Let It Kill You |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑁𝑖𝑛𝑒

Lassabban telt az idő, mint gondoltam. Theo távozása totál felborított mindent. Nem tudtam elhinni, hogy ezt tette. Nem tudtam felfogni, egyszerűen képtelenségnek tűnt. Ordítani akartam vele, le akartam szedni a fejét. Ha akkor nincsenek itt a rendőrök, biztosan megkeresem és meg is verem. Megbeszéltük, hogy mi lesz, direkt elmondtam neki mindent, erre totál az ellenkezőjét csinálja.
Lassan teltek a hónapok, én pedig azt hiszem egyre inkább beletörődtem abba, hogy biztosan nem látom most egy ideig. Amit tett, enyhén szólva őrültség, de mégis önzetlen volt tőle. Ettől függetlenül persze ugyan úgy haragudtam rá.
Az első nagyobb változás két hónappal utána történt. Próbáltam másra fókuszálni, és azt hiszem sikerült. Egy idő után nem gondoltam rá. Néha már olyan volt, mintha nem is lett volna az elmúlt hét hónapom része. Kicsit bűntudatom volt, hogy így továbbléptem, de nem tehettem mást. Eddig mindig mellettem volt, most viszont egyedül vagyok, ez pedig megrémít.
Átköltöztettek a harmadik emeletre, egy egyszemélyes szobába, ami persze csak még rosszabbá tette a hiányát, de egy idő után megszoktam, és végül sokat voltam egyedül. Valahogy a magány is a részemmé vált, így mikor a többiek nem zaklattak, csak a szobámban lebzseltem.
A második nagyobb változás ősszel kezdődött. Zaynnel voltam, szokásosan a vacsora előtti tusolásunkat tartottuk. Éppen a padomhoz sétáltam, hogy gyorsan megtörölközzek, mikor észrevettem a szemem sarkából, hogy más is van a helyiségben. Nem törődtem vele, nem néztem rá, őszintén nem is érdekelt, inkább megdörzsöltem a törölközővel a fejbőrömet, aztán elfordultam oldalra, hogy megnézzem hova is raktam a bokszerem, amikor is meghallottam egy hangos koppanást, így odakaptam a fejem.
Két hete, mikor Anneval dolgoztam, megmutatta egy srác beutalóját. Harrynek hívták és a szülei homofóbiája miatt került volna ide. Felismertem a képről, amit csatoltak a papírokhoz. A srác zavartan, kapkodva felkapta a tusfürdőjét, aztán berohant a zuhanyfülkébe. Végignéztem minden egyes mozdulatát, és őszintén, jót szórakoztam. Ezek szerint, még mindig ugyan olyan meleg, mint eddig.
Zayn kabinjában elzáródik a víz, nem sokkal az után pedig megpillantom a csurom vizes srácot.
- Remélem nem megint az a szar lesz, mint múltkor. - közli egy apró sóhajjal, ahogy a törölközőjét maga köré tekeri. - Esküszöm, akkor megetetem a konyhással.
- Csak te vagy finnyás, Zayn. - válaszolom elmosolyodva.
- Átmegyek Victoriához előtte, jössz?
- Naná. - vágom rá. - Remélhetőleg még haragszik rád. Imádom, mikor annyira berezelsz tőle. - piszkálom.
- Nem szoktam berezelni.
- Aha, persze. - forgatom a szemem. - Három hete majdnem eltörte a kezed, akkor azért eléggé rá voltak írva az arcodra az érzelmeid.
- Erős csaj, nyilván fájt. De nem féltem. - szögezi le és hozzám vágja a koszos pólóját.
- Persze. - dobom vissza, aztán nevetve, együtt indulunk fel.
- Tudod, meséltem neked múltkor Harryről. - szólok liftben állva.
- Akit Anne mutatott neked?
- Ja. - bólintok. - Most ott volt a fürdőben. Totál buzi, úgy megbámult, mintha még sosem látott volna fehér embert.
Zayn elneveti magát.
- Akkor, ezek szerint nem fogsz neki segíteni, ahogy Anne kérte?
- Anne azt kérte, hogy beszéljek vele. Elsősorban le akarják beszélni erről az egészről. De a kérdésedre felelve, nem, nem fogok. Nincs kedvem taknyosokat korrepetálni és az identitás nagy kérdéseiről beszélgetni. Ráadásul faszság egy meleget megkérni, hogy tegyen heteróvá egy másik meleget.
- Megértem. - bólint, ahogy bekopog Lya szobájába.

Fél órával később Adam hülyeségeit hallgatva vacsorázunk, mikor megpillantom az új srácot, amint Lya szőke barátjával sétál valami vacsorát keresve. Feltűnés nélkül, éppen csak a szemem sarkából nézek végig rajta. Egy szürke melegítőt visel, amiről Theo jut eszembe. Nagyon szerette a melegítőnacikat, pont, mint én.
Harry most a tálcájával együtt Lyáék asztalához sétál. Hallom, ahogy Niall bemutatja a társaságnak, aztán mindannyian leülnek.
Zaynhez fordulok, hogy eltereljem a figyelmem.
- Kilenc. - mondom halkan.
Aprót bólint, ezzel pedig mindent meg is beszéltünk. Zayn mindig is falazott nekem, bármi váratlan közbejött, ehhez viszont mindig tudnia kellett, hogy mikor hol vagy és mégis mit csinálok.
A lehető leggyorsabban megvacsorázok, aztán felsietek a szobámba, hogy minél előbb össze tudjam szedni a cuccaim. A zsebembe csúsztatom a pénzt, majd egy nejlont is, aztán kitárom az ajtót, és lassan elindulok a lifthez.
Meglepetésemre Victoria és Harry áll a folyosó közepén. Utóbbi tetőtől talpig végigmér és még csak nem is leplezi. Nem szólok az elején semmit, csak segítségkérően pillantok Victoriára. Nem vesz észre, így muszáj vagyok a saját kezembe venni a dolgokat.
- Mi a francot bámulsz? - kérdezem, miközben megnyomom a lift kijelzőjét. Nem beszélek durván, még csak nem is káromkodom annyira, mint szoktam, mégis összerezzen és elkapja a fejét.
- Én... Semmit, csak... Semmit, bocs. - mondja halkan és Lya felé fordul teljes testével. Elmosolyodom és megrázom a fejem. Nem hiszem el, hogy ennyire komolyan veszi a szavaim. Nem ordítottam, csak kötekedni próbáltam egy kicsit, de Harry nem igazán veszi a lapot.
Lya észreveszi, mennyire mulattat a helyzet, így egy dühös pillantással jutalmaz. Egy bocsánatkérő pillantással válaszolok mielőtt még teljesen eltűnnének a szemem elől.