Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 1.

Louis' POV

Valami táborba megyünk az osztályommal a 12/B-vel, nem mellesleg a másik osztály is jön a 12/A, akikkel nem jövünk ki jól. Nem is értem miért kellett elrángatniuk távol az internettől, a szociális életemtől, a nyár kellős közepén csak azért mert az osztályaink ki nem állhatják egymást és ezt próbálják helyre hozni, ami nem hiszem, hogy sikerülni fog.

El is felejtettem bemutatkozni. Louis Tomlinson vagyok, 18 éves, van egy húgom Lottie és édesanyámmal élünk, Jayyel. Mint mondtam éppen visznek engem a pokolba konkrétan. Egy bükkösbe kellős közepére visznek, ahol gondolom nem lesz sem wifim sem internetem.

Legalább két legjobb barátom Liam Payne és Zayn Malik velem vannak. Együtt keresztül mentünk már mindenen. Ha azt mondom rájuk számíthatok, akkor azt komolyan gondolom. Gimnáziumban lettünk jóba és azóta, ha bármit eltoltam ők segítettek nekem helyre hozni.

Visszaemlékezés

~2 évvel ezelőtt~

Az étkezőben vagyunk és Zayn már megint késik és Liammel már megszokhattuk volna.

-Lou egy perc és itt leszek el megyek mosdóba - mondta Li majd elhagyta az ebédlőt.

Pár perc múlva éreztem, ahogy egy erős kéz belenyomja a fejemet a spagettibe ami előttem díszelgett majd a mellette lévő vízet rám buritotta.

-Na mi van egyedül maradtál? - nézett rám Nick az iskola legnagyobb idiótája és nem mellesleg 12/A-s ugyebár.

Épp megakartam szólalni amikor Zayn odajött az asztalomhoz és egyből levágta mi történt. Megfogta kezében lévő banános-epres turmixot és úgy ahogy van rá búrította Nickre.

-Na most van 2 másodperced, hogy elkezdj futni vagy nagyon megbánod - mondta Nick, viszont Zayn maradt és ahogy befejezte a fenyegetést Zayn lekevert neki egyet.

-Hagyd békén vagy a maradék két évedet megkeserítem abban biztos lehetsz - figyelmeztette őt Zayn.

-Köszönöm Zayn.

-Bármikor - mosolygott rám.

Visszaemlékezés vége

Azóta Nick nem, hogy hozzám sem szólt, rám sem nézett és őszintén nem lehetnék elég hálás Zaynnek.

Azon a napon elkezdtem az edzőteremet látogatni gyakrabban és felvettek az iskola foci csapatába, ahol, ahogy az edzőm mondaná "az egyik legjobb játékos, aki valaha betette ide a lábát", szóval igen. Zayn nem annyira rajong a fociért, de azért eljön nekem drukkolni a meccseken, Liam, pedig velem együtt játszik a csapatban.

A 12/A - ból senkit nem bírok. Képmutató idióta az összes. Azt hiszik, ők szarták a spanyol viaszt, komolyan. Idegesítőek.

Fél óra.

Ennyi ideje ülünk már a buszon és még mindig van hátra egy teljes óra. Hogy nem szakadna arra a tanári teteje aki ezt az egész szart kitalálta.

Most otthon lehetnék Zaynnel és Liammel vagy a húgommal és anyával. Nézhetnénk filmet vagy tudja a fene. Egyszóval élvezném a nyarat.

Ennél még a matek házimat megírni is jobb lenne. Ami nálam nagy szó! Mondjuk most nyár van, szóval alapból sem kéne, de most nem ez a lényeg.

Amikor végre egy óra után megállt a busz, egy szálloda szerű valamit pillantottam meg. Nem volt valami nagy, de külsőre eléggé jónak nézett ki. A recepciós csaj kedves volt és elmagyarázta mi, hogy fog zajlani.

A két osztályban összesen 24 tanuló van( kicsi suli ez, 12-12 diák egy-egy osztályban), a tanárokkal együtt 28 és a hotelben, pedig 30 szoba van ugyhogy mondhatni elfoglaltuk.

