Let It Kill You |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑆𝑒𝑣𝑒𝑛

Mason esete egész más volt, mint Ashé. A srácot pár napja ismertem meg igazán, mikor Miranda egyik foglalkozásán meglátogattuk. Kicsit fiatalabb, mint Theo, de háromszor annyi szörnyűség történt vele, mint itt bárkivel.
- Nem kell beszélned semmiről, csak gondoltam jól esne a társaság. - szólok, mikor a következő alkalommal már egyedül látogatom meg. - Hogy érzed magad?
- Szarul. - nyögi ki. Nem tudom mit vártam, hiszen le van bénulva, de gondoltam megkérdezem. - Kérdezhetek valamit?
- Persze, bármit. - bólintok és kényelmesen elhelyezkedem a széken.
- Milyen drogok vannak?
- Miért érdekel? - kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel.
- Louis, béna vagyok. Sosem drogoztam, de mindig is érdekelt. - feleli kicsit elmosolyodva.
- Jó, hogy nem drogoztál sosem.
- Elmeséled, hogy milyen érzés?
- Nagyon régen volt már a szervezetemben, így nem emlékszem már annyira.
Felsóhajt, én pedig beadom a derekam. Annyira megszívta már az életben, sosem tudnék neki nemet mondani ilyen egyszerű kérésre. Ráadásul csak a sztorijaimra kíváncsi, nem pedig drogot akar.
- Rendben, elmesélem. - bólintok, aztán mesélni kezdek. - Több fajta van.
- Mi volt a legelső, amit kipróbáltál?
- Eleinte füveztünk.
- Milyen érzés?
- Furcsa, de jó. Minden olyan elevennek tűnik, és viccesnek. Viszont veszélyes, mert nekem például a szokottnál is magasabb lett a vérnyomásom, így abbahagytam.
- Csak így abbahagytad?
- Igen. A fű még nem annyira okoz függőséget, szóval simán abba tudod hagyni. - magyarázom.
- Mi volt a legdurvább?
- Határozottan az LSD. - bólogatok, magamat is megerősítve. - Ha visszamehetnék az időben, biztosan tarkón baszom magam, hogy még véletlenül se próbáljam ki.
- Miért, mit csinál? - kérdezi kicsit szórakozottan.
- Képzelődsz. Nagyon durván. Ezt kaptam valószínűleg Zayntől is, mielőtt még megállt a szívem.
- Bárcsak nekem is megállna. - mondja halkan.
- Mi? - Remélem, csak rosszul hallottam.
- Nem akarok így élni. - közli.
- Ez faszság. - rázom a fejem és a térdeimre könyökölök. - Mindig van jobb, mint a halál.
- Nekem már nincs. - rázza meg kicsit a fejét. - Honnan tudnék ilyen LSD-t szerezni?
- Sehonnan. Ne beszélj hülyeséget. - felpattanok. - Ne gondolkozz ilyenen, de komolyan. Pihenj inkább. Holnap ismét benézek, de meg sem akarom ezt többé hallani. - fenyegetem, aztán magára hagyom.

Ez megy két hétig. Minden egyes nap felhozza a dolgot és minden egyes nap próbálja érvekkel alátámasztani, hogy mennyire nincs helye már közöttünk.
- Mi a baj? - kérdezi Theo, a hajamat piszkálva. Miután összejöttünk, összetoltuk az ágyainkat, így sokkal kényelmesebben el tudunk terülni.
- Csak agyalok - sóhajtom egy kicsit közelebb bújva hozzá. - Mason múltkor megkérdezte, hogy honnan tudna LSD-t szerezni.
- Minek az neki? - kérdezi lepillantva rám.
- Elmeséltem, hogy valószínűleg az miatt állhatott meg a szívem. - Kis szünetet tartok. - Meg akar halni.
- Csak elvesztett mindent és mindenkit, ezért mondja.
- Te nem hallottad, hogy hogyan beszél róla. - rázom a fejem. - Borzalmas hallgatni.
- Akkor ne menj be hozzá.
- Ez a munkám, te is tudod. Szórakoztatni a hozzá hasonló, elveszett embereket. Ha nem megyek be, nem kapok pénzt.
- Lófaszt nem érsz ennyi pénzzel. - mondja és felül, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szeretek velük lenni. Jól esik, mikor megnevettetem, vagy csak simán lefoglalom őket. Addig sem a reménytelen helyzetünkön gondolkoznak. Viszont ez durva. Könyörgött nekem, én pedig...
- Azt ne mondd, hogy elgondolkoztál rajta. - rázza a fejét hitetlenül.
- Nem tudom mit kéne tennem. - felelem egy lemondó sóhajjal. - Annyira azt szeretné, hogy segítsek rajta.
- Nem ölheted meg. Lou, hallod? Nem teheted meg.
- Milyen élete lesz így? - kérdezem a szemébe nézve. - Nincs senkije és nyomorék.
- De legalább él.
- Te élni akarnál? - kérdezem kicsit már felháborodottan. - Te nem akarnál meghalni?
- Nem. - rázza a fejét.
- Nem is tudod átérezni a helyzetét, szóval nem mondhatod biztosra.
- Én ebben nem veszek részt. - emeli fel a kezét. - Nem fogom valaki halálát a lelkemen hordozni.
- Neked nem is kell.
- Komolyan megteszed? - kérdezi kicsit mérgesen.
- Nem tudom. Csak az jár a fejemben, hogy ő sosem fog felépülni.
- Szerintem hagyd békén. Ne szólj hozzá, ne menj be hozzá, és ami pedig a legfontosabb, azonnal szólj valakinek ezekről az öngyilkossági vágyakról. Ez nem játék. - utasít, ellentmondást nem tűrő hangon.