Bittersweet (Harry Potter ff..)

Álmok és emlékek

–Bizony, kedves nézőim, újfent tanúi lehettünk a Griffendél mindent elsöprő győzelmének! Bár, a Hugrabug harmadikos fogója, Cedric Diggory nem mindennapi képességekkel rendelkező ifjú, úgy tűnik, Weasley nyomába sem érhet. Talán, ha Charlie elballagott, Ced. Addig is, bocsi. – Néztem kissé lesajnálóan a nálam egy évvel idősebb fiúra, aki először elkerekedett szemekkel meredt rám, majd legnagyobb meglepetésemre elnevette magát, és színpadiasan meghajolt. Én csak elvigyorodtam, majd ismertettem az éves verseny eddigi állását. – A Griffendél vezeti a versenyt, mögötte szorosan a Hugrabug, harmadik helyen a Mardekár és utolsóként kullog a Hollóhát. Ám ne keseregjen senki, ez még változhat! Jó pár hónap fog még eltelni az iskola végéig. Lehet, hogy a Hollóhát és a Mardekár helyet cserél...

–Na de, Miss Ainsworth! – Szólt rám szigorúan McGalagony, mire én védekezőn feltartottam a kezem.

–Rendben, ez még a jövő zenéje. Most pedig, szeretnék csodás ünnepeket kívánni az összes kviddics rajongónak, a szünet után újult erővel találkozunk! – Zártam le a tudósítást, majd a harsogó tömegben, lelkes taps közepette barátaimhoz férkőztem. Amint meglátott, Luce szó szerint fellökött lelkesedésében, amit Jackie csak vigyorogva figyelt.

–Juj, Lily! Ez annyira jó volt! – Ujjongott a szőke lány, én pedig kissé elpirulva karoltam át vállát.

–Szóval, elviselhető voltam? – Kérdeztem egy megbúvó mosollyal a szám sarkában, mire barátnőm felháborodva kiáltott.

–Még hogy elviselhető?! Lily Ainsworth, úgy kommentálod a meccseket, mintha erre születtél volna! – Talán kicsit hangosabban mondta, mint szerette volna, ugyanis páran felénk fordultak, majd vigyorogva bólogattak, kifejezve egyetértésüket.

–Springstone, dugulj el légy oly kedves. Köszönöm. – Morogtam, immár sokkal pirosabban, majd magam mellé húzva Jacksont is, hárman ballagtunk a lelátóról a pálya szélére, ahol egy csapat kipirult, fáradt, de mérhetetlenül boldog, vörös- arany színekbe öltözött kviddics játékos szuszogott.

–Jók voltatok, srácok! – Sietett oda hozzájuk Jackie, és lepacsizott az ikrekkel.

–Bizony, Dinkák. Én magam se csinálhattam volna jobban. Már, ha másfél percnél tovább képes lennék a seprűn maradni... - Fejeztem be rövid dicsérő beszédem egy horkantás kíséretében, amelynek hatására kitört belőlünk a nevetés.

–Ah, szóval azt mondod, újfent csodásak voltunk. – Mondta nevetősen Charlie, én pedig vigyorogva legyintettem egyet.

–Na, te maradj a röpködésnél, az jobban megy. – Kacsintottam barátomra, majd Lucyba karolva intettem, indulásra késztetve Jackiet is. A nyertesek visongva vonultak átöltözni, de még éppen rajtakaptam Georgiet, amint révült vigyorral integet barátnőm felé.
„Igen, muszáj lesz beszélnem Vele, mielőtt bele fullad túlcsorduló érzelmeibe." – gondoltam, magamban jót nevetve a srác képén.

***

Pár nap volt hátra az iskolából, ezért eldöntöttem, hogy magammal rángatok egy bizonyos szeplős, vörös hajú fiút a könyvtárba.

–Gyere, Georgie! Segítesz nekem tanulni Mágiatörténetre. – Huppantam le jóbarátom mellé a kanapéra. Ő viszont, rémülten kapta rám tekintetét.

–Hogy mit csinálok?!

–Tanulsz, barátocskám. Kapkodd a lábad. Hozd a könyveid. Egy-kettő! – Adtam ki az utasításokat, ellentmondást nem tűrően, így a srácnak nem volt más választása.

–Na és velem, mi lesz? Itt hagytok? – Kérdezte felháborodást játszva Fred, én pedig határozottan bólintottam.

–Itt, bizony. Most, George a szerencsés nyertes, akinek segítek Binns unalmas órájára készülni.