Mindenki kapott külön szobát. Egy emeleten van nagyjából 15 szoba. 
12 gyerek osztályonként egy emelten, hogy "hozzá szokjunk egymáshoz" és, hogy "megismerjük egymást". Mekkora balfaszság! Utolsó évet csak kibirjuk, nem? Az egésznek semmi értelme!

Én a második emeleten voltam a folyosó legvégén valami kis sarokban. Velem szemben nem tudom ki volt, de a jobbra mellettem lévő Ben volt, az osztálytársam. Kedves srác, barna haja van és barna szeme és szeplői ami szerintem nagyon jól áll neki.

A szobám nem túl nagy, de nem is kicsi olyan pont tökéletes. Van egy szekrényem a bal oldalon és jobb oldalon a fürdőszobám. Az ágyam a szekrénytől kicsit feljebb van, és egy francia ágy vele szembe egy erkély ajtó ami az egyébként elegáns erkélyre vezet.

A srác aki velem szemben kapott szobát épp kijött az erkélyére, ami mellettem van. Göndör haja válláig ér és moha zöld szemei vannak, nálam nagyjából egy fejjel magasabb.

Komolyan ennyire utál engem az univerzum? Pont ezzel? Anyuci pici fiával áldott meg az ég.

-Ne már! - dünnyögtem, majd erkély ajtómat becsapva visszamentem a szobámba, majd tárcsáztam Liamet.

-Szia Payno! Hol van a szobád?

-A harmadikon és képzeld Zayn mellettem hárommal kapott szobát!

-Szerencsések - mondtam majd kiléptem a szobából ami magától záródik és látom, hogy a göndör is most jön ki, de jó! - hányas szoba?

-122.

-Megyek hoz- mondtam volna de véletlen leraktam.

A lifthez léptem és nem nagyon meglepően a göndör is a lifthez lépgedett. Inkább megyek lépcsőn.

Amikor a 122-es szobához lépek nem hiszem el mit látok. Harry a 121-esnél áll és ha jól tudom Niall nyitja ki.

Niall talán az egyetlen akit nem mondanék beképzeltnek. Szerintem egész jóban is lehetnénk, de ő neki a legjobb barátja Henry vagy ki, szóval kösz nem.

-Szia Payno - mondtam ahogy kinyitotta az ajtót, majd megpusziltam az arcát és megöleltem.

-Szia Tommo - mondta Liam.

-Be is mehetek vagy az ajtóban ácsorgunk?

-Érezd magad otthon - mondta nekem majd hallottam, hogy Harry, mármint a göndör felkaffog.

-Tán valami baj van? - kérdeztem, mert ő és Niall még az ajtóban álltak.

-Nem, minden tökéletes - mutatta meg nekem az egyik legkamubb mosolygását amit valaha láttam.

Vállat vontam és bementem Liam szobájába.

-Már elegem van ebből! - sóhajtottam.
Liam csak jót kacagott ezen. Nem értem-

-Vagy csak tetszik neked? - szórakozott velem Liam

-Hát hogyne, meg még kicsi is vagyok nem? - kérdeztem.

-Ami azt illeti - kezdte Liam.

-Fogd be vagy eltöröm a karod! - "figyelmeztettem"

-Jól van na törpe - csesztetett.

-Nem nekem tetszik a legjobb barátom! - tört ki belőlem.

-Lou maradj már csöndben! - mondta Li.

-Amúgy sincs itt, ne aggódj - mondtam.

-Apropó Zayn, én megnézem a szobáját, velem tartasz? - kérdeztem.

-Uhum - motyogta.

Amint kiléptem a szobájából Zaynét vettük célba. Egész szép szobája volt neki is és eléggé hasonlított a miénkhez. 

-Itt hagylak most titeket, mert eléggé kiterhelő volt az út - kacsintottam Liamre - Csáó - köszöntem el majd felmentem egy emelettel és beléptem a szobámba.