Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 19

-Öt perc és indulunk - szólt Lottie, mire cipőmet felvéve lerohantam a lépcsőn, majdnem pofára is estem. Anyukám szülinapja van, (direkt ki is vettem mára szabad napot) szóval úgy gondoltuk Lottieval, hogy elmegyünk hárman egy anya-fia-lánya napra, ami kicsit hülyén hangzik de a lényege meg van.

-Hova megyünk egyébként? - kérdezte anya, mikor már fél úton jártunk a pláza felé.

-Meglátod - mosolyogtam rá. A plázába érve, a mozgó lépcső felé vettük az irányt és a CINEMA feliratú részlegre érve Lotts vett három jegyet anya kedvenc filmjére, ami nem mellesleg az egyik közös filmünk. Én popcornt és az üdítőket intéztem és szinte ki is ment a fejemből ki dolgozik ott. Harry, illetve most láttam mellette egy igazán helyes fiút, aki gondolom a munkatársa lehet. Velem nagyjábol egy magas, mogyoró barna szemű. Tipikus macsó.

-Szia Harry - köszöntem.

-Szia Louis! Mit adhatok? - mosolygott rám, de ahogy látom a mellette álló is eléggé felmért magának.

-Három nagy menüt kérek szépen.

-Ha jól értelmezem akkor három nagy popcorn és három nagy üdítő?

-Igen, de ki lehetne cserélni az egyik popcornt nachosra?

-Persze, neked- nektek bármit - vetett véget szemkontaktusunknak - Milyen szósszal legyen a nachos?

-Alap, hogy sajt - forgattam meg a szememet játékosan - És az üdítők legyenek zéró kólák légyszi.

-Rendben. Tehát akkor ez összesen 3500Ft lesz!

-Köszi és tessék - nyújtottam át neki kettő 2000Ft -ost - Tartsd meg.

-Köszönöm - mosolygott rám - Egy perc és adom - pördült meg és kezdte el összeszedegetni a rendelésem. Most, hogy így végig néztem rajta, meg kell hagyni, hogy nagyon formás a teste. És milyen kidolgozott a karja, te jóó isten. Minél tovább néztem annál kellemetlenebbül kezdtem érezni magam oda lent ezért oda hívtam Lottit, hogy vegye el a cuccokat amíg én elrohanok mosdóba. Miután lerendeztem magamat és kiértem, már be is mehettünk a terembe.

A film elment egynek igazából, de nem a legjobb azt meg kell hagyni. Amint sétáltunk ki a mozi teremből, szóltam anyuéknak, hogy gyorsan elugrok mosdóba. Már majdnem ott voltam amikor meghallottam egy igen ismerős hangot. A sarkon egy kicsit kilestem, s megláttam Harryt és a jó képű munkatársát beszélgetni. Mint a kis kiváncsi aki vagyok hallgatózni kezdtem.

-Te Harry - tette kezét Harry vállára. Miért nyúl hozzá? Jézusom, hogy nem bírja magának tartani a kezeit! 

-Igen?

-Neked bejön a- - akadt meg - Hogy is hívják azt a gyönyörű kék szemű angyalt aki az anyukájával és a húgával volt itt? - "gyönyörű kék szemű" "angyal" hogy mi van? Ugye nem?

-Louisra gondolsz ha jól gondolom - nyelt egy nagyot.

-Igen tényleg, Louis. Illik rá - gondolkodott el - Szóval neked bejön Louis?

-Öhm, nem - vakarta meg tarkóját kicsit bizonytalanul.

-Akkor szerinted lenne nála esélyem? - kérdezte. Őszintén nemet kell, hogy mondjak, hiszen nem magasabb nálam, ráadásul barna szeme is van. Helyesnek, helyes, de nem az esetem.

-Nem! - vágta rá szinte egyből. Na ő is tudja.

-Ettől függetlenül nem mutatsz be neki? - próbálkozott tovább.

-Nem, bocsesz.

-Miért?

-Mert - sóhajtott egy nagyot - csak nem, oké? - kezdett kicsit frusztrált lenni.