Bittersweet (Harry Potter ff..)

Balhés, egy Karácsony 1. rész

–Miss Ainsworth, ugye nem szeretné büntetőmunkán tölteni az utolsó délutánját karácsony előtt? – Piton professzor vontatott hangja szakított ki gondolataim közül. Három napja csak Siriuson járt az eszem, az...apukámon. Charlietól hiába kérdeztem bármit, ő is tanácstalan volt Sirius hollétével kapcsolatban.

–Nem professzor úr, dehogy. – Pillantottam tanáromra, aki szigorúan bólintott.

–Kérem, ismertesse a Doxicidot, hozzávalóit és felhasználását. – Bár ismert már, denevér szerű tanárom reménykedett abban, hogy levonhat pár pontot házamtól. Én azonban, csillogó szemekkel láttam neki előadni a kis fekete kártevők  ellen hatásos szer bemutatását.

–A bájitalt magát, Zygmunt Budge találta fel. Hozzávalói egy kifacsart Bundimun sava, porított Színes-házú csiga háza, apróra vágott sárkány máj, egy csipetnyi Bürök esszencia, löttyintésnyi Lidércméreg esszencia és egy kevés Pimpófű tinktúra. A főzet a Doxikat hívatott megbénítani, hogy biztonságosan eltávolíthassuk a kis lényeket a helyiségből. – Ahogy befejeztem, tekintetemet a férfire emeltem, aki rezzenéstelen fejjel bólintott még egyet, majd hirtelen fordulatot követve viharzott a katedrára.

–Nem tudom, mit csinálnánk Nélküled bájitalon, Lil... - suttogta George, mikor tanárunk megfelelő távolságba ért. – Ez a vén bőregér minket is felaprózna az egyik kutyulékához...

–Ez a vén bőregér, nagyon jól hall mindent, Mr. Weasley! – Szólalt meg nekünk háttal a férfi. – Tíz pontot vonok le a házától, tiszteletlensége miatt. Most pedig...Miss Ainsworth lesz olyan kedves, lediktálni maguknak a Doxicid receptjét, aztán párokba rendeződve el is készítik. Gyerünk, még van rá egy és negyedórájuk! – Adta ki az utasításokat Piton professzor. A főzet újbóli elszavalása után szembe találtam magam két könyörgő tekintettel.

–Lilyyyyy! – Kezdett bele Freddie a nyavajgásba. – Légyszi, legyél velem, én ezt egyedül nem tudom megcsinálni!

–Ne! Lil, képtelen vagyok Nélküled túlélni! – Nézett bociszemekkel ikertestvére. Én csak elvigyorodtam, majd megragadtam egy mellettem álló Mardekáros talárját.

–Pucey? Értesz a bájitalokhoz? – Néztem szigorúan a fiúra, aki először megszeppenve, majd dölyfösen elvigyorodva, szinte foghegyről köpte oda.

–Szerinted?

–Pompás, akkor választhatsz! Melyik sráccal leszel? – Néztem angyalian mosolyogva, mire mindhárman hitetlenkedve meredtek rám.

–Semelyikkel! Ezek a kis mocsok vérá... - Nem tudta befejezni, mert „teljesen véletlenül" rátapostam a lábára.

–Igen, mit szerettél volna mondani? – Rebegtettem szempilláimat, a fiú pedig gyilkos tekintetet lövellt felém.

–Semmit... - Sziszegte.

–Rendben, Pucey. Akkor majd leszünk mi, párban. Tartsd a tempót. Weasleyk! A mellettünk lévő padhoz gyertek. Hamar! – Jelentettem ki, ellentmondást nem tűrően, Ők pedig követték is utasításaimat. A Mardekáros orra alatt morgott, miszerint neki nem parancsolhat egy Griffendéles kis patkány, de azt hiszem, jobban féltette lába épségét, mint hogy ellentmondjon.
A főzettel háromnegyed órán belül készen lettünk, s be kellett vallanom, Adrian valóban értett a bájitalokhoz. A tökéletes főzet fölött halványan elmosolyodott, én pedig rá pillantva, büszkén elvigyorodtam. Sajnos, az ikrek már nem boldogultak ilyen jól. A Lidércméreg esszencia egy parányit megdőlt Georgie kezében, így gyorsan melléjük ugrottam és eltüntettem az elrontott főzetet.
Míg Piton Angelinával ordítozott, villámgyorsan kifacsartam a Bundimunt, a többi hozzávalót pontosan kimérve hozzáadtam, kevertem rajta kettőt, majd pálcámmal intve késszé nyilvánítottam a mágikus levet. Talán egy parányit meglátszott rajta kapkodásom, de még így is bőven használható volt a Doxik ellen.