Bittersweet (Harry Potter ff..)

3..2..1..Animágus!

(REGGIMESE)

1991. január 3.

–Jackie! Beszélnünk kell! – Kiáltottam el magam a klubszobában, érkezésünk után körülbelül tíz perccel. Még fel sem hurcolkodtam a szobába, muszáj volt megosztanom néhány fontos információt fogadott fivéremmel.
A fiú pár perccel később sápadtan és kótyagosan oldalgott ki a fiúk hálórészéből.

–Szia Lils. – Motyogta kimerülten, én pedig aggódva pillantottam Rá.

–Téged, meg mi lelt? Olyan sápadt vagy, mint a Hold volt szilvesz... - Látva fáradt mosolyát, homlokon csaptam magam, részben a felismerés, részben a butaságom miatt. - Jó Merlin, telihold volt! Ne haragudj, Jack.

–Semmi baj. Mondjad csak, miről kell beszélnünk? – Válaszolt a kanapéhoz vezetve engem, majd lehuppant és meglapogatta a mellette lévő helyet.

–Szóval, borzasztóan mozgalmas téli szünetem volt. – Mondtam csillogó szemekkel, majd elejétől a végéig elmeséltem neki mindent. Az álmomat, a papát, a veszekedéseket, a szökést, a serény tanulásomat, mindent. Mikor befejeztem, egy nagyot sóhajtva dőltem hátra, és onnan vizsgáltam tovább bátyuskám elkerekedett szemeit.
Szóra nyitotta a száját, majd azonnal be is csukta. Teljesen megértettem, hiszen engem is lesokkolt volna ennyi információ.

–Tehát, be kell szereznünk egy bizonyos bájital hozzávalóit? – Kérdezte percekkel később, huncut mosollyal az arcán.

–Akkor segítesz?! – Ugrottam a nyakába visongva, de fájdalmas szisszenése után hamar elengedtem. – Jackie, mennyire mélyek a sebek?

–Nem durvák. Annyira...

–Jack, ugye elmentél Pomfrey-hoz lekezeltetni őket? – Kérdeztem felvonva fél szemöldököm, mire mosolyát átvette egy sunnyogó arckifejezés.

–Hát... - Vakargatta meg nyakát, én pedig levegőt is elfelejtettem venni dühömben.

–Jackson Montgomery McAdams! Ne akard azt mondani nekem, hogy négy napja szenvedsz a sérüléseiddel, amik el is fertőződhetnek?! – Próbáltam halk lenni, de felháborodásomban akaratlanul is megemeltem a hangom.

–Én, ilyet nem mondtam... - Tette fel két kezét védekezőn, de én szigorú tekintettel ránéztem és felpattantam.

–Na, gyere szépen, most elviszlek a gyógyítóhoz. – Néztem le rá, ugyanis kivételesen én voltam a magasabb.

–Ne, Lils, kérlek ne. Félek attól a nőtől... - Válaszolt, miközben ő is feltápászkodott, így már felém magasodva nézett farkasszemet velem.

–Jó, akkor megmutatod szépen, hol a szobátok. Majd én ellátlak. – Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, Jackie pedig látva, hogy veszett ügy, engedelmesen elindult a fiúk szobái felé. Egy gyors pálcamozdulattal, halkan az „Invito" varázsigét suttogva magamhoz vettem pár üvegcsét és S. O. B. könyvét.

–Figyelj, nem tudom, hogy be tudsz- e jönni. Elvileg valami bűbáj van a lépcsőkön... - Mondta halkan, de mikor a lépcsőkre léptem, nem történt semmi. Elégedetten vigyorogva követtem, majd belépve szobájába, szemben találtam magam három elképedt fiúval; Lee Jordannel és az én drága ikreimmel.

–Hello, Fiúk. Ne foglalkozzatok velem, mintha itt sem lennék. – Köszöntem magabiztos mosollyal. – Ja, és Jordan. Át tudnád venni egy picit a meccs közvetítést? Sokat kell tanulnom. – A sötét hajú fiú félénken mosolyogva bólintott, aztán visszafordult eddigi elfoglaltságához, egy rajzhoz.
Én fogtam egy tálat és egy tiszta törölközőt, majd belökdöstem jóbarátomat a fürdő helyiségbe. A tálba forró vizet öntöttem, és az észrevétlenül magamhoz vett gyógynövényeket, illetve a könyvet magam elé helyeztem. Pár perc múlva már a gőzölgő főzeten kevertem egy utolsót.