Bittersweet (Harry Potter ff..)

Végre Otthon

- Szóval! - huppantam le a kupéba George mellé. A fiú rám kapta tekintetét, majd elmosolyodott, amikor meglátta lelkes ábrázatomat - Hányan vagytok testvérek? Mindenki vörös nálatok? Hol laktok? Várjátok már a Roxfortot? Melyik házba szeretnétek kerülni? - az ikrek csak kapkodták a fejüket, teljesen ledöbbentek a sok kérdéstől, amit egy szusszal soroltam nekik. Charlie láthatóan jót derült testvérei arcán, és az én tapintatlanságomon. Még mindig csillogó szemmel vártam a választ rájuk nézve, de ők csak megszeppenve hebegtek- habogtak.

-Hát öhm... - vakargatta a fejét Fred, majd összetalálkozott a pillantása testvéréével, és huncutul elvigyorodott.

-...heten vagyunk testvérek, mi vagyunk a negyedik és ötödik... - mutatott Georgera és magára.

-...nálunk idősebb Percy, Charlie és Bill... - folytatta ikertestvére.

-...fiatalabb pedig Ron és Ginny, őket láthattad Anyával...

-...és igen, mindannyian vörös hajúak vagyunk és szeplősek... - George körbemutatott a kabinban, mintha láthatnám az egész Weasley családot.

- ...és egy kívülről aprónak tűnő házikóban élünk, amit Odúnak hívunk...

-... ami annyira valóban nem nagy, de sok jó mágus kis helyen is elfér... - ekkor már én kapkodtam a fejem a két fiú között, akik egymás mondatait befejezve, egészen belelendültek. Bátyjuk rám sandított, ezek után pedig alig bírta visszafogni nevetését. Valóban mulatságos látvány lehettem, ahogy nyakamat behúzva, sóbálványként ültem, és próbáltam befogadni a rengeteg információt, amit az ikrek hatalmas gesztikulációkkal megszínesítve adtak elő.

-Hé, srácok levegőt is vegyetek. És Hadleytől se vegyétek el az összeset. - mondta Charlie még mindig könnyeit törölgetve. Ezt túlzásnak véltem, de nem reagáltam csak tátogtam, hogy inkább Lilynek szólítson.

-Egyébként a Roxfortot már iszonyatosan várjuk. A Griffendélbe szeretnénk kerülni. Eddig minden Weasley oda járt. - fejezte be kipirulva Fred. Zöldes szeme csillogott az izgalomtól. Én elmosolyodtam, de nem tudtam semmit sem hozzáfűzni, mert azonnal volt egy kérdése.

-És te Lily? Hova szeretnél kerülni?

-Én is a Griffendélt céloznám meg. A szüleim odajártak. Mármint...az igaziak. - az utolsó szót már szinte suttogva mondtam ki, de azért tartottam a szemkontaktust, és egy kedves mosoly ült az arcomon. Mindhárom Weasley arca elsötétült egy pillanatra, de a legidősebb testvér felállt, összepacsizott testvéreivel, az én vállamat megveregette elköszönésként. Sajnos indulnia kellet a prefektusi gyűlésre. Még az ajtóból visszafordult, és csintalanul csillogó szemekkel, mosollyal az ajka sarkában így szólt:

-Várlak a Griffendélben Lily. Na sziasztok! Ne csináljatok nagy felfordulást. - ezt már öccseihez intézte. Én csak a szemeire és mosolyára tudtam gondolni. Az már biztos, hogy Weasley-ék nem csak kinézetre hasonlíthatnak. Meg voltam győződve arról, hogy mindannyian nagy bajkeverők. Ahogy arról is, hogy milyen jóban leszek velük.

***

Amint a csónakokban ringatózva egyre inkább közeledtünk a hatalmas kastélyhoz, nagyon kellett vigyáznom, hogy az állam ne a Fekete Tó mélyén landoljon. Persze, Dora rengeteget mesélt már az iskoláról, annak szépségéről és rafinált meglepetéseiről, most mégis csak a szememet tudtam mereszteni a látványra. Egyre fokozódott bennem az izgalom, bár ezt könnyen megállapíthattam a mellettem nagyokat pislógó ikrekről is. Mikor végre megérkeztünk a kis barlangba ahol a csónakokból az összes elsős kiszállt, Hagrid - egy mérhetetlenül nagyra nőtt ember - kísért minket új iskolánkba. Megállított minket egy magas, sötéthajú, zöld szemét szigorúan meresztgető hölgynél.