler engem is.
- Az szar. - állapítja meg.
Kipakolok, az ágyam melletti rettentően kicsi éjjeliszekrénybe, aztán mivel nincs más dolgom, elkezdem felfedezni a helyet. Jackson ágya és az én ágyam között van egy asztal, az ajtó mellett jobbra pedig egy WC, amit egy derékig érő fallal leválasztottak a szobáról, hogy azért mégse egy térben legyen, viszont ne is lehessen elbújni.
Az ajtótól balra egy csap van, felette egy műanyag tükör. Vagyis inkább tükörnek nevezett valami, amiben olyan torz és elmosódott a tükörképem, hogy használhatatlan.
- Kártyázol velünk, Louis? - kérdezi Jackson, aki áttelepszik Maisie ágyára.
Megvonom a vállam és én is leülök UNO-zni velük, ha már úgy sincs más dolgom.
- Mit tudtok itt csinálni egész nap? - érdeklődöm a játszmába kezdve.
- Reggel kajálunk kilenckor, aztán kiengednek az udvarra és ott vagyunk egész nap, csak kajálni jövünk be, mikor ebéd van. Este be kell jönni, átkutatnak meg minden, aztán hétkor van vacsora és ennyi.
- Mindjárt hét. - pillantok az órára.
- Ja - bólint Jackson és ledobja a plusz négyes kártyát.
- Bocsi. - pillantok Maiseire, és én is lerakom a plusz négyesemet. A lány megvonja a vállát és lerak egy plusz kettest, mire Jackson ismét egy plusz négyes, így végül nekem kell felhúznom tizennégyet.
- És amúgy milyenek az emberek itt? - teszem fel a következő kérdésem, miközben megpróbálom elrendezni a kezemben a rengeteg lapot. - Igaz, amit a filmekben látni?
- Ha a szappanos esetekre gondolsz, nem, nem igaz. A buzikat már rég agyonverték, és ha engem kérdezel, én például nem akarok seggbe baszni egy faszit. - mondja Jackson.
- Ja, én sem. - rázom a fejem egyből. Kizárt dolog, hogy elmondjam nekik, meleg vagyok. Nem mintha rájuk tartozna.
- Akkor ezt megbeszéltük. - bólint. - Egyébként meg, ha dugni akarsz válassz valami jó csajt